Karácsony másnapján Orsi meg is kezdte az olvasását, azonban az első pár perc után rémülten újságolta, hogy már a második oldalon beledobtak egy lányt a Mississippibe és az nem is került többé elő. Emiatt polcra is került néhány napra, majd ismét nekiálltunk, ezúttal én olvastam.

Kiderült, hogy a kislány valójában egy teknőc volt, akit Lottie-nak hívtak. Őt dobta a folyóba a rosszcsont főszereplő. Így nekiállva, felváltva olvasva már sokkal jobb lett a történet – a legeslegvégén még Lottie is előkerült – de mi ezt már kb. a felénél előre kitaláltuk.

A történet manapság játszódik a Mississippi partján. Ez kicsit furcsa is volt nekem, mert a Mississippiről mindig Mark Twain és történetei jutnak eszembe – így mindig meghökkentett a rendőrautó…

A történetben megismerjük a Troll klánok történetét, hogyan fonódik össze az életük az emberekkel és ez milyen gondokat okoz az embereknek. A könyv nagy sikert aratott. Egy-egy este nem lehetett többet olvasni egy fejezetnél, mert különben túl hamar a végére értünk volna.

Számomra kicsit túl volt bonyolítva a történet, de ezt valószínűleg a szerző is érezhette, mert a könyv elején van egy család és egy troll klán-fa, amelyekből megtudható a szereplők származása. Orsinak azonban mindig minden és mindenki a helyén volt.

A könyvet számomra Nicoletta Ceccoli rajzai tették élvezetessé, ahogy sejtelmes, de mégis szerethető arcokat társított a kitalált szereplőkhöz.

Szász Imre könyve az én gyermekkoromban is ott állt a könyvespolcomon, de nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna. Az összes amire emlékeztem belőle, hogy a fejezetcímek valahogy furcsa módon voltak megoldva, azaz néha egy mondat közepe lett kiemelve címnek.

Nem tudom már, hogy ez ugyanaz a könyv-e, vagy az anyuka hozta magával, de tény hogy egyik este a kezünkbe akadt.

Más szempontból mérföldkő volt ez a könyv, mert első alkalommal végre a hallgatóból is olvasó lett minden este egy-két bekezdés erejéig. Ilyenkor én hallgattam és próbáltam észrevenni a változást. Ha napról-napra ez nem is volt érezhető, a könyv végére már jelentős előrelépést tetünk, jöttek a szép szótagok és sok szó már azonnal ment egyben is.

Na akkor milyen volt a könyv? Egybehangzó véleményünk szerint nagyon jó.

Egy kislány és az apukájának a kalandjait meséli el a kertben és horgászás közben, bemutatva a természetet a természet szemszögéből.

Megtudjuk, hogy minden egyes növénynek és állatnak megvan a maga helye – legyen az ronda, keserű vagy éppen veszedelmes. Mind része az élet körforgásának.

Néhány állat eredetének a legendáját is megtudjuk, érdekes és ötletes történetekből. Az is kiderül, hogy miként keletkeztek az éjszaka állatai, mit csinál a süni ha bajba kerül, mitől lesz kétfarkú egy gyík, vagy hogy miként táplálkoznak a kagylók. Csupa-csupa érdekes történeten keresztül.

Fülszöveg:

“Ezt a könyvet neked írom, Kisanna. Tudod, könyvből mesélni nem szeretek, fejből mesélni meg nem tudok, főképpen tündérekről és boszorkányokról nem, hát arról szoktam mesélni, amit a házban látsz, vagy kinn a kertben, vagy a vízparton. Mert mindennek megvan a maga igaz meséje, a rádiónak, a gyíkoknak, a csukának, a csillagoknak.” Az író kézen fogja kislányát, és elvezeti abba a csodálatos világban, mely körülöttük él, lélegzik és “mesél”. Ebben a Kertországban meséje van az Éjszakai Dombnak, a Nappali Dombnak, egy sánta kiscsirkének, a sünök családjának, a csukának és még sok mindennek. Aki jól figyel, Kisannával együtt meghallja a csillagok meséjét… Szász Imre szép szavú, érdekes, a természetet millió oldaláról bemutató gyermekkönyvét Szenes Zsuzsa dekoratív rajzai díszítik.

