Nagy várakozásokkal indultam neki tartott is a lendület egy darabig, de nem végig. Kicsit félretettem majd ismét nekiindultam, de aztán olvastam ezt a leírást róla és rádöbbentem hogy ez egy grammal sem lesz jobb, kár az időért.

Voltak jó és érdekes pillanatai a puszta életének, de az ezek közötti részeken kínszenvedés volt előrehaladni. Egy kicsit segített rajta a kommunista Kína működésébe való beletekintés, a pusztai és a párttag emberek kapcsolata, de nem eleget.

Félbemaradt…

UI: Egy kisebb számítással talán le lehetne vezetni, hogy a milliós siker Kínában mekkora példányszámnak felelne meg Magyarországon és kiderülhetne, hogy ez a millió a  legrosszabb magyar könyveknél is gyengébb.

Fülszöveg:

Az 1960-as évek kulturális forradalma idején játszódó kínai regény messze túlmutat egy politikai rendszer visszásságait bemutató történeten. Csen Csent, a pekingi gimnazistát több társával együtt a mongol pusztára “száműzik”, ahol a diákok pásztorként és csikósként tengetik életüket. Jurtákban élnek, s nekik is éppúgy meg kell küzdeniük az élelemért, mint a puszta őslakosainak, akik “tanult fiatalokként” emlegetik őket. Hamar kiderül azonban, hogy a Pekingből hozott tudás fabatkát sem ér a pusztán. Csen Csen teljesen átértékeli mindazt, amit az iskolában történelemből és irodalomból megtanítottak neki, és tudását összeveti a pusztai öregek bölcsességével, valamint saját, az elemekkel vívott harc közben szerzett tapasztalataival. Megdöbbenve érzékeli, hogy az öregek még egységben látják a világot, amelyben minden élőlénynek meghatározott helye és szerepe van, és keserűen szemlélik azokat a – kulturális forradalom és a gazdasági körülmények által bekövetkező – változásokat, amelyek megbontják ezt az egységet. Az idős pásztorok mellett Csen Csen legfőbb tanítómesterei a sztyeppi farkasok lesznek – először csak az öregek elbeszéléseiből ismeri meg szokásaikat, gondolkodásmódjukat, harci taktikáikat és “farkaslelkületüket”, majd később maga is nevelni kezd egy kisfarkast. Az ember és a farkas konfliktusokat sem nélkülöző, mitikussá növesztett kapcsolatán keresztül Jiang Rong szinte filozófiai mélységekben mutatja be a világ ökológiai válságát, gazdasági anomáliáit és az emberi szellem romlását. Így a regényt záró Epilógus nemcsak a mongol puszta és a sztyeppéről elüldözött farkasok elsiratása, hanem az emberi léleké is.

Valahogy mindig elfog a nosztalgia ezekkel az ifjúsági kalandregényekkel kapcsolatban, de sajnos ez már nem az első csalódás. Talán egyszer tényleg felnő az ember.

Ami a gyermekek számára egyszerűvé teszi a történetet a felnőttek számára pont hiányzik belőle. Ráadásul a nyelvezete is túl fennkölt és túlzó: “…felkereste a koldusok jószívű kis csapatát, megvendégelte és megajándékozta őlet, amazok pedig végtelen hálálkodással búcsúztak el tőle…”

Általában pont ott írt túl sokat, ahol a kevés is elég lett volna. Ahol pedig valami nekem tetsző részre nyílt lehetőség, ott két sorban elintézte a történetet.

Na és a történet? Hát el kell ismerni, hogy Jelky András igen szerencsétlen – de ugyanakkor nagyon szerencsés ember volt. Olyasmi, mintha nyerne a lottón de közben elvesztette a szelvényét. De aztért mégis megkapja a főnyereményt.

Alig indult el otthonról és már csellel be is sorozták egy hadseregbe, ahonnan bravúrral megszökött aztán. Nem telt bele sok idő, egy hajó gyomrában találta magát és ismeretlen kényszermunka felé vitorlázott. Persze a hajó elsüllyedt ahogy kell, de ő túlélte. Ráadásul időben érkezett egy másik hajó is, hogy megmentse őt. És ez még csak az első három-négy fejezet.

