Kedves és szeretett olvasóim!
Kommentjeiteket megkaptam és örömmel újságolom, hogy nagyon jól vagyok. Éppen befejeztem egy könyv olvasását, a címe: A 22-es csapdája.
Ezt a könyvet már többször is olvastam angolul. Mindig azon filóztam, hogy vajon magyarul hogyan mondanám azt, hogy ficky-ficking. Erre most fény derült, mert magyarul tömi-töminek mondjuk. És igen, azt jelenti.
Kávé érték:
Remarque könyveiben eddig még egyszer sem csalódtam. Ez is egy nagyon jó választás volt.
A háború előtti Párizsban játszódik a történet. Itt húzódnak meg azok az emberek, akik hazájukban nem tudtak azonosulni az uralkodó világnézettel. Ezeknek az embereknek már nincs sok lehetőségük: az életet jelentő papír megszerzése talán az egyetlen mód a túlélésre – ez a papír az amerikai vízum.
Kapnak vízumot?
Kávé érték:
Robert Capa sármos fotója egy fél éven keresztül minden sarkon mosolygott rám hívogatva a kiállítás megtekintésére. Az események szerencsés együttállásának segítségével könnyebben eljutottam oda, mint gondoltam. (Ráadásul még meg is hívtak – köszi VLaca!)
A fényképei fantasztikusak voltak. Hihetetlen, hogy ugyanaz az ember járt mindezeken a helyeken és készítette ezt a rengeteg képet. Ez egy hatalmas kaland lehetett – érdemes utánajárni.
Így kötöttem ki a könyvnél, ami a második világháborús élményeiről szólt. Azért tűnt ez különösen érdekesnek, mert a partraszálláskor hősként szállt partra az első vonalban, azonban az elkészült szenzációs képeket elrontották és összesen 11 darab elmosódott képet sikerült kihozni a sok tekercsből. Ez az elvárásaim szerint hatalmas traumát okozott Capának és ez is motivált a történet elolvasásában.
Kávé érték:
A fiam nyolcadikos évzáróján az osztálytanító minden gyereknek egy könyvet adott, ami általában jól lefedte a gyerek érdeklődését. Kaptak a gyerekek erotikus, sport és divat ténájú könyveket egyaránt – ezeket a tanító könyvtárak kiárusításain szerezte.
Nekünk ez a könyv jutott, amire persze Alex nem vetette rá magát – és belátható időn belül nem is fogja – így nem akadályozott engem abban, hogy én azonnal elolvassam. Mert engem azonnal megfogott a fülszöveg.
A történet kibontakozására nem kellett sokat várni, azza indult a könyv, hogy késésben vannak a szigetre induló vonathoz. Így egykettőre eljutottunk oda, hogy Reine otthon van az üres lakásban, tervezgeti a nyarat, amely során még meg sem fogalmazott kérdésekre keresi a választ.
A kezdetektől fogva pontosan építi az álcáját, anyukájának rendszeresen leveleket ír, amelyben a gyermekek szigetén megesett kalandjait meséli.
Elég hamar rájön, hogyha túl akarja élni a nyarat, akkor munkát kell keresnie. Már-már könyvbe illő szerencsével talál is egyet: halotti koszorúkra fest szövegeket nyugdíjas nénik között.
Közben felbukkan anyjának a volt pasija, akit aztán igen nehéz megvezetni és lerázni, elveszíti a lakáskulcsát, így egy ideig az erkélyen át mászik be a lakásba, majd amikor már ez sem megy, akor leköltözik a pincébe.
Nem szeretnék minden adut kiadni a könyvről, mert még ezeken túl is vannak fordulatok: fogunk bicózni az autópályán, rockorekkel randalírozni, pucér nő testét befesteni, “villamosszékben” ülni – és még mindig nem írtam le mindent!
Nagyon jó a nézőpont, a világot még kevésbé értő és éppen emiatt sokszor megmosolyogtató következtetésekre jutó gyerek: pl. azt tervezi, hogy a tolószékes nyugdíjas nénit megöli majd, és ennek biztosan a nyugdíjas néni is örülni fog – mert hát biztosan nem akar úgy élni, hogy mindenhová csak tologatják őt – csak kérni nem meri a többiektől.
Mindenképpen olvasandó, van benne egy kis Adrian Mole, Robinson Crusoe meg svéd húsgolyó.
Kávé érték:
Szász Imre könyve az én gyermekkoromban is ott állt a könyvespolcomon, de nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna. Az összes amire emlékeztem belőle, hogy a fejezetcímek valahogy furcsa módon voltak megoldva, azaz néha egy mondat közepe lett kiemelve címnek.
Nem tudom már, hogy ez ugyanaz a könyv-e, vagy az anyuka hozta magával, de tény hogy egyik este a kezünkbe akadt.
Más szempontból mérföldkő volt ez a könyv, mert első alkalommal végre a hallgatóból is olvasó lett minden este egy-két bekezdés erejéig. Ilyenkor én hallgattam és próbáltam észrevenni a változást. Ha napról-napra ez nem is volt érezhető, a könyv végére már jelentős előrelépést tetünk, jöttek a szép szótagok és sok szó már azonnal ment egyben is.
Na akkor milyen volt a könyv? Egybehangzó véleményünk szerint nagyon jó.
Egy kislány és az apukájának a kalandjait meséli el a kertben és horgászás közben, bemutatva a természetet a természet szemszögéből.
Megtudjuk, hogy minden egyes növénynek és állatnak megvan a maga helye – legyen az ronda, keserű vagy éppen veszedelmes. Mind része az élet körforgásának.
Néhány állat eredetének a legendáját is megtudjuk, érdekes és ötletes történetekből. Az is kiderül, hogy miként keletkeztek az éjszaka állatai, mit csinál a süni ha bajba kerül, mitől lesz kétfarkú egy gyík, vagy hogy miként táplálkoznak a kagylók. Csupa-csupa érdekes történeten keresztül.
Kávé érték:
Birkakergető nagy kaland
Legyek ura
Akit üldöznek a nők