Számomra egy kicsit túlságosan mese akart lemni és a nagy erőlködés nem vált az előnyére. Persze egy mesében vannak hihetetlen dolgok, hiszen Dr Dolittle is beszél az állatok nyelvén. Azt azonban sehogy sem értettem, hogy a bennszülött afrikai királynak honnan van üvegablakos éléskamrája és pláne hogyan töri azt be egy teniszlabda.

Szerencsére az ifjú herceg tündér akar lenni és emiatt segít a mi hőseinkek is.

A végére sikerült egy kis érdeklődést is felfedeznem a hallgatóság szemében, szóval megnyugodhattam, hogy nem csak az én kedvemért olvastuk el.

Kedvenc figura Polinézia volt, aki egy beszélő papagáj. Legnemkedvencebb pedig Döb-döb a malac. Szegény.

Fülszöveg:

Az állatbarát Dolittle doktor kedvencei kedvéért az emberek gyógyításáról áttér az állatok gyógyítására. Papagája, Polinézia megtanítja az állatok nyelvére. Dolittle doktor olyan orvosi sikereket ér el, hogy híre eljut a messzi Afrikába is. A majmok országában éppen járvány dúl, ezért követet küldenek Angliába a doktorhoz: siessen oda, és mentse meg őket. A doktor eleget tesz kívánságuknak, és kedvenc állatai társaságában, viszontagságos út árán meg is érkezik a majmok országába, ahol kórházat rendez be, és véget vet a járvány pusztításának. A már szinte klasszikusszámba menő értéke nemcsak a groteszkül mulatságos témába rejlik, hanem a kedves öreg doktornak és kedvenc állatainak kitűnően egyénített jellemzésében. Csánk Endre színes fordításában, Szecskó Tamás vidám illusztrációival, melyek szemléltetően és korhű szellemben mutatják be a történet mulatságos hőseit, jelenik meg második kiadásban a népszerű gyerekregény.

Kicsit idősebbek véleménye szerint sok volt benne a nevelő felhang, pedig egy mese ne neveljen, hanem szórakoztasson.

Gilikoti is keveset volt benne és korántsem olyan rejtélyes a dolog, mint a neve sugallja: egy rézgonb – talán egy ágyláb tetejéről.

Egyébként lehet, hogy a Kököjszi és Bobojsza is ugyanilyen lenne, ha elolvasnánk – de az mesejátékként van meg nekünk.

Fülszöveg:

Hogy kicsoda Gilikoti? Egy rézből való kis játék golyó, mely begurult ebbe a regénybe. Kököjszi és Bobojsza visszatérnek, csak már nem Andris, hanem annak kishúga: Panni útját kísérik szertelen, vidám, bohókás kedvességgel.

Modora semmit sem változott. A gyerekekre továbbra is ráförmed és folyamatosan parancsolgat. Persze nevelőnő, szóval a parancsolgatással még nincs is gond.

Mindenesetre a gyerekek még mindig szeretik őt és a rideg külső ellenére ő is szereti a gyerekeket. Folyamatosan próbálom megfejteni, hogy mitől van ez és azt hiszem a megfejtés a cinkosság. (Közben megjelenik a Banks papa nevelőnője is egy epizódban, na hozzá képest Mary Poppins egy kedvesnővér…)

Mary olyan dolgokat tud, amelyek a gyerekeknek csak a mesékben léteznek – így őáltala egy kicsit közelebb kerülnek a mesék világához. Persze ezt a tudást ő sohasem ismeri be, a gyerekekben is rendszeresen felébred a kétely, hogy ez tényleg megtörtént vagy csak “együtt” álmodták a fantasztikus történetet. De aztán mindig van egy kis árulkodó jel, ami megerősíti a titkos szövetségüket.

