Olvasónapló

Ismét egy az év végén osztogatott könyvek közül.

Valahogy mindig elfog a nosztalgia ezekkel az ifjúsági kalandregényekkel kapcsolatban, de sajnos ez már nem az első csalódás. Talán egyszer tényleg felnő az ember.

Ami a gyermekek számára egyszerűvé teszi a történetet a felnőttek számára pont hiányzik belőle. Ráadásul a nyelvezete is túl fennkölt és túlzó: “…felkereste a koldusok jószívű kis csapatát, megvendégelte és megajándékozta őlet, amazok pedig végtelen hálálkodással búcsúztak el tőle…”

Általában pont ott írt túl sokat, ahol a kevés is elég lett volna. Ahol pedig valami nekem tetsző részre nyílt lehetőség, ott két sorban elintézte a történetet.

Na és a történet? Hát el kell ismerni, hogy Jelky András igen szerencsétlen – de ugyanakkor nagyon szerencsés ember volt. Olyasmi, mintha nyerne a lottón de közben elvesztette a szelvényét. De aztért mégis megkapja a főnyereményt.

Alig indult el otthonról és már csellel be is sorozták egy hadseregbe, ahonnan bravúrral megszökött aztán. Nem telt bele sok idő, egy hajó gyomrában találta magát és ismeretlen kényszermunka felé vitorlázott. Persze a hajó elsüllyedt ahogy kell, de ő túlélte. Ráadásul időben érkezett egy másik hajó is, hogy megmentse őt. És ez még csak az első három-négy fejezet.

Lesz még rabszolga, katona, szabómester,  férj, katonatiszt, Robinson,  apa, nagykövet és végül öreg is. De az még sok idő.  Sok oldal.

Egébként megtalálható a MEK-en is, valamint a Wikipedia is ír róla.

Tovább

Egy vidéki úri család és eladósorba került lányuk életébe belecsöppen ugy lumpos pesti fiatalember, aki a rendőrség elől menekülve meghúzza magát néhány hétig náluk.
Persze a lány számára nagyon érdekes a fiú, hiszen egy olyan életet testesít meg számára, amiről addig csak hallot vagy álmodozott.

A fiú számára egy kaland lehetne az egész, de az elejétől kezdva nagyon higgadt fejjel látja a jövőjét és bele sem megy a kalandba. Azonban a lány még ezt is komolyan veszi és attól a pillanattól csak érte él.

A fiú Pestre visszatérve folytatja korábbi léha életét, a lány pedig várja a pesten eltöltendő első farsangját, amikor biztosan újra találkoznak…

Bölcsesség a könyvből:

• Ha szereted – majd elfelejted.
• Ha nem szereted – majd megszereted.
• Ha pont őt szeretad – na arra még nem volt példa.

Egy kicsit a flörtölés fokozatairól is megtudunk:

• Egy pillantás – paradicsom.
• Egy kézfogás – mennyország.
• Egy csók – … óh Istenem!

A lányok és főleg az anyukájuk számára fontos, hogy a bálokon a lányuk végig “foglalkoztatva” legyen. Mai nyelvre lefordítva azt jelenti, hogy a táncokat már jó előre elígérik a fiataluraknak.

Persze az sem mindegy, hogy milyen táncot kap valaki, mert egy sima csárdás, egy keringő és egy szupécsárdás más és más elkötelezettséget jelent. A szupécsárdásból* 14 is volt a farsangi bálon, ez ugyanis az a tánc, amely a mai diszkóban a lassúzásnak felelne meg (ha van még ilyen…, régen voltam már diszkóban, lehet hogy megint a szupécsárdás a menő)

Az egész könyv alatt próbáltam kitalálni, hogy körülbelül mikor játszódik, de nagyon kevés utalás volt rá. Egyszer említették, hogy akkoriban még nem volt a nőknek választójoguk és azóta 20 év telt el, szóval én a századforduló utáni évtizedre saccolom. Ez volt az az idő, amikor az öregek még fiatalok voltak. A mi időnktől számítva déd/ükapai időkben.

*szupécsárdás: A régi magyar társastáncok helyett divatba jön a szupécsárdás.
Az új, elsősorban párokra és nem csoportos báli táncokra épülő tánckultúra kivívta az egyház rosszallását