Olvasónapló

Faludy György életében nem volt egy pillanatnyi megállás sem. Ha a körülmények fizikailag mégis megállásra kényszerítették a gondolatai továbbra is megadták neki a szabadság élményét. Ezek segítettek neki túlélni mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a sors hozott neki és amelyeket ő időnként nem is akart elkerülni.

Ennek az életnek történetét meséli el ez a könyv. Meséli, mert szavait olvasva még a szenvedések is inkább kalandnak tűnnek.. Ilyen előadásmóddal  a világháború utáni hatalmi harc, a szocializmus építése és annak egész megtorló gépezete csak bohózatnak tűnik.

Ennek talán legjobb példája egy recski elítélt, akit azért zártak be, mert részegen tiltott dalokat énekelt. Az elítélése után kiderült, hogy ő már régen részegen feküdt az asztal alatt, amikor a dalok elhangoztak. Ekkor a szabadon engedés helyett továbbra is fogva tartották, mert “ha józan lett volna, akkor ő is velük énekel”. Persze mivel ez volt maga a valóság nevetni nem lehet rajta, azonban a “rend” szánalmas küzdelmét jól jellemzi.

A könyvet egyébként a közepén majdnem félbehagytam, pár oldallal az előtt, hogy a 48-as cella ajtaja becsapódott mögötte. Kár lett volna, mert utána a közepesből letehetetlen sebességbe váltott.

Nem hiszem, hogy Rejtő Jenő könyveiről sokat lehetne még írni. Valószínűleg mindenki olvasta már a történeteit valamilyen formában, talán leginkább mint képregényt.

Ezt a hangoskönyvet Rudolf Péter hangja és mesélési stílusa teszi különösen élvezetessé. (Korábban már meghallgattam egy Rejtő hangoskönyvet az MEK-ről letöltve, de félbe kellett hagynom a monoton géphang miatt. Pedig nem is biztos, hogy gép mesélte.)

Minden megvan ebben a könyvben, ami egy Rejtő könyvben lenni szokott:

• férfinak öltözött leány, aki bármit megtesz a céljaiért
• gazemberek, akik valójában úriemberek
• úriemberek, akik valójában gazemberek
• egzotikus helyszínek
• hatalmas bunyók
• a főszereplő végtelenül előrelátó
• ja persze szerelem, ami titkos
• persze a végén minden jóra fordul

Tovább