A szereplők továbbra is nagyon színesek és változatosak, a mottó lehetne talán, hogy mindenkiből lehet mesehős.

Mary múltja továbbra is homályos, talán annyival tudunk most többet, hogy igen magas és előkelő körökben forog és szinte mindent ő csinál a világban.

Folyt.köv.

Fülszöveg:

Mary Poppins visszatér a Banks gyerekekhez, Jane-hez és Michaelhez. Az égből érkezik, felhők és egy sárkány hátán, hogy újra bearanyozza a gyerekek és a környék nevezetes lakóinak életét. A csudálatos dadatündér oldalán a gyerekek érdekes, izgalmas kalandokat élnek át. A varázslatos meseregény a gyermekirodalom klasszikus alkotása, melyben valós és tündéri cselekmények természetes módon egybeötvöződnek. E könyv a Mary Poppins könyvek második darabja, azonban nem elválaszthatatlan folytatása az előzőnek, mely A csudálatos Mary címen jelent meg. A helyszín és a szereplők mégis jórészt azonosak, és a cselekmény ott folytatódik, ahol az előző könyv véget ért.

(kép és fülszöveg www.libri.hu)

Persze csakis fiú jöhet számításba. A telep egyetlen elhanyagolt kertjében egy belga óriásnyúlra bukkan. A házból kinéző néni behívja Konrádot a nyúl gazdájához, Marcihoz, de sajnos kiderül, hogy az illető nem Márton vagy Marcell, hanem Marcella, és ádáz tervei vannak a nyúllal. Bosszút akar vele állni állandóan síró, az alvásba menekülő mamája bánatáért azon a Claudián, aki magához láncolta a papát. Claudiáról köztudott, hogy allergiás a nyúlszőrre. Marci a jámbor Konrád segítségével szeretné Claudia lakásába csempészni a nyulat: legyen tőle halálos beteg és adja vissza a papát.

Konrád, a jó kisfiú, hatalmas dilemma előtt áll: mi ilyen helyzetben a teendő? És hogy kérhet egy férfiember segítséget a szüleitől, ha közben meg kell őriznie barátnak is beillő barátnője titkát? Természetesen az esti közös mesélésbe rejtett virágnyelven, illetve ez esetben Anabasis, a rejtélyes erdei kígyó közvetítésével.

Burkhard Spinnen számos nyelvre lefordított, modern Két Lotti-története fantáziadús mesebetétjével egyben a Michael Ende-i hagyományt is folytatja ezért is lett az utóbbi évek legsikeresebb gyerekregénye.

Egyébként ismét elolvasva ezt a ajánlót ismét megvenném ezt a könyvet. Ahogy megtettem kb. 5 évvel ezelőtt is, hogy majd a fiam elolvassa.

Egyébként ez egy szar könyv. De egyébkénttel nem kezdünk beszélgetést – tudjuk meg a könyvből – mert egyébkéntet csak akkor lehet mondani, ha már előtte is mondtunk valamit. Mivel az első mondat előtt még nem mondtunk semmit, ezért olyankor nem szabad mondani. Mindez a könyv nyelvezetében:

“…az egyébként olyan szó, amellyel beszélgetés közben egy új témát hozunk kapcsolatba a régebbivel. Meg is mutatta mindkét kezével. Mármint a kapcsolatba hozást.

Konrád akkor megértette. Az egyébként kötőszó.”

Egyébként meseregény. Ez már csak jó lehet. Gyerekeknek szól mert mese, de már azt az érzést is megadja, hogy ők már nagyobb gyerekek, hiszen regény is. De ha meseregény, akkor miért magyarázzák el benne, hogy mi az a kötőszó?

Már itt gyanús lett. Aztán még sok mindent elmagyaráztak:

• vasárnap reggel nyolc előtt nem ébresztjük a szülőket
• szónoki kérdés
• zsarnok
• táblázat rajzolás
• Nobel díj…

Na itt telt be a pohár. Még azt is leírta, hogy pénz is jár hozzá és milyen gyakran osztogatják…

Ha iyesmikkel akarnám elaltatni a lányomat, akkor azt hiszem a lexikont olvasnám fel neki esténként. De arra én is elaludnék.

