Olvasónapló

Miközben mindenki járja a világot (itt meg itt) én itthon üldögélek és arról olvasok, hogy miként is működnek a hotelek a recepcióspult másik oldalán.

A fülszöveg szerint hihetetlenül óriási titkokat fogok megtudni a hotelekről, mert a szerző a hotel szakma már minden lehetséges zugában dolgozott. (Ezt azért annyira nem sikerült átadnia, mivel a könyvben két hotelben és három pozícióban ismerhettük követhettük őt. Oké, sok évig.)

Én is sokszor szálltam már meg hotelekben sokfelé a világban és szeretem azt hinni, hogy  egy kicsit már sikerült kiismernem őket. Gondoltam ennek a leellenőrzésére kitűnő lehetőség ez a könyv. Emellett biztosan olyan trükköket fogok  tanulni belőle, amelyeket majd alkalmazva a recepciónál sorban álló többi vendég ámuldozva memorizálja a mondataimat és gesztusaimat, hogy legközelebb majd ő is megkapja a jobb lakosztályt, az ingyen újságot vagy ne-adj-isten az ajándék rózsát a szobájába.

Na mi kell ehhez?  Mi a trükk? Ez már elég korán kiderül:

• A hotelben a recepciós az isten, mindent el tud intézni – ha van rá motivációja.
• A motivációnak nincs sok formája, leginkább papírra nyomott számok formájában adják hitelkártya köré csavarva vagy marokba simítva. Esetleg csinos lányok kedves mosolya is számít, de ennyi.

Ez azért nem akkora újdonság, de a szerző szerint ha a vendég nem motivál akkor éhen hal a bellman, a concierge és a valet boy is. Ha ők nem is, akkor a családjuk biztosan. Tehát aki egyedül húzza be a bőröndjét a liftbe, az smucig, megérdemli a lift melletti vakablakos szobát, “Mert már minden szobánk foglalt”.

Ezen kívül van több kisebb trükk is, de ezek leginkább hazugságokon alapulnak (a vendég részéről), ezért nem szimpatikusak. (-Előfizettem a filmre, de a felénél lefagyott. -Újraindítsam? -Hagyjuk, már késő van. -Akkor leveszem a számláról. -Köszönöm)

Van viszont két rejtély, amelyeknek a megfejtését titokban vártam a könyvtől  de hiába, valószínűleg nem mondhatta el. A hotelszakma egyszerűen kiátkozta volna:

• Miért kell körben betuszkolni a paplant az ágy alá?
• Melyik két réteg közé kell befeküdni?

Végül egy találós kérdés: Mi történik ha megfogadom a könyv tanácsait, tekerek motivációt a hitelkártyámra és azt mosolyogva orbit rágó illatú lehelettel átnyújtom a japán recepciósnak?

Segítség: A japán taxis képes kiugorni az autóból és utánam szaladni az apróval…

ui: Volt egy turbános bellman Pekingben, aki annyira szimpatikus és kedves volt, hogy nem tudtam nem adni neki motivációt. Kivettem egy papírötöst a kínai pénzeim közül és odaadtam (általában 10 jüan volt maga a taxiút, így értelmes összegnek tűnt) Ránézett, eltette, visszamosolygott kedvesen és kinyitotta a taxi ajtaját mint előtte is bármelyik nap. A mosolya viszont ezt követően minden reggel érezhetően nagyobb volt, mintha megörült volna hogy lát. Szóval jól befektettem azt a pénzt.

Néhány nap múlva kiderült, hogy a papír-ötös a legkisebb fém-egyesnek is csak a töerdékét érte… 50 fillért. Ezért volt minden azt követő reggelen még szélesebb a mosolya: rajtam röhögött.

Lawrence Block-tól korábban olvastam egy betörős könyvet és gondoltom vele fogom kipróbálni a telefonos ebook olvasást. Ez már nem mostanában volt…

A könyv talán a Betörő, aki parókát viselt volt, de nem mernék megesküdni rá. Az biztos, hogy volt benne egy nő is, akivel Bernie összejött – talán ő volt a szomszéd a gyilkosság helyszínén? Nem is fontos…

A telefonon olvasás bejött, másodiknak Lawrence Block bérgyilkosát választottam: Bérgyilkos a célkeresztben. Sajnos nem tudtam magam túltenni azon, hogy mintegy mellékszálként embereket öl a főhős, de ez sem kedvetlenített el az új, digitális médiumtól.

Harmadiknak Matthew Scrudder jött, aki egy ex-zsaru New Yorkból. Elsőnek a Hosszú út a sírkertbecímű könyvet olvastam és érdeklődve figyeltem, hogy milyen módszerekkel dolgozott egy 80-as évekbli nyomozó. Nem hackelte meg a rendőrség adatbázisát, nem zoomolt bele 2500 millió szorosára egy fekete-fehér utcai kamera rögzített képébe, hanem

Régen kiolvastam már, de nem tudtam mit lehetne írni róla. Egy ideig fogalmam sem volt, hogy valójában miről is szól ez a könyv, mit akar a főszereplő meg ilyenek. Aztán egy idő után világossá vált, hogy nem bennem van a hiba: pontosan erről szól a könyv.

Holdent is ez nyomasztja. Itt van ennek a könyvnek a kellős közepén, főszereplőt kellene játszania, történetet kellene mesélnie, le kellene kötnie az olvasót, ehelyett…

…ehelyett verekszik, cigizik, iszik, megszökik, megbukik, kurvát hív meg ilyen hülyeségek. Nincs neki egy jó története sem, nem érdekli miként lehetne ezt majd folytatni.

Valahogy úgy vagyok vele, mint Kerouac könyveivel: Jó-jó, elolvastam, értem én a kort és az életstílust, de minek leírni a semmit?

Persze ez ismét egy Alex kötelező volt, de bele sem kezdett. Majd megoldja valahogy, ahogy a többiek is.

Elvesztettem a szüzességem. Nem fájt és nem is féltem tőle. Még soha nem olvastam A Keresztapát – mi több – a filmet sem láttam.

Szakmai berkekben ezt az állapotot Godfather Virginnek nevezik és ez egy irigylésre méltó állapot.

Katica ajánlotta a könyvet, miután sokadik könyvnemtetszős bejegyzésem született. Sajnos neki már csak egy salátapéldánya volt belőle, ezért az Antikvárium előjegyzési listájára került.

A Keresztapa világa furcsa. Maga a Keresztapa is furcsa. Királyi méltóság, tudós bölcsesség, isteni jóság és diktátori kegyetlenség lakozik benne egyszerre. Ezek közül a diktátori kegyetlenség a legfontosabb, mert ezzel érdemelte ki a többi címet is.

Én is szeretnélek megkérni egy szívességre: Olvasd tovább

Antikváriumből sikerült megszereznem, manapság már “A betörő, akit szekrénybe zártak” néven fut. Azt hiszem a Kipling-es betörős könyv narancssárga borítója igézett meg, hogy kezembe vegyek egy ilyen könyvet.

Külön előnye, hogy megsárgultak a lapjai, így vakító napfényben játszótéren olvasva sem vakul meg tőle az ember.

Belekezdtem és tetszett. Kevés szereplő, magabiztos főszereplő (néha talán túl magabiztos is), váratlan helyzetek, egyszerű történet.

A Világ Legjobb Fogorvosa megrendel egy betörést, aminek folyamán a betörő a szekrénybe szorul és közben kinn meghal valaki. Mellesleg a szajrét is lenyúlják, így a betörés is hiábavaló volt.

Egykettőre fő gyanúsított lesz a betörőből, ezért saját szakállára nekiáll kinyomozni az igazi tettest. Bevet minden James Bondos praktikát, lefekszik nőkkel ha kell, iszik, nincs számára zárt ajtó – rakétás autója azonban nincs.

Az egyetlen negatívum a végkifejlet, ahol a szembesítés során a gyilkost addig szapulják konkrét bizonyítékok nélkül, míg az kifakad, hogy akkor most őket is megöli… Ez kicsit gáz volt. Mert ugye a rendőrök meg a függöny mögött hallgatóztak. Valami csapda jobb lett volna – voltak még elvetett de elvarratlan szálak erre.

Nem hiszem, hogy komoly pénzt adnék ki a többi Bernie-s könyvért (ja ez volt a betörő neve), de ha az Antikváriumban rájuk akadok, elolvasom őket.

Tovább