A fiú számára egy kaland lehetne az egész, de az elejétől kezdva nagyon higgadt fejjel látja a jövőjét és bele sem megy a kalandba. Azonban a lány még ezt is komolyan veszi és attól a pillanattól csak érte él.

A fiú Pestre visszatérve folytatja korábbi léha életét, a lány pedig várja a pesten eltöltendő első farsangját, amikor biztosan újra találkoznak…

Bölcsesség a könyvből:

• Ha szereted – majd elfelejted.
• Ha nem szereted – majd megszereted.
• Ha pont őt szeretad – na arra még nem volt példa.

Egy kicsit a flörtölés fokozatairól is megtudunk:

• Egy pillantás – paradicsom.
• Egy kézfogás – mennyország.
• Egy csók – … óh Istenem!

A lányok és főleg az anyukájuk számára fontos, hogy a bálokon a lányuk végig “foglalkoztatva” legyen. Mai nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a táncokat már jó előre elígérik a fiataluraknak.

Persze az sem mindegy, hogy milyen táncot kap valaki, mert egy sima csárdás, egy keringő és egy szupécsárdás más és más elkötelezettséget jelent. A szupécsárdásból* 14 is volt a farsangi bálon, ez ugyanis az a tánc, amely a mai diszkóban a lassúzásnak felelne meg (ha van még ilyen…, régen voltam már diszkóban, lehet hogy megint a szupécsárdás a menő)

Az egész könyv alatt próbáltam kitalálni, hogy körülbelül mikor játszódik, de nagyon kevés utalás volt rá. Egyszer említették, hogy akkoriban még nem volt a nőknek választójoguk és azóta 20 év telt el, szóval én a századforduló utáni évtizedre saccolom. Ez volt az az idő, amikor az öregek még fiatalok voltak. A mi időnktől számítva déd/ükapai időkben.

*szupécsárdás: A régi magyar társastáncok helyett divatba jön a szupécsárdás.
Az új, elsősorban párokra és nem csoportos báli táncokra épülő tánckultúra kivívta az egyház rosszallását

Azonban kiderül, hogy a szegény kislány sokkal talpraesettebb és tapasztaltabb a modern világ kérdéseiben, mint a kissé maradi vidéki rokonok.

Városi viselkedésével felszítja a megbúvó ellentéteket, mindekninek ad egy kicsit magából, amivel közelebb érzik magukat a megvetett hívságokhoz, végül…

…na ja. El kell olvasni. Lényeg, hogy jó a vége is.

Fülszöveg:

A századelő népszerű regény- és drámaírójának három regényét adjuk most közre. Csathó Kálmán színes, joviális írásainak cselekményvezetése szórakoztatóan fordulatos, alakjai lélegeznek, élnek. Csathó kerüli a zord hangulatokat, sötét tónusokat, a megoldhatatlan konfliktusokat – a fenyegető fellegeket lehetőleg elhárítja kedves figuráinak feje felől, a szerető szíveket összeboronálja, s ezen közben hiába vesznek hatalmas vagyonok: a veszteségből is származik haszon. Ennek a nosztalgikus idillnek a hátterében persze az olvasó, ha érzékeny a társadalmi mozgásokra, felfedezheti a századforduló gazdasági átrétegződésének farkastörvényeit – hiszen az úri osztály eladósodása, a hozzá nem értő gazdálkodás következtében elfoszló nagybirtokok, a pénz és a születési előjogok különválása és szembefordulása – akárcsak a Móricznál, Csathónál is – gyakran a regények alaphelyzete, sötét kontúrja. A kereteket azonban a szerelmi bonyodalmak fodulatai töltik meg, s karakteres, markánsan jellemzett alakok: kedves, bohókás, naiv vagy éppenhogy akaratos, céltudatos leányok; csélcsap, léha – vagy ellenkezőleg: korrekt, tisztességes, feddhetetlen – fiatalurak, és a zsánerfigurák: zsörtölődő, kuporgató vagy éppen nagyvonalúan tékozló, vendégszerető, de csaknem mindig csőd felé haladó földbirtokosok, savanyú vénkisasszonyok – a régi úri Magyarország megannyi jellegzetes kövülete.

A varjú a toronyórán egy szerelmi ötszög története. Sőt, egy pillanatig attól tartottam, hogy hatszög lesz belőle – de szerencsére nem történt meg.

Leginkább egy brazil vagy mexikói szappanopera száljainak kuszaságát idézi fel, azonban van benne valami báj, ami miatt nem tettem le. Nem tudom kinek szurkoltam, egyszerűen az érdekelt, hogy miként bogozódik ki a történet.

A másik ok, ami miatt a kezemben maradt az a századforduló (még az előző) előtti élet jellegzetességei, amiből itt van néhány ízelítő:

• hajóval jártak át a Margit szigetre
• lányok nem maradhattak kettesben férfiakkal (ez komolyan megnehezítette a megbeszéléseket)
• szerelmesek naponta hosszú leveleket írtak egymásnak a világ távoli részeibe
• egy kivillanó női boka volt az álmok netovábbja
• mi mindenre jó egy zárt és lefüggönyözött hintó
• fel és letörekvő osztályok keveredése

Szóval érdemes elolvasni, könnyed és fordulatos.

Fülszöveg:

A századelő népszerű regény- és drámaírójának három regényét adjuk most közre. Csathó Kálmán színes, joviális írásainak cselekményvezetése szórakoztatóan fordulatos, alakjai lélegeznek, élnek. Csathó kerüli a zord hangulatokat, sötét tónusokat, a megoldhatatlan konfliktusokat – a fenyegető fellegeket lehetőleg elhárítja kedves figuráinak feje felől, a szerető szíveket összeboronálja, s ezen közben hiába vesznek hatalmas vagyonok: a veszteségből is származik haszon. Ennek a nosztalgikus idillnek a hátterében persze az olvasó, ha érzékeny a társadalmi mozgásokra, felfedezheti a századforduló gazdasági átrétegződésének farkastörvényeit – hiszen az úri osztály eladósodása, a hozzá nem értő gazdálkodás következtében elfoszló nagybirtokok, a pénz és a születési előjogok különválása és szembefordulása – akárcsak a Móricznál, Csathónál is – gyakran a regények alaphelyzete, sötét kontúrja. A kereteket azonban a szerelmi bonyodalmak fodulatai töltik meg, s karakteres, markánsan jellemzett alakok: kedves, bohókás, naiv vagy éppenhogy akaratos, céltudatos leányok; csélcsap, léha – vagy ellenkezőleg: korrekt, tisztességes, feddhetetlen – fiatalurak, és a zsánerfigurák: zsörtölődő, kuporgató vagy éppen nagyvonalúan tékozló, vendégszerető, de csaknem mindig csőd felé haladó földbirtokosok, savanyú vénkisasszonyok – a régi úri Magyarország megannyi jellegzetes kövülete.