Olvasónapló

Ismét egy az év végén osztogatott könyvek közül.

Valahogy mindig elfog a nosztalgia ezekkel az ifjúsági kalandregényekkel kapcsolatban, de sajnos ez már nem az első csalódás. Talán egyszer tényleg felnő az ember.

Ami a gyermekek számára egyszerűvé teszi a történetet a felnőttek számára pont hiányzik belőle. Ráadásul a nyelvezete is túl fennkölt és túlzó: “…felkereste a koldusok jószívű kis csapatát, megvendégelte és megajándékozta őlet, amazok pedig végtelen hálálkodással búcsúztak el tőle…”

Általában pont ott írt túl sokat, ahol a kevés is elég lett volna. Ahol pedig valami nekem tetsző részre nyílt lehetőség, ott két sorban elintézte a történetet.

Na és a történet? Hát el kell ismerni, hogy Jelky András igen szerencsétlen – de ugyanakkor nagyon szerencsés ember volt. Olyasmi, mintha nyerne a lottón de közben elvesztette a szelvényét. De aztért mégis megkapja a főnyereményt.

Alig indult el otthonról és már csellel be is sorozták egy hadseregbe, ahonnan bravúrral megszökött aztán. Nem telt bele sok idő, egy hajó gyomrában találta magát és ismeretlen kényszermunka felé vitorlázott. Persze a hajó elsüllyedt ahogy kell, de ő túlélte. Ráadásul időben érkezett egy másik hajó is, hogy megmentse őt. És ez még csak az első három-négy fejezet.

Lesz még rabszolga, katona, szabómester,  férj, katonatiszt, Robinson,  apa, nagykövet és végül öreg is. De az még sok idő.  Sok oldal.

Egébként megtalálható a MEK-en is, valamint a Wikipedia is ír róla.

Tovább

Furcsamód az előzőleg félbemaradt Granasztói könyvből pont a Búcsú rész maradt le, erre itt gy másik, ami szintén A búcsú…

Antikváriumból rendeltem, a Modern Könyvtár sorozatból szemezgeteve (még mindig csak az A betűsök között lapozgatok – ha valaki esetleg figyelte az előző két hasonló könyvet is.

Arról kellene szólnia, hogy egy házaspárból a férfi minden reggel vissza kell térjen a hajóra, mert nem tudni kikor fognak kifutni. A sorakozó után kiderül hogy nem és akkor visszatérhet a partra.

Érdekesnek találtam ezt a szituációt és megvettem a könyvet, de nagy csalódás volt.

Nem kellett hozzá 3 (igen, három) nap és bekattant a pasi. Szóval valami nem volt rendben ezzel az egésszel. Ha 3 napot nem bír ki, akkor nem is érdemel egy könyvet.

Időnként elkalandozott emlékszálakon a múltba, de ezek nem igazán építették a történetet, csak az oldalakat foglalták. Lehet, hogy ettől kattant be az ürge.

Volt egy barátja is, aki pont annyira lakott otthonról, hogy az egy napos eltávozásokon otthon a peronon lassító vonatról dobhatott volna egy puszit a csajának, majd fordulhatott is volna vissza… Ő is bekattant 2 (kettő) nap után: vízbe ugrott majd 2 nap múlva újra megjelent a sorakozón.

Lényeg, hogy a főhős három nap után nem ment többé haza. Mondhatom, hogy szerencsére.

Csak azért nem hagytam félbe, mert rajtam egy ilyen vékony és kicsi könyv ne fogjon már ki!

Tovább

(kép  antikvarium.hu)

Polcon talált pöttyös könyv, valamikor a 70-es évekből való. Az írója Thea Beckman (csak a magyar kiadáson írták a nevét Beckmann-nek) holland származású és gyermekkönyveket írt világéletében.
Ebben a könyvében a kislány – Kriszti – egy olyan könyvet olvas, amely haramiákról szól. Hogy – hogy nem, a haramiák egyszer csak kilépnek a könyvből és haramiákhoz méltóan elrabolják a kislányt, hogy úgymond váltságdíjat szedjenek majd érte.
Tovább