P. C. Jersild: A Gyermekek Szigete
A fiam nyolcadikos évzáróján az osztálytanító minden gyereknek egy könyvet adott, ami általában jól lefedte a gyerek érdeklődését. Kaptak a gyerekek erotikus, sport és divat ténájú könyveket egyaránt – ezeket a tanító könyvtárak kiárusításain szerezte.
Nekünk ez a könyv jutott, amire persze Alex nem vetette rá magát – és belátható időn belül nem is fogja – így nem akadályozott engem abban, hogy én azonnal elolvassam. Mert engem azonnal megfogott a fülszöveg.
A történet kibontakozására nem kellett sokat várni, azza indult a könyv, hogy késésben vannak a szigetre induló vonathoz. Így egykettőre eljutottunk oda, hogy Reine otthon van az üres lakásban, tervezgeti a nyarat, amely során még meg sem fogalmazott kérdésekre keresi a választ.
A kezdetektől fogva pontosan építi az álcáját, anyukájának rendszeresen leveleket ír, amelyben a gyermekek szigetén megesett kalandjait meséli.
Elég hamar rájön, hogyha túl akarja élni a nyarat, akkor munkát kell keresnie. Már-már könyvbe illő szerencsével talál is egyet: halotti koszorúkra fest szövegeket nyugdíjas nénik között.
Közben felbukkan anyjának a volt pasija, akit aztán igen nehéz megvezetni és lerázni, elveszíti a lakáskulcsát, így egy ideig az erkélyen át mászik be a lakásba, majd amikor már ez sem megy, akor leköltözik a pincébe.
Nem szeretnék minden adut kiadni a könyvről, mert még ezeken túl is vannak fordulatok: fogunk bicózni az autópályán, rockorekkel randalírozni, pucér nő testét befesteni, “villamosszékben” ülni – és még mindig nem írtam le mindent!
Nagyon jó a nézőpont, a világot még kevésbé értő és éppen emiatt sokszor megmosolyogtató következtetésekre jutó gyerek: pl. azt tervezi, hogy a tolószékes nyugdíjas nénit megöli majd, és ennek biztosan a nyugdíjas néni is örülni fog – mert hát biztosan nem akar úgy élni, hogy mindenhová csak tologatják őt – csak kérni nem meri a többiektől.
Mindenképpen olvasandó, van benne egy kis Adrian Mole, Robinson Crusoe meg svéd húsgolyó.
Kávé érték:
