Ezt a hangoskönyvet Rudolf Péter hangja és mesélési stílusa teszi különösen élvezetessé. (Korábban már meghallgattam egy Rejtő hangoskönyvet az MEK-ről letöltve, de félbe kellett hagynom a monoton géphang miatt. Pedig nem is biztos, hogy gép mesélte.)

Minden megvan ebben a könyvben, ami egy Rejtő könyvben lenni szokott:

• férfinak öltözött leány, aki bármit megtesz a céljaiért
• gazemberek, akik valójában úriemberek
• úriemberek, akik valójában gazemberek
• egzotikus helyszínek
• hatalmas bunyók
• a főszereplő végtelenül előrelátó
• ja persze szerelem, ami titkos
• persze a végén minden jóra fordul

Megjelenik a könyvben Piszkos Fred legendás alakja is, aki később rendszeresen visszatérő figurája lesz a kisregényeknek.

Szintén aranyköpés a “kávéház” ajtajára kifüggesztett felirat

Az úri közönség táncol

Ezek a könyvek engem mindig a Bud Spencer – Terence Hill filmekre emlékeztetnek. Vagy fordítva, de hangulatban nagyon egyeznek.

Közben meg is találtam őket és el is jutottak hozzám.

Ez a könyv már címekkel tartalmazza a kisregényeket, novellákat:

• Hátország
• Aranyidő
• Ősbemutató
• Hosszú weekend
• Marich Géza utolsó kalandja
• Alvilági napló

Az Ősbemutató és az Alvilági napló nem nagyon jöttek be, túlságosan belemerült a témába és olyan részleteket taglalt sokáig, amik számomra talán még akkor sem lettek volna érdekesek, ha nem vesztem el a fonalat.

Az Aranyidő egy átfedés a két könyv között, a Budapest ostroma alatt a pincékben bujkáló emberekről szól, közülük is kiváltképpen egy szépfiúról, aki minden (és itt aztán még a hóhér is ideértendő) alkalmat megragad egy-egy kis légyottra. Még másodszorra is jó volt.

A Hátország volt talán a legjobb ebben a könyvben, élvezetesen leírta a mulatozásokat idézett a korabeli dalokból (pl. Vámosi János: Gyöngyhalász), amelyek segítettek időben lehelyezni a történetet. A vegyes társaság kalandos életét kísérhetjük figyelemmel néhány napig egy visszaemlékezés keretén belül.
Volt benne azonban egy furcsaság: egy táncoló párt leparancsoltak a tánctérről (még a zenekar is felfüggesztette a játékot), mert pulóverben táncoltak. Na ez hogy van?

Ha már elkezdtem sorrendet felállítani, akkor legyen Marich Géza utolsó kalandja a második helyezett. Ezzel a fickóval már találkoztam az előző könyvben is, itt még volt is egy kis visszautalás egy a Határ csárdában felszedett nőszemélyre, talán valami Olgára.
Románcnak nem nevezhető életét ismerhetjük meg Kréta szigetén.

Harmadik helyezettnek akkor marad a Hosszú weekend, egy az Egyesült Államokban élő honfitárs hétvégi kalandos kiruccanásáról. Semmi különleges.

Szóval kicsit közepesebb mint számítottam, de még mindig megéri elolvasni.

Végtelen optimizmusom vett rá, hogy egy újabb Haruki könyvet olvassak el. Talán egy kicsit közrejátszott a borítón lévő néni és az a tudat, hogy a könyvespolcon jobban mutat majd a két könyv egymás mellett.

Nagyon bíztam benne, hogy ez a könyv be lesz fejezve és nem lesz hiányérzetem, amikor becsukom.

Aranyosan indult, olvasmányos volt, szurkoltam a szereplőknek mindaddig, amíg el nem jutottak Görögországba és el nem olvastam a két, Szumire által hátrahagyott dokumentumot. Itt egy komoly törés történt a történetben.

A szereplők elkezdtek szétszéledni, belenyugodni az eseményekbe, mással foglalkozni. Nem egészen értem miért kellett belekeverni a szerető gyermekét és a bolti lopást, valamint miért jelent meg Miu ismét egy pillanatra…

Az utlolsó 10 oldalon kifejezetten idegesített az érzés, hogy milyen sok megválaszolatlan dolog van – ezzel ellentétben milyen kevés oldal. Amikor csak egy oldal volt hátra már a falra tudtam volna mászni.

Az utolsó oldalon volt egy feloldás, azonban nem volt teljes, meghagyta azt a lehetőséget, hogy a főszereplő (K) csak képzelte az egészet…

Miért volt véres a keze ?? Hol volt a lány?? Hogy került vissza ??

Azt hiszem egy másik író jól megélne abból, hogy a Murakami könyveiben elvarratlan szálakat szépen elvarrogatja és betölti a keletkezett űrt…

Kevés pozitívuma közül azonban megemlíteném, hogy rövid Japán múltamra támaszkodva jó volt érteni a városok és városrészek nevét, tudni merre járnak a szereplők.