A következő könyvekbe tört bele a bicskám:
Ljudmila Ulickaja – Imágó: Több volt benne a kötltészet, mint az orosz történelem…
Klas Östergren – Dzsentlemenek: 2x sem bírtam eljutni az érdekes részig. Ha van egyáltalán.
Kávé érték:
Sajnálattal kell bejelentenem azt a szomorú hírt, hogy meghaltam.
Akkor ezt most ki írja?
Kávé érték:
Utolsó könyv az év végi sorozatból. Ráadásul a leggyengébb is.
A világirodalom 12 híres nőalakjának történetét ismerhetjük meg “humoros” szemszögből.
Kezdődik Évával, majd Delila, aztán Kleopátra, Madame Pompadur…
Körülbelül idáig jutottam. A viccek annyira laposak voltak, hogy leginkább sírhatnékom támadt miattuk és visszasírtam a régi Hahoták “magas” humorszínvonalát.
Persze ezt nem kötelező elhinni, szóval itt egy példa: “… nagyon nyeregben érezte magát, de leszállították a magas lóról és megtették királyi főlovászmsternek…“. Ha ezen valaki nevet, kérem hagyjon egy kommentet.
Azért volt benne egy kis pozitívum is: kicsit leporolta emlékeimet ezekről a történelmi személyekről.
Kávé érték:
Kész. Ezennel hivatalosan is leszámoltam a RaRe könyvek misztikumával.
Ezt sem bírtam kiolvasni. Túl sok szálon futott a történet, nagyon nehéz volt kitalálni éppen hol vagyunk és ez miként kapcsolódik az eddigiekhez…
Még az agyonlövésig sem jutottam el. Talán ha nálam van a fegyver, akkor én már lőttem volna.
Kávé érték:
Ennek a könyvnek hosszú története van. Antikváriumból ajándékkönyvként kaptam egy Granasztói könyvet, de nem tűnt túl szimpatikusnak ezért elajándékoztam. Helyette az új tulajdonos ezt a könyvet ajánlotta, mint Granasztói Pál talán egyetlen valamirevaló könyvét.
Eleinte sokat szemeztem vele, mert belelapozva igen tömör oldalak fogadtak.
Aztán eljött az a nap, hogy éppen nem volt mit olvasnom, beraktam a táskámba és a metrón belekezdtem. A huszonegynéhány perc gyorsan elrepült, csak arra eszméltem, hogy már le is kell szálnom.
Ebből talán már kiderült, hogy érdekesen indult a könyv, két világháború közötti időszakba Budapestjébe csöppenünk bele és a kis Palikát látjuk felcseperedni.
Bevallom ez a rész volt a legjobb. Talán Márai Egy polgár vallomásaihoz hasonlítható a leginkább.
Persze Pál elkezd felnőni, iskolába jár, szakmát választ, dolgozni kezd, írásba fog, politikai és szakmai ideológiák között keresi a helyét, utazgat, megnősül, vidékre költözik…
Valahogy idáig jutottam. A Vallomás rész végéig.
A Búcsúnál nagy törés történt, nem tudott tovább lekötni és visszakerült a tulajdonosához. Bocs.
Kávé érték:
Heads in Beds