Pedig később még jó is lehet a történet, jön majd bele egy lány is, meg Belga óriásnyúl…

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Egész gyermekkoromban elkerültek engem a Csudálatos Maryk. A legtöbb amit tudtam róla, hogy a “Keleti széllel érkezett és nem beszélt sokat…”. Most azonban egy estét kihagytam otthon és máris ezt kezdték olvasni nélkülem.

Van valami furcsa ebben a könyvben. Ez a Mary egy többnyire mogorva, szigorú dadus. Szereti a rendet és a fegyelmet, a gyerekek néha mintha tartanának is tőle. Szóval ha én gyerek lennék, semmiképpen sem szeretnék egy ilyen dadust.

De ez csak a mérleg egyik serpenyője.

A másikban olyan dolgai vannak, amelyekről a gyerekek csak álmodoznak. Tud repülni. Ismeri a csillagokat. Tud beszélni az állatokkal. Van egy varázslatos iránytűje. A barátairól már ne is beszéljünk.

Úgy tűnik, hogy a gyerekeknél ez a másik serpenyő sokkal fontosabb, mert imádják. Legalábbis a lányok. És “milyen kár, hogy már vége”. “Ugye elolvassuk majd még egyszer?”. “Azon az oldalon nem néztük meg rendesen azt a képet!”. “Van folytatása?”

Szerencsére Travers is rájött, hogy ezt itt nem hagyhatja abba, ezért írt még néhány folytatást, ami majd hamarosan jön itt is. Csak valaki adjon be egyet az antikváriumba. Legyen az bármilyen szakadt. Ezt is úgy kezdtük olvasni, hogy először sorba rendeztük a lapokat… Sebaj, számolni is mostanában tanulunk.

(kép és fülszöveg libri.hu)

Azt hiszem a sárkányokkal indultak nálunk az ilyen lapozgatós, kihajtós/kihúzós még egy titkot elárulós könyvek, amelyek az olvasás élménye mellé egy kis extrát nyújtanak a gyerekeknek 1.5V-os elem igénye nélkül.

(Nem tudom, hogy csak engem idegesítenek-e a könyvesboltokban fellelhető torzan csipogó/zenélő netalántán angolul megszólaló könyvnek álcázott játékok. Valószínűleg akinek nincs gyermeke még sosem futott bele ezekbe, de majd eljön még az ő idejük is… Szóval ez a könyv azoktól sokkal jobb.)

Szóval ez a könyv “Egy varázslatos világ csodálatos kalauza”. És tényleg az. A rajzok nagyon szépek és színesek, olykor meg is tapinthatóak. Elmeséli a tündérek történeteit, a fajokat, a teendőket ha találkozunk eggyel. Kiket kerüljünk és mit tegyünk ha mégsem sikerül.

A végén vizsgát is lehet tenni és azt elárulhatom, hogy egy gyerek sokkal több tényre emlékszik a könyvből, mint én. A vizsga után kap egy fényképes oklevelet és egy szárnyat (amit sajnos nem lehet felcsatolni – talán egy vállpánt még elfért volna rajta…)

Azonban ami egy felnőttet zavarhat az engem zavart is a könyvben: túl sok féle betűtípust vagy azoknak különböző méreteit/változatait használják az oldalakon. Kicsit olyan, mint amikor egy kezdő először használja a Word-öt plakátkészítésre… Emelett a mondatok időnként sántítanak egy kicsit, az elírások pedig idegesítőek. Ha az Egmont kiadó elküldi nekem következő könyvét, akkor ingyé lektorálom nekik.

(kép és fülszöveg libri.hu)

Ez egy újabb kiadású pöttyös könyv és hirtelen felindulásból vettük meg már nem is tudom miféle lapozgatós – zenélős – gombnyomogatós könyv helyett. Valamiért ki nem állhatom azokat a cukrokba csomagolt játékokkal és az újságokba csomagolt rózsaszín hajtincsekkel egyetemben.

