Olvasónapló

A Három Huszár keresztmetszetet add Karinthy Ferenc életművéből. Új és régi írásait tartalmazza a kötet: a Kentaur-t, legismertebb a legnépszerűbb régi elbeszéléseit (az Irodalmi történetek, Ferencvárosi szív, Kék-zöld Florida, Víz alatt, víz fölött kiemelkedő darabjait) és könyv alakban meg nem jelent írásai közül olyan kítűnő munkákat, mint például a Siófok, Aranyidő, Töredék, Víz, Szegény Magyarország.

Még a Harminchárom után döntöttem úgy, hogy lesznek még Karinthy Ferenc könyvek az életemben.

Közben meg is találtam őket és el is jutottak hozzám.

Ez a könyv már címekkel tartalmazza a kisregényeket, novellákat:

• Hátország
• Aranyidő
• Ősbemutató
• Hosszú weekend
• Marich Géza utolsó kalandja
• Alvilági napló

Az Ősbemutató és az Alvilági napló nem nagyon jöttek be, túlságosan belemerült a témába és olyan részleteket taglalt sokáig, amik számomra talán még akkor sem lettek volna érdekesek, ha nem vesztem el a fonalat.

Tovább

A történetek lényege egyetlen szóval: a felelősség. Ki a felelős egy 1942-es újvidéki gyilkosságért? Jóváteszi-e a bűnét a gyilkos azzal, hogy megpróbál később megmenteni egy másik asszonyt? Lehet-e kimaradni a háborús mocsokból, vagy csak hemperegni benne? Mi azok a történelmi próbák, amelyeknek atmoszférikus nyomását nehezen vagy nem bírja el a törékeny lélek? S ha mégis bírja, hogyan tovább?
Az öngyilkos színésznő lánya – fiatal újságíró – spontán igazságérzetétől hajtva szegődik a történet nyomába, s ő is egyszerre ébred rá a saját felelősségére. Ez az író végső válasza: mindannyian felelőssek vagyunk.

Azt hiszem a Csikágó című könyv kapcsán említette valaki egy blogban, hogy ez mennyire emlékezteti őt a Harminchárom című könyvre.
Mivel a Csikágó tetszett, ezért a Harminchárom is listára került, csak ki kellett várnia egy antikváriumi rendelést.

A könyv igen jóképű, különösen tetszett benne, hogy kissé fényes papírra nyomták, emiatt nagyon kellemes olvasni, mert a betűk kontrasztosak és a formájuk is szép. (Biztosan valami betűtípus ügy lehet.)

A történet olyan mint egy tál spagetti. Elindulnak együtt a szálak, egyesek leválnak, újak érkeznek, esetleg korábbiak ismét összetalálkoznak. Emellett még a tavaszi virágcsokor hasonlat jut eszembe, mert sokszínű és változatos.

Kellemes olvasmány, érdekes kalandok és történetek. Kedvencem a főmuftik vacsorája, ahol kiderül, hogy milyen könnyű is boldogulni ebben az országban – ha az embernek megvannak a kapcsolatai. Érdekes látni, hogy ők mennyivel egyenlőbbnek látják magukat a többi embernél és úgy érzik, ez így teljesen rendben is van.

Az elbeszélések önállóan is megállják a helyüket, de egymás után olvasva őket felfedezhetőek a kapcsolatok. Azért csak felfedezhetőek, mert néhol gondjaim voltak a megtalálásukkal. Majd másodszori olvasatra biztosan meglesznek.

Közben megtaláltam, hogy ki utalt a könyvre: Könyvtáros Testvér tartja zseniálisnak. Én csak csatlakozni tudok hozzá és keresem a kapcsolódó műveket – mert állítólag nem ez az egyetlen. Irány az Antikvárium.
Back to you soon.

(A kép az Antikvárium.hu -ról származik.)