Olvasónapló

Szász Imre könyve az én gyermekkoromban is ott állt a könyvespolcomon, de nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna. Az összes amire emlékeztem belőle, hogy a fejezetcímek valahogy furcsa módon voltak megoldva, azaz néha egy mondat közepe lett kiemelve címnek.

Nem tudom már, hogy ez ugyanaz a könyv-e, vagy az anyuka hozta magával, de tény hogy egyik este a kezünkbe akadt.

Más szempontból mérföldkő volt ez a könyv, mert első alkalommal végre a hallgatóból is olvasó lett minden este egy-két bekezdés erejéig. Ilyenkor én hallgattam és próbáltam észrevenni a változást. Ha napról-napra ez nem is volt érezhető, a könyv végére már jelentős előrelépést tetünk, jöttek a szép szótagok és sok szó már azonnal ment egyben is.

Na akkor milyen volt a könyv? Egybehangzó véleményünk szerint nagyon jó.

Egy kislány és az apukájának a kalandjait meséli el a kertben és horgászás közben, bemutatva a természetet a természet szemszögéből.

Megtudjuk, hogy minden egyes növénynek és állatnak megvan a maga helye – legyen az ronda, keserű vagy éppen veszedelmes. Mind része az élet körforgásának.

Néhány állat eredetének a legendáját is megtudjuk, érdekes és ötletes történetekből. Az is kiderül, hogy miként keletkeztek az éjszaka állatai, mit csinál a süni ha bajba kerül, mitől lesz kétfarkú egy gyík, vagy hogy miként táplálkoznak a kagylók. Csupa-csupa érdekes történeten keresztül.

Tovább

Nem volt könnyű elérni, hogy a már polcon lévő Mary Poppins a parkban helyett ebbe kezdjünk bele, de sikerült.

Számomra egy kicsit túlságosan mese akart lemni és a nagy erőlködés nem vált az előnyére. Persze egy mesében vannak hihetetlen dolgok, hiszen Dr Dolittle is beszél az állatok nyelvén. Azt azonban sehogy sem értettem, hogy a bennszülött afrikai királynak honnan van üvegablakos éléskamrája és pláne hogyan töri azt be egy teniszlabda.

Szerencsére az ifjú herceg tündér akar lenni és emiatt segít a mi hőseinkek is.

A végére sikerült egy kis érdeklődést is felfedeznem a hallgatóság szemében, szóval megnyugodhattam, hogy nem csak az én kedvemért olvastuk el.

Kedvenc figura Polinézia volt, aki egy beszélő papagáj. Legnemkedvencebb pedig Döb-döb a malac. Szegény.

Fülszöveg:
Tovább

Kököjszi és Bobojsza folytatása, ámde korántsem olyan jó. Szakértő 8 évesnek felolvasva az ok is kiderül: a Kököjszi és Bobojszában rengeteg kalandban volt része Andrisnak. A Gilikotiban csak egy-két olyan igazi utazós kaland van, a többi történet a “szürke” otthonban játszódik.

Kicsit idősebbek véleménye szerint sok volt benne a nevelő felhang, pedig egy mese ne neveljen, hanem szórakoztasson.

Gilikoti is keveset volt benne és korántsem olyan rejtélyes a dolog, mint a neve sugallja: egy rézgonb – talán egy ágyláb tetejéről.

Egyébként lehet, hogy a Kököjszi és Bobojsza is ugyanilyen lenne, ha elolvasnánk – de az mesejátékként van meg nekünk.

Tovább

Csudálatos Mary visszatért és a tetszési index alapján ez még nem az utolsó felvonás az esti mesék színpadán.

Modora semmit sem változott. A gyerekekre továbbra is ráförmed és folyamatosan parancsolgat. Persze nevelőnő, szóval a parancsolgatással még nincs is gond.

Mindenesetre a gyerekek még mindig szeretik őt és a rideg külső ellenére ő is szereti a gyerekeket. Folyamatosan próbálom megfejteni, hogy mitől van ez és azt hiszem a megfejtés a cinkosság. (Közben megjelenik a Banks papa nevelőnője is egy epizódban, na hozzá képest Mary Poppins egy kedvesnővér…)

Mary olyan dolgokat tud, amelyek a gyerekeknek csak a mesékben léteznek – így őáltala egy kicsit közelebb kerülnek a mesék világához. Persze ezt a tudást ő sohasem ismeri be, a gyerekekben is rendszeresen felébred a kétely, hogy ez tényleg megtörtént vagy csak “együtt” álmodták a fantasztikus történetet. De aztán mindig van egy kis árulkodó jel, ami megerősíti a titkos szövetségüket.

A szereplők továbbra is nagyon színesek és változatosak, a mottó lehetne talán, hogy mindenkiből lehet mesehős.

Mary múltja továbbra is homályos, talán annyival tudunk most többet, hogy igen magas és előkelő körökben forog és szinte mindent ő csinál a világban.

Folyt.köv.

Tovább

A nyolcéves Konrád egy újonnan épült, kertvárosi lakótelepre költözik öccsével és szüleivel, és feltérképezi a terepet: melyik házban lakik alkalmas játszótárs.

Persze csakis fiú jöhet számításba. A telep egyetlen elhanyagolt kertjében egy belga óriásnyúlra bukkan. A házból kinéző néni behívja Konrádot a nyúl gazdájához, Marcihoz, de sajnos kiderül, hogy az illető nem Márton vagy Marcell, hanem Marcella, és ádáz tervei vannak a nyúllal. Bosszút akar vele állni állandóan síró, az alvásba menekülő mamája bánatáért azon a Claudián, aki magához láncolta a papát. Claudiáról köztudott, hogy allergiás a nyúlszőrre. Marci a jámbor Konrád segítségével szeretné Claudia lakásába csempészni a nyulat: legyen tőle halálos beteg és adja vissza a papát.

Konrád, a jó kisfiú, hatalmas dilemma előtt áll: mi ilyen helyzetben a teendő? És hogy kérhet egy férfiember segítséget a szüleitől, ha közben meg kell őriznie barátnak is beillő barátnője titkát? Természetesen az esti közös mesélésbe rejtett virágnyelven, illetve ez esetben Anabasis, a rejtélyes erdei kígyó közvetítésével.

Burkhard Spinnen számos nyelvre lefordított, modern Két Lotti-története fantáziadús mesebetétjével egyben a Michael Ende-i hagyományt is folytatja ezért is lett az utóbbi évek legsikeresebb gyerekregénye.

Egyébként ismét elolvasva ezt a ajánlót ismét megvenném ezt a könyvet. Ahogy megtettem kb. 5 évvel ezelőtt is, hogy majd a fiam elolvassa.

Egyébként ez egy szar könyv. De egyébkénttel nem kezdünk beszélgetést – tudjuk meg a könyvből – mert egyébkéntet csak akkor lehet mondani, ha már előtte is mondtunk valamit. Mivel az első mondat előtt még nem mondtunk semmit, ezért olyankor nem szabad mondani. Mindez a könyv nyelvezetében: Tovább