A címében említett repülő dívány korántsem szabad egy menetrendszerinti járatként elképzelni. Elég sokat kell várni az első és egyetlen repülésére.

Várakozás közben megismerkedhetünk a szereplőkkel, akik közül legérdekesebb a Móric névre hallgató szarka, aki minden mozdítható dolgot ellop. Falusi tapasztalataim alapján nem sok jövőt jósoltam volna neki, azonban egy a gyerekek számára írott könyvben ilyesmi nem történhet. Ha valakit megijesztettem volna, akkor azért elárulom, hogy nem is történik. Sőt, mindenki természetesnek veszi ezt és lényegében ez a szarka fogja bolondítani a szálakat.

A gyerekek idilli körülmények között nyaralhatnak, persze az elkényeztetett kislánynak nem jön be egyből a pottyantós WC, de a könyv végén lehetősége támad az ő speciális tudását is kihasználni, ezért ott már mindenki mosolyog. Még a zsörtölődő szomszéd néni is.

Szívem szerint négyest adtam volna rá, de a lányomnak nagyon tetszett. Így lett belőle ötös.

Sajdik Ferenc rajzai nagyon jók voltak, habár a repülő díványos képen két madár van és nem tudtam megválaszolni, hogy ki a fene a második…

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

A könyv címe és a borító képe három gyerekszereplőt ígér, ehhez képest inkább négyről szól a könyv, de belőlük csak kettő látható a képen.

Szóval hogy is van ez? Van két kislány, akik anyukájukkal együtt élnek. A kislányoknak – főleg a nagyobbnak – van egy kis hiányérzete néha, mintha valaki nem lenne ott, aki régebben ott szokott.

Ez a valaki aztán testet ölt egy testvér formályában, aki az apukával ment a válás után, de most visszatér. Kicsit pufi is, furcsa is ezért utáljuk. El is mennek nyaralni nélküle. Szegény lány az utolsó fejezetig nem is kerül vissza a történetbe, szóval ezért furcsa a könyv címe.

A nyaralás története, ami az egész köny kb. 2/3-át teszi ki viszont szórakoztató. Minden napra újabb és újabb játékot eszelnek ki a lányok a szintén ott lévő unokatestvérük és a szomszéd gyerek társaságában. Ezeket a nagynéni nagy szelídséggel tűri, néha úgy tűnik még bátorítja is.

Ezek a kalandok tényleg érdekesek voltak, még szerencse, hogy nálunk otthon az ajtók nyitásiránya nem engedi meg a szellemes játékot, amikor is cérnával megoldják, hogy az egyik ajtó kinyílására kinyíljon egy másik is…

A legjobb kaland talán a Peggy kutya kalandja: szegényt régen elkezdték kutyaiskolába járatni, de még az elején abbahagyta. Így csak annyit tanult meg, hogy ha egy széket lát, akkor át kell ugrani rajta, megfordulni, majd újra átugrani, majd megfordulni… A lényeg, hogy az abbahagyást már nem tanulta meg. A “gonosz” szomszéd nénit ezért leültetik az udvar közepére egy székre, majd szabadon engedik a kutyát aki teljesíti, amit tanult.

Hát ilyen kalandjaik vannak.

A nyár végén, a nyaralásból hazatérve jön vissza a képbe újra a visszatért testvér és egy pofonnal belopja a két lány szívébe magát. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Legalábbis gondolom.

A lányomat valószínűleg nem, de engem zavartak a folytonos nevelő hangú kiszólások a könyvből, pl:

• ne dobáljuk a vonatot
• hogyan kell varrni
• hogyan kell mosni
• csendben kell lenni, hogy apa pihenni tudjon
• öregeket tisztelni kell
• cukros bácsikkal vigyázni kell

Emellett nem tudom mennyire az akkori rendszer miatt, de én még osztályharcot is találtam a könyvben: a “gonosz” néni, akiben állítólag valami kék vér is csörgedezett folyton lesofőrözi a szomszédait…