Holdent is ez nyomasztja. Itt van ennek a könyvnek a kellős közepén, főszereplőt kellene játszania, történetet kellene mesélnie, le kellene kötnie az olvasót, ehelyett…

…ehelyett verekszik, cigizik, iszik, megszökik, megbukik, kurvát hív meg ilyen hülyeségek. Nincs neki egy jó története sem, nem érdekli miként lehetne ezt majd folytatni.

Valahogy úgy vagyok vele, mint Kerouac könyveivel: Jó-jó, elolvastam, értem én a kort és az életstílust, de minek leírni a semmit?

Persze ez ismét egy Alex kötelező volt, de bele sem kezdett. Majd megoldja valahogy, ahogy a többiek is.

Szakmai berkekben ezt az állapotot Godfather Virginnek nevezik és ez egy irigylésre méltó állapot.

Katica ajánlotta a könyvet, miután sokadik könyvnemtetszős bejegyzésem született. Sajnos neki már csak egy salátapéldánya volt belőle, ezért az Antikvárium előjegyzési listájára került.

A Keresztapa világa furcsa. Maga a Keresztapa is furcsa. Királyi méltóság, tudós bölcsesség, isteni jóság és diktátori kegyetlenség lakozik benne egyszerre. Ezek közül a diktátori kegyetlenség a legfontosabb, mert ezzel érdemelte ki a többi címet is.

Furcsa a szívességek rendszere, mégpedig azért mert először mindig ő ad valamit. Megelőlegezi a viszontszívességet. Persze ez csak látszatra szívesség, mert egyszer ő is kérni fog tőlük valamit, amit aztán nem utasíthatnak vissza. A szívességtartozás megadására általában nem kell küllönösebben ösztökélni az embereket, nincs szükség fenyegetésekre és erőszakra, mert mindenki “örömmel” adja vissza. Önként.

A könyv elejétől kezdve alig vártam, hogy megnézhessem végre a filmet is. Persze ha már kivártam ezt a sok évet, akkor nem akartam egyszerre elveszíteni a szüzességem minden területen. Bölcsebb voltam annál. Megérte.

A film pont olyan jó, mint a könyv. Egyetlen csalódás ért benne, hogy Appollónia nem volt akkora szépség, mint amekkorának a könyv alapján elképzeltem. A filmben már látni véltem a néhány tíz év múlva kinövő bajuszát is, amint gyalog sétálva megy fel a szőlőhegyre.

Régen ért már fel egy könyv ilyen sok kávéval…

Ja és most valami teljesen más: Az antikvárium.hu -nál lehetőség van arra, hogy a könyvet megvegye az ember, de ne szállíttassa ki. Gyűjtögetik az ember kifizetett könyveit, majd ha az értékük eléri az ingyenes szállítási küszöböt elküldik egyben. Így sosem lehet gond, hogy megjön az előjegyzett könyv, de szállítással együtt már nem érné meg, ezért inkább kihagyom.

Külön előnye, hogy megsárgultak a lapjai, így vakító napfényben játszótéren olvasva sem vakul meg tőle az ember.

Belekezdtem és tetszett. Kevés szereplő, magabiztos főszereplő (néha talán túl magabiztos is), váratlan helyzetek, egyszerű történet.

A Világ Legjobb Fogorvosa megrendel egy betörést, aminek folyamán a betörő a szekrénybe szorul és közben kinn meghal valaki. Mellesleg a szajrét is lenyúlják, így a betörés is hiábavaló volt.

Egykettőre fő gyanúsított lesz a betörőből, ezért saját szakállára nekiáll kinyomozni az igazi tettest. Bevet minden James Bondos praktikát, lefekszik nőkkel ha kell, iszik, nincs számára zárt ajtó – rakétás autója azonban nincs.

Az egyetlen negatívum a végkifejlet, ahol a szembesítés során a gyilkost addig szapulják konkrét bizonyítékok nélkül, míg az kifakad, hogy akkor most őket is megöli… Ez kicsit gáz volt. Mert ugye a rendőrök meg a függöny mögött hallgatóztak. Valami csapda jobb lett volna – voltak még elvetett de elvarratlan szálak erre.

Nem hiszem, hogy komoly pénzt adnék ki a többi Bernie-s könyvért (ja ez volt a betörő neve), de ha az Antikváriumban rájuk akadok, elolvasom őket.

Fülszöveg:

Mi baj lehet abból, ha az ember elmegy fogorvoshoz? Bernie Rhodenbarr szerint semmi. Aztán amikor a fogorvosi székben ül, pár apróságra derül fény. Egy: a fogszuvasodás őt sem kerülte el. Kettő: a fogorvosa egy ronda váláson van túl. Három: a fogorvos tudja, hogy Bernie betörő. És ha az ember egy fogorvosi székben ül, nincs abban a helyzetben, hogy nemet mondjon. A feladat egyszerű: Bernie-nek be kell törnie az exfeleséghez, ki kell pakolnia a lakást, majd nyomtalanul el kell tűnnie.