Lesz még rabszolga, katona, szabómester,  férj, katonatiszt, Robinson,  apa, nagykövet és végül öreg is. De az még sok idő.  Sok oldal.

Egébként megtalálható a MEK-en is, valamint a Wikipedia is ír róla.

Füszöveg:

Aki Baján jár, ne felejtse el megnézni Jelky András szobrát. Világjáró, nagy lendületű lépése van ott bronzba öntve.A szobor tekintete bizakodó és messzire néző – olyan amilyen a valóságban is lehetett.. Előtte is, utána is sokan járták a világot, hírneves utazók fedeztek föl népeket és földeket – Jelky András bajai szabólegény kalandos életének históriája azonban újból és újból lázba hozza az olvasókat. Igaz nem akármilyen szabólegény volt ő: nemcsak varrótűt, hanem hogyha kellett a kardot is derekasan forgatta. Ki is vágta magát minden helyzetből. S bármilyen messzire bármilyen különös tájakra sodorta is a sorsa, hazáját sohasem felejtette. Öregkorában tért haza élményekben gazdagon – híre a mesék világjáró királyfiainak népszerűségével vetekszik. Róla – életéről, kalandjairól – szól ez a most új kiadásban megjelenő érdekfeszítő regény.

A történet Kínában játszódik, ahol egy megszorult vidéki család végső megoldásként eladja leánygyermekét, hogy az árából tovább tudják tengetni életüket.

Persze ha valaki nem olvassa a fülszöveget, akkor annak két szálon indul a történet: egy idilli vidéki családban, valamint egy nagybátyjával a buszon ülő kislánnyal.

A két szál egymást váltogatva halad, amíg utolérik egymást és megtörténik az adásvétel.

A kislánynak megdöbbentő “kalandokat” kell kiállnia, sodródik a felnőttek világában és a régi családjának szép napjairól álmodozik. A szerencse többször is a segítségére siet, de ahhoz hogy legközelebb is mellé tudjon majd szegődni, időnként el is hagyja.

Spoiler nélkül nehéz többet írni. Nagyon izgalmas könyv, néhány óra alatt a végére lehet jutni. A minősége is remek, nagyon jók a kissé vastagabb lapok.

Talán még azt azt tenném hozzá, hogy könyv kezdetekor meg voltam győződve róla, hogy régebben játszódik a történet. Azonban ahogy haladtam úgy tűnt egyre lehetségesebnek, hogy ez bizony nem a múlt, hanem akár a jelen is lehet…  Így viszont már ijesztő is a könyv. (Aztán persze a fülszöveget a végén teljesen elolvasva nyilvánvaló lett, hogy ez tényleg ma játszódik.)

Fülszöveg:

“Nagy nap ez a mai. Mától fogva megtanulod, hogy magad boldogulj az élet zavaros örvényében…” Lu Sze-jen még csak tizenegy éves, nem csoda, ha csupán annyit ért ebből a szívtelen kijelentésből, hoy mostantól semmi sem lesz olyan, mint eddig volt. Így kezdődnek egy kínai kislány kalandjai, aki a nagyvárosba kerül, és egy ismeretlen világban kell helytállnia, ahol csak a saját leleményességére számíthat. E modern Árvácska vagy Twist Olivér történet napjaink Kínájába vezet bennünket, egy olyan országba, amelyről sokat hallottunk, de keveset tudunk. Ebben a mesében nincs se kínai nagy fal, se olimpiai készülődés, csak egy melegszívű, szeretetéhes kislány, akit egyik napról a másikra elszakítanak a családtól, a falujától, és olyan világba kerül, amely legalább annyira új a számára, mintha egy idegen földrészre csöppent volna. Egy gyerek magára marad az ismeretlen felnőttek közt, nem bízhat mások segítségében, csak a saját erejében, kitartásában, álmaiban. Nem törődik bele a helyzetébe, nem adja föl a reményt, hogy egyszer újra hajóra szállhat, és hazajuthat az övéihez.