okt
17
2008
Az Ivan Gyenyiszovics egy napjá-t első ízben 1963-ban jelentette meg az Európa Könyvkiadó. A következő esztendőben írta róla Lukács György: “… A múlt feltárása nélkül nem tárható fel a jelen, Szolzsenyicin műve, az Ivan Gyenyiszovics egy napja jelentős előjátéka annak, hogy az irodalom újból önmagára találjon a szocialista jelenben. (…) Szolzsenyicin tette abban rejlik, hogy egy tetszés szerinti tábor eseménytelen napját irodalmilag a még le nem győzőtt, íróilag még nem ábrzázolt múlt szimbólumává tette. Noha maga a tábor a sztálini korszak legszélsőségesebb kiéleződése, Szolzsenyicin szürkére művészien szürkével festett részletét a sztálini hétköznapok jelképévé emelte. ez éppen a költői kérdésfeltevés miat sikertült neki: Milyen követelményeket támaszott ez a kor az emberekkel szemben? Ki védte meg emberi lényét? Ki mentette meg emberi méltóságát és integritását? Ki – és miként – állt helyt? Ki őrizte meg emberi szubsztanciáját? Hol görbült, hol tört el, hol semmisült meg? Mivel Szolzsenyicen rigorózusan a közvetlen tábori életre szorítkozott, a kérdést egyidejűleg tudta egészen általánosan és egészen konkrétan feltenni. (…) Szolzsenyicin elbeszélése véleményünk szerint mérföldkövet jelent majd a jövő felé vezető úton.”
(kép és fülszöveg antikvarium.hu)
Kicsit furcsa egy könyv címében azt az ígéretet kapni, hogy egy napról fog szólni, de elolvasva megérti az ember: ez a nap pontosan ugyanolyan, mint a többi 3650 + 2 szökőnap. Azaz 10 év a kényszermunkatáborban.
Tovább
Kávé érték:
2 hozzászólás | címkék: 5 kávé, alekszandr szolzsenyicin, antikvárium, könyv, szovjetunió
ápr
22
2008
Hangoskönyvnek indult, de rádiójáték lett belőle.
Kicsit elsuhant mellettem, nem vagyok letaglózva. Próbálok egy kis lelkiismeretfurdalást összeszedni…
Talán ha tényleg elolvasnám könyvben is, másként lenne, de egyelőre nincs rá terv.
A lövöldözős effektek azért nagyon jók voltak, tetszett a macska a csilláron.
Kövezzen, aki akar.
[2009.02.10]
Találtam hozzá egy elemzést az Olvasókuckón.
Kávé érték:
5 hozzászólás | címkék: 1 kávé, mihail afanaszjevics bulgakov, moszkva, rádiójáték, szovjetunió
feb
7
2008
Az egykori Szovjetunió ellenzékének története a huszadik század egyik legdöbbenetesebb históriája. Némelyek – mint például Andrej Szaharov – már azelőtt is hősnek számítottak, hogy az ellenállás útját választották. Mások, így Vologya és Mása Szlepak is csak azután lettek naggyá, hogy előléptek a homályból. Az összes ellenálló nyilván nem szerepelhet e lapokon, könyvemet azonban mindnyájuknak ajánlom – írja Chaim Potok műve bevezetőjében.
www.libri.hu
Ez a Chaim Potok könyv nem olyan, mint a korábbiak. Leginkább dokumentumregénynek nevezném – egy kis személyes szállal benne.
Szóval, ha valaki azért kezdené el olvasni, mert a korábbi Potok könyvek vívódásait szeretné újra átélni, akkor ne tegye.
Ennek a könyvnek a szereplői nem vívódnak, nem keményvonalas zsidók hanem szenvedő alanyok. Szenvedő alanyai a rendszernek, amiben élnek.
Ezt a rendszert a könyv elején, a rendszer elején élő szereplők még szeretik. A következő nemzedékek azonban már látják rajta a réseket, fellépnek ellene vagy inkább csak bujkálnak.
A könyv első egyharmada alatt sikerült kilábalnom a nem-Potokos-könyv csalódásból. Persze a fülszöveg már sejtette, hogy valami nem egészen olyan, de ekkora fordulatot nem vártam. Egyébként részben a fülszöveg miatt vettem meg, mert reméltem, hogy ezen a sztorin keresztül kicsit tisztul a kép a kommunizmus és a Szovjetunió történetével kapcsolatban. Számomra így jobban megmaradnak az események, mint a történelemkönyvek lapjain keresztül.
A történet miatt nem rágtam le a körmömet és nem voltak gondjaim azzal, hogy esténként abbahagyjam az olvasást – azonban unalmasnak nem nevezném. Érdekes volt a megpróbáltatásokat olvasni. Érdekes, de nem megdöbbentő, mert a világnak ezen a táján már sokat hallottunk róla.
Ilyen történetek hallatán mindig elgondolkozom rajta, hogy vajon hol lennék én ma, ha nem lett volna rendszerváltás. Hős párttagként kitüntetéseket vennék át, vagy Szibériában fagyoskodnék? Esetleg külföldön élnék? Netalántán jeggyel a kezemben állnék sorba kenyérért?
Én azt hiszem a külföldön élnéket választanám ezek közül, de ki tudja.
Összegzésképpen, nem egy megragadó bájos családtörténet, hanem inkább egy korrajz vagy kritika a Szovjetunióról és visszásságairól. Mert ugye azért nem lehet onnan emigrálni, mert ott jó és akkor pedig miért akarna bárki is emigrálni és rossz hírét kelteni a rendszernek…
Kávé érték:
Nincsenek hozzászólások | címkék: 2 kávé, chaim potok, izrael, könyv, moszkva, szibéria, szovjetunió