Eleinte minden jól megy, de az exfeleség váratlanul betoppan, így Bernie a szekrényben keres menedéket. Amikor végre kiszabadul, még több apróságra derül fény. Egy: az exfeleséget valaki leszúrta. Kettő: a szajrét tartalmazó táskát a gyilkos magával vitte. Három: ha nem vigyáz, megint egy gyilkosság gyanúsítottja lesz. Bernie megint nyomozni kezd, sarkában ott vannak a zsaruk, akad egy csinos segítője, és minden jól haladna, ha Bernie tisztában lett volna az olívaolaj különös hatásával.

“Mire ismét Manhattanbe értem, még jobban megcsappant a zsebpénzem, így szinte boldoggá tett, hogy úgy döntöttem, behatolok a Sheldrake lakba. Nem vadított meg a dolog, mondjuk inkább, hogy optimista volt a hozzáállásom. A keddet és a szerdát terepszemlével töltöttem. Szerda este felhívtam Craiget a Keleti Hatvanharmadik utcában levő legénylakásán, hogy meséljen még egy kicsit Crystal napi teendőiről. Azt mondtam neki, nem minden célzatosság nélkül, hogy a szombat este látszik a legalkalmasabbnak az akcióra. Pedig nem szándékoztam szombatig várni. Már másnap, csütörtökön ott társalogtam Miss Henrietta Tylerrel, majd betörtem Crystal lakásába.
Nemsokára a szekrényében kornyadoztam. Majd a pulzusát próbáltam kitapintani élettelen csuklóján.”

“Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt – a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságnál persze rosszabb a nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor” Így kezdődik Frank McCourt regényes memoárja, melyről amerikai méltatója a következőket írta: “McCourt sajátosan lírai és sajátosan ír hangja többek között James Joyce-ot idézi. Ugyanolyan elragadó és ugyanolyan jókedélyű. De ahogy McCourt és társai a nyomorral küzdenek, abban van valami bátor drámaiság, ami közelebb áll a mi korunkhoz. Ezek az emberek soha nem merülnek el az önsajnálatba (nem engedhetik meg maguknak), soha nem vész ki belőlük a tűz. McCourt nevét csupa nagybetűvel fogják beírni az emlékiratok nagy könyveibe.” Frank McCourt a világválság sújtotta Brooklynban látja meg a napvilágot, frissen Amerikába emigrált, ír szülők gyermekeként, majd az írországi Limercik nyomornegyedeiben nevelkedik. Édesanyjának, Angelának nincs miből ennivalót vennie a gyerekeinek, mivel az apa, Malachy csak nagyritkán dolgozik, s ha igen, akkor is elissza amit keres. A léha, felelőtlen és megbízhatatlan apa csupán egyvalamit tud nyújtani gyermekének: a történetet, a mesét. Franknek az életet jelentik apja meséi Írország megmentőjéről, Cuchulainről, és az Angyalról, aki a kisbabákat hozza az édesanyjának. Talán a történeteknek, a meséknek köszönhető, hogy Frank túléli a viszontagságokat. Pelenka helyett rongyokba bugyolálva, egy disznófejnek könyörögve a karácsonyi vacsoráért, az út szélén lehullott széndarabok után kutatva tűrni a nyomort, az éhezést, a rokonok és a szomszédok közömbös kegyetlenségét – azért él, hogy elmondhassa a saját meséjét, ékesszólóan és megbocsátón.

(kép és fülszöveg www.antikvarium.hu)

Ha egy rövid idézettel szeretném jellemezni ezt a könyvet, akkor a következőt választanám:

-Ha rossz leszel, akkor majd a pokolra jutsz.
-Mi az a pokol?
-Majd megtudod!

Szóval ez a könyv arról szól, hogy megtudjuk.

Megtapasztaljuk, hogy milyen egy gyermek szemével látni a szegénységet, az alkoholizmust és a megaláztatást. Fogunk éhezni és élet halál között lebegni. Tanulunk a vallásról, de nem értünk belőle semmit. Járunk iskolába, de kérdeznünk nem szabad. Újabb és újabb remények gyúlnak, de sajnos mind hamvukba halnak.

Aki az Oroszlánkirályon sírt, az semmiképpen se olvassa el ezt a könyvet. Azonban ha valakinek vannak gyermekei, vagy szeretne gyermekeket – annak jól jön majd ez a könyv. Mert meg lehet tanulni belőle, hogy a gyermekek látják (és hogyan látják) a körülöttük lévő eseményeket, azonban tapasztalatok híján csak a szülőkre támaszkodhatnak, az ő magyarázatuk alapozza meg az ő életüket. A fundamentalista vallásosság úgy tűnik nem jó magyarázat az élet dolgaira, mert akkor saját kútfőből fogják kitalálni a valóságot – csak talán egy kicsit később.

Végül néhány érdekes sztori a könyvből, amelyek megmaradak bennem:

Iskolakezdéskor egy oldalon keresztül taglalja a könyv, hogy miért lehet verést kapni…

A diákot, aki gondolkodik és kérdéseket tesz fel (“Nem olyan perverz mint…”, “Mi az a perverz?”) megszégyenítik.

