júl 26 2010

Pete McCarthy: McCarthy’s Pub

Sajnálattal kell bejelentenem azt a szomorú hírt, hogy meghaltam.
Akkor ezt most ki írja?


márc 26 2010

Joseph Heller: A 22-es csapdája

Kedves és szeretett olvasóim!

Kommentjeiteket megkaptam és örömmel újságolom, hogy nagyon jól vagyok. Éppen befejeztem egy könyv olvasását, a címe: A 22-es csapdája.

Ezt a könyvet már többször is olvastam angolul. Mindig azon filóztam, hogy vajon magyarul hogyan mondanám azt, hogy ficky-ficking. Erre most fény derült, mert magyarul tömi-töminek mondjuk. És igen, azt jelenti.

Akkor rossz nem lehet…


feb 20 2010

John Updike: Nyúlcipő

Húzódozik már néhány hete ennek a bejegyzésnek a megírása és ennek egyetlen oka van: gőzöm sincs mit lehetne róla írni. Ennek ellenére nem akartam én is nyúlcipőt húzva megfutamodni előle.

Nem tudom sajnáljam-e vagy utáljam Nyulat. Nem tudom hogy önző-e vagy csak egyszerűen felelőtlen. Egyedül azt tudom, hogy nem okozott nehézséget végigolvasni, nem volt annyira unalmas – és mégsem jut eszembe semmi okos.

András?


jan 24 2010

Ernest Hemingway: Akiért a harang szól

Az eddigi háborús regényekkel ellentétben ez a történet a spanyol polgárháborúban játszódik. Ez annyit jelent, hogy a vonalak mögötti emberek nem arctalan ismeretlenek, hanem talán a pék az utcából, a polgármester, a tűzoltó, de akár a szomszéd is lehet.

Egyedül azért vannak a frontvonal két oldalán, mert más a társadalmi/politikai meggyőződésük. Szóval ez egy polgárháború – mégpedig a spanyol, ahol a fasiszták és a köztársaságiak harcolnak egymás ellen.

A furcsaság a történetben az, hogy Robert Jordan amerikai, aki meggyőződésből és a jó ügy érdekében harcol a köztársaságiak oldalán. (Hiszen Hemingway Papa is ezt tette.)

Mi a feladat?


nov 8 2009

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől

ernesthemingway-bucsuafegyverektol Robert Capa elmosódott könyvében jelent meg Hemingway papa és jófejnek látszott, ezért berendeltem az antikváriumból néhány könyvét, hogy utolérjem az irányában tanúsított lemaradásomat. Emlékeim szerint valahol az öreg halásznál kezdtem és fejeztem is be közös karrierünket, még gyermekkorom könyvtárában.

A Búcsú a fegyverektől könyvre az olvasás után visszagondolva nem történt benne semmi szenzáció, kalandos háborús történet, felemelő hősiesség.

Akkor miért érdemes elolvasni???