Olvasónapló

Szegény Mary Poppinst utolérte a vég, azaz pontosabban szólva az érdektelenség. Persze ez nem csak úgy jött, ebben komoly szerepe volt a nyárnak és a nyaralásoknak is, keveset voltunk otthon együtt.

Azonban akkor sem gyakoroltak rám nyomást ezzel a könyvvel kapcsolatosan a hallgatók, amikor lehetőség lett volna olvasni. Talán egyszerűn nem volt érdekes.

Nem is igazán amlékszem arra a néhány történetre, amit elolvastunk…

Mit akarok ezzel mondani? Szóval…

Csudálatos Mary visszatért és a tetszési index alapján ez még nem az utolsó felvonás az esti mesék színpadán.

Modora semmit sem változott. A gyerekekre továbbra is ráförmed és folyamatosan parancsolgat. Persze nevelőnő, szóval a parancsolgatással még nincs is gond.

Mindenesetre a gyerekek még mindig szeretik őt és a rideg külső ellenére ő is szereti a gyerekeket. Folyamatosan próbálom megfejteni, hogy mitől van ez és azt hiszem a megfejtés a cinkosság. (Közben megjelenik a Banks papa nevelőnője is egy epizódban, na hozzá képest Mary Poppins egy kedvesnővér…)

Mary olyan dolgokat tud, amelyek a gyerekeknek csak a mesékben léteznek – így őáltala egy kicsit közelebb kerülnek a mesék világához. Persze ezt a tudást ő sohasem ismeri be, a gyerekekben is rendszeresen felébred a kétely, hogy ez tényleg megtörtént vagy csak “együtt” álmodták a fantasztikus történetet. De aztán mindig van egy kis árulkodó jel, ami megerősíti a titkos szövetségüket.

A szereplők továbbra is nagyon színesek és változatosak, a mottó lehetne talán, hogy mindenkiből lehet mesehős.

Mary múltja továbbra is homályos, talán annyival tudunk most többet, hogy igen magas és előkelő körökben forog és szinte mindent ő csinál a világban.

Folyt.köv.

Tovább

A csudálatos Mary alkonyattájt a keleti széllel érkezik Banksék házába. Fél kezével a kalapját fogja, a másikban táskát cipel. Rövidesen megállapodik a szülőkkel, s máris olyan otthonosan érzi magát a házban, mintha mindig ott élt volna, a gyerekekkel pedig azonnal megtalálja a hangot. Michaelt annyira elbűvöli a csudálatos dadatündér, hogy lefekvéskor meg is kérdezi tőle: Ugye Mary Poppins, sohase megy el tőlünk? Mary szipog egyet, aztán így válaszol: Itt maradok, míg meg nem fordul a szél. S valóban így is lett. Mary a keleti széllel jött, s a nyugati széllel ment el. De mi minden történt közben a Banks-házban?!

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Egész gyermekkoromban elkerültek engem a Csudálatos Maryk. A legtöbb amit tudtam róla, hogy a “Keleti széllel érkezett és nem beszélt sokat…”. Most azonban egy estét kihagytam otthon és máris ezt kezdték olvasni nélkülem.

Van valami furcsa ebben a könyvben. Ez a Mary egy többnyire mogorva, szigorú dadus. Szereti a rendet és a fegyelmet, a gyerekek néha mintha tartanának is tőle. Szóval ha én gyerek lennék, semmiképpen sem szeretnék egy ilyen dadust.

Tovább