“Nem vagyok malaszttal teljes, így nem lehetek elsőáldozó.” Azt hiszem én sem tudom mi az a malaszttal teljes, pedig hallottam ám sokat.

Egy angol újságban megjelent egy cikk a fogamzásgátlásról, ami csak a terítés után derült ki. Emiatt a cégnek el kellett mennie mindenkihez, hogy kitépjék a 16. oldalt az újságból, mert az káros az ír nép számára – ahol ugyanis tilos a fogamzásgátlás. Persze emiatt a “feketepiacon” felértékelődött a itépett oldal ára, amit az újságkihordók gyorsan ki is használtak.

Szóval így éldegéltek.

A könyv sokszor letehetetlen, ezért esténként csak óvatos adagokban javallott.

Néhány éve már elolvastam ezt a könyvet, de nem hatott meg különösebben. Mostanában azonban több embertől is hallottam róla és úgy gondoltam valamit elbaltázhattam olvasás közben ezért elhatároztam, hogy másodszor is nekifutok.

Egyértelmű hiányosságom, hogy nem ismerem az Egyesült Államok térképét fejből, ezért az útvonalak leírása során sokszor éreztem elveszve magam, időnként még utána is néztem. (Persze nézhetjük ezt abból az irányból is, hogy ez a könyv “kinyittatta” velem a térképet. Egy ideig gondolkodtam is azon, hogy ide berakok egy Google Maps ablakot az útvonalakat berajzolva rá, de egyenlőre nem sikerült rászánnom az időt. Aztán mégis elkészültek…) Mindenesetre a könyv vége elbírt volna egy-két térképmellékletet, ezzel európai halandók is érzékelhették volna a távolságokat.

Mielőtt magát a történetet kezdeném szapulni a fordítás megérdemel egy nagy dícséretet. Nagyon ízes szlengben készült, a zenéket leíró részek pedig egyenesen “hallatják” magukat. Azt hiszem ha harmadszor is el fogom olvasni ezt a könyvet, akkor ez angolul lesz, hogy lássam miből dolgozott a fordító.

A történet már nem volt ilyen megragadó számomra, inkább az életérzés iránti érdeklődés olvastatta a könyvet. Hogyan tud valaki mindent hátrahagyva, a jövőbe nem különösebben belegondolva nekivágni a világnak. Ez különösen Dean-re igaz, mert Sal-nek mindig ott volt a nénikéje, aji pénzt tudott küdeni utána. A másik pedig a végtelen felelőtlenség, amivel a mások érdekeit kezelték (pl. loptak, összetörték az autót, amit csak átvezettek valahová, 110mph-val száguldoztak…).

További rejtély volt számomra az, hogy miképpen találták meg egymást mindig és mindenhol a szereplők a mobiltelefonok kora előtt. Honnan tudták mindig, hogy ki hol van és éppen milyen nőt “újított” be.

Érdekes de nem lebilincselő könyv, aki még nem olvasta olvassa el, hogy ne nézzen bután, ha a Keroac nevet meghallja. Számomra a Dharma hobók jobban bejött – talán mert kevesebb rohangálás volt benne.

Wikipedián találtam egy összefoglaló útvonalat, egyenlőre itt a szöveges verzió,

A térképekhez kattints ide.

1947

Ozone Park, NY › Chicago, IL › Newton, IA › Stuart, IA › Cheyenne, WY › Denver, CO › Salt Lake City, UT › San Francisco, CA › Marin City, CA (“Mill City, CA”) › Hollywood, CA › Los Angeles, CA › Selma, CA (“Sabinal, CA”) › Dalhart, TX › Indianapolis, IN › Harrisburg, PA › New York, NY.

1949

Rocky Mount, NC (“Testament, VA”) › Algiers, LA › San Francisco, CA › New York, NY.

1950

New York, NY › Terre Haute, IN › St. Louis, MO › Denver, CO › Amarillo, TX › Terre Haute, IN › San Antonio, TX › Laredo, TX › Nuevo Laredo, Tamps. › Hidalgo, NL › Ciudad Victoria, Tamps. › Llera de Canales, Tamps. (“Límon, Tamps.”) › Mexico City, DF.

“A legnagyobb huszadik századbeli amerikai zsidó írók – Henry Roth, Bellow, Malamud, Singer és Philip Roth – között tartja számon a világ az immár Magyarországon is az egyik legnépszerűbb szerzőnek számító Chaim Potokot, aki az irodalmi doktorátust megszerezve ortodox rabbiként működött szerte a világon Ausztráliától Dél-Koreáig. Első regénye, A kiválasztott, mely nyomban hatalmas sikert aratott, a kelet-európai közösség sajátos életformáját továbbörökítő New York-i hászidok különös világában játszódik, s a vallásos zsidóság két nemzedékének, az apjával s ugyanakkor önmagával viaskodó fiúnak állít szívbemarkoló és felejthetetlen emléket.”