Olvasónapló

Az 1993-ban megjelent Manógyár című mesekönyv nyolc új mesével és csodás történettel bővült.

Szóval egy újabb Lázár Ervin mese…

Most már nincs mese, mindet el fogjuk olvasni, talán már nincs is olyan sok.

Én ezzel kevésbé voltam boldog, mint a korábbiakkal, a mesék sokszor igen furcsák/kurták voltak.

Az elején reméltem, hogy a beharangozott manókról lesz majd szó, minden mese egy-egy manónak a történetét írja le. Azonban a hivatalos leírás szerinti 8 új mese már teljesen más stílusban íródott.

Ráadásul miután megvettük kiderült, hogy a tesónak már megvan ez a könyv. Szerencsére becserélték egy másikra:

Hajrá Hapci király!

Régi és új olvasók találkozhatnak Bruckner Szigfriddel, Baltazárral és Arabellával ebben a meseregényben, természetesen Réber László grafikáival.

Az esti meseolvasásokkal újabb könyv végére értünk.

Számomra kicsit furcsa volt a korábbi mesefigurák valós életbe és környezetbe helyezése. Míg a korábbi mesék során ilyen érzésem nem volt, most kétségem támadtak annak kapcsán, hogy ez megtörténhet-e…

A szereplők között volt néhány olyan figura, aki nem igazán illett oda számomra (pl. Dr Kis János, unatkozó nagybirtokos, aki csak jött és ment, de semmi különöset nem csinált. Láz Jenő már érdekesebb volt.)

A lényeg, hogy egy 6 éves lány képzeletét jól megragadta a mese, alig várta, hogy folytassuk és próbálta kitalálni mi következhet.

“… Bab Berci nem szerette a füvek, fák, madarak némaságát. Csak a füvek, fák, madarak csendjét szerette. Megvárta, míg fölzengett a bizakodó csönd, és máris az orránál tartott: persze, e miatt a túlméretezett szörnyeteg miatt van minden, e miatt a tokmányorr miatt, e miatt az uborkaorr miatt… mit orr?! Ormány! Egy bánatos, vöröslő hegycsúcs, egy Kilimandzsáró, egy Popocatépetl, egy Mohendzsodáro, nem, a Mohendzsorádo az nem hegy, az egy romváros, mindegy, akkor is ez az ormány, ez az oka mindennek! Ahogy a nátha észreveszi, rikoltva felkiált, felkiáltván rikolt, és egyetlen rohammal boldogan benn terem, ez kell nekem, ez az én otthonom, rikogat a nátha, Bab Berci orra nekem egy kastély, egy katedrális, Bab Berci orra az én váram, ordibálja elragadtatottan, és soha többé semmilyen fortéllyal kiűzni nem lehet. Na igen. Bab Berci egy lepedőnyi kockás zsebkendőt húzott elő, és nagyot tüsszentett bele. Ettől már meg sem rezdült az erdő, megszokta már Bab Berci tüsszögését, mondhatnánk úgy is, Bab Berci tüsszögése az erdő csendjéhez tartozott.”

A hétfejű Tündér után nem volt megállás, nem csak a lányom várta izgatottan az újabb Lázár Ervin meséket, hanem én is.

Bab Berci kalandjaiba sokszor majdnem beletört a nyelvem. Hangosan felolvasni őket felér egy logopédiai gyakorlattal.

A mesék nagyon kedvesek, a szereplők változatosak és történeteik furcsák, de izgalmasak.

Minden mese önmagában is megáll, azonban az egész könyv s beleillik egy jól felépített történetbe, amelyért természetesen minden szereplő megteszi a magáét az ő képességeit felhasználva. Annyit talán elárulhatok, hogy happy end van.

Hajrá mindenki, ne csak az én nyelvemben legyen izomláz.

Update [2008 november 26]:
Online is meghallgathatló a Katolikus Rádió jóvoltából 7 részben:

• 1.rész
• 2.rész
• 3.rész
• 4.rész
• 5.rész
• 6.rész
• 7.rész

Talán egyszer CD-n is kiadják.

Itt van némi információ és kép a felvételről.

Nemrégiben akadtam rá a Szegény Dzsoni és Árnika hanglemezre, ami nagyon megtetszett a lányomnak – ezért legutóbbi közös könyvesbolti látogatásunkkor megvettük A Hétfejű Tündért.

Őszintén szólva az én gyermekkoromból mintha kimaradt volna Lázár Ervin, csak néhány meséjét ismertem, s emiatt én is nagy várakozásokkal voltam a könyv iránt.

A könyv első részében sok rövid mese van, egy-egy este többet is el lehet olvasni belőlük. Ezek a mesék szívesen figuráznak ki egy-egy magyar kifejezést, szituációt vagy viselkedést a legmeglepőbb körülmények között.
A mesékben sokszor előfordul, hogy több, ritmikusan ismételt rokon értelmű szó, vagy tulajdonságok szövik végig a mesét – ezek nagyon jók a gyerekeknek.

Azonban vannak furcsaságok is. Volt olyan mese, amelyben szépen kerekedett a történet, mindenki szeretett mindenkit, de a végén a csúnya vadász lelőtte a barátságos állatokat. Kicsit megdöbbentem a felolvasása után és láttam, hogy lányom is elkerekedett szemmel hallgatja… ezért Lázár Ervin utólagos engedelmével hozzáfűztem még egy-két bekezdést és boldogan élnek amíg meg nem haltak véget alakítottam neki. Szerintem a gyerekek sokkal jobban alszanak így.

Szegény Hétfejű Tündért is nagyon sajnáltam, miközben megszabadították hat fejétől, de szerencsére a szerző ebben a mesében gondoskodott a megnyugtató befejezésről.

Történelmi szempontból is vannak benne érdekes utalások, pl. a hűtőt Szaratov-ként emlegeti – ami egy mai hat éves gyereknek sokat nem mond, még én is mosolyogtam rajta, hiszen mi már Lehellel hűtöttünk.