Egy ismerősöm adta kölcsön ezt a könyvet, akinek az ismerőse írta és az én ismerősöm szerint ez egy jó könyv.
Kicsit tétováztam, mert nem éreztem, hogy Horn Gyula tevékenységének a leírása különösebben le tudna kötni. Másrészt abban az időben az iskola miatt nem sokat foglalkoztam a politikával mert nem is érdekelt, ezért jó ötletnek tűnt egy kis áttekintést nyerni.
Tekintsünk akkor rá
Kávé érték:
Most már tudom: nem szeretem a szerelmes regényeket. Különösen nem a reménytelenül szerelmeseket, ahol a reménytelenül szerelmes nem jön rá, hogy mennyire reménytelen a szerelme. Az sem változtat ezen a tényen, hogy az a reménytelenül reménytelen szerelem aztán a végére majd mégis beérik és igazi szerelem lesz belőle. Kinek van ideje erre várni? Kinek van ideje ezzel eltölteni egy egész életet? Talán csak egy kitalált szereplőnek: Florentino Arizának.
Kávé érték:
A színe meggyőzően kék az ára meggyőzően alacsony. 200 Ft a Líránál (2990 helyett).
Ilyen kéket még 400-ért is elhoztam volna.
Boszniában játszódik a háború idején, egy Višegrad nevű városkában. Aleksandar egy fiatal fiú, akinek több nehézséggel is meg kell küzdenie a felnőtté válás előtti és utáni pillanatokban:
Először is az az élet,amit a rendszerváltás előtt megszokott, a megismert értékrend felborul. Ami előtte követendő volt hirtelen rossz lett. Mindez még azelőtt, hogy magától megismerte volna az elbukott rendszert és saját maga vonhatta volna le a következtetés.
Másodszor jött a háború. Számára eleinte csak távoli dolog volt, nem is igazán értette meg mi az. Aztán ahogy közeledett egyre furcsább dolgokat figyelt meg a világban és próbálta őket megérteni – hiszen senki sem magyarázta el neki, hogy ez mi: Azzal kezdődött, hogy ismerős családok költöztek el a környékről. Kiderült, hogy vannak jó nevek és rossz nevek. Megtudta, hogy neki jó neve van. Általában a rossz nevűeknek kellett tartani valamitől. Egyes szülől egyenesen leragasztották a gyermekeik fülét, hogy azok ne álljanak el. Csupa rejtély.
Aztán a háború megérkezett és még több érthetetlen dolog történt – de megmentett egy lányt azzal, hogy a megfelelő pillanatban jó nevet mondott helyette.
Harmadik gond a háborúban elmenekülteknek a dilemmája. Érdemes-e hazatérni és keresni a régi értékeket? Hová lettek azok az emberek, akikkel neki semmi gondja nem volt, de mégis üldözték őket. Hová lett az a lány, akit megmentett – most már tudja, hogy a haláltól?
Hát erről szól ez a könyv. Nem állítom, hogy életem legjobb könyve. Elbeszélésmódja kissé zavaros, de talán ezzel próbálja a szerző érzékeltetni a zavaros helyzetet vagy a gyermeki értetlenséget. Néha csapong és beletelik egy-két oldalba is, mire kiderül éppen mikor és hol vagyunk. De azért szerettem olvasni.
Végül mindenki biztosan kíváncsi, hogy miként szereli a katona a gramofont. Azt hiszem ez egy olyan kép, ami az egész háború brutalitását és a katonákban lévő felsőbbrenűségi érzést a lehető legjobban szemlélteti:
A gramofon nem akar megszólalni, a katona megütögeti, rázogatja minden hatás nélkül. Ekkor pisztolyát a gramofon csövébe dugja… Hogy megszólal-e? Hát ehhez már el kell olvasni a könyvet.
Kávé érték:
Ezt egy másik gyerek kapta az itt említett évzárón, érdekesnek gondoltam és én is megszereztem az antiváriumból.
Nagyjából az volt benne, amit vártam. Számomra kevesebb újdonságot mondott, mint azt egy 1980-as évekbeli olvasónak, akik számára Amerika egy távoli világ volt. Talán még Dallas sem volt akkor a TVben.
Azóta sokkal közelebb került hozzánk könyveken, utazásokon, de leginkább a televízión keresztül.
A történetben a 13 éves fiú családjával kiköltözik Amerikába (aza az Egyesült Államokba). Próbál beilleszkedni az ottani életbe, ismerkedik a szokásokkal – azonban nagyon más az élet.
Az amerikaiakról ma élő sztereotípiák már ebben a könyvben is megtalálhatóak: hamburgert esznek, ráadásul sokat. Tévéznek, ráadásul sokat, pedig minden 5 percben reklámmal szakítják meg a TV műsort. Moziba inkább enni járnak. Az oktatási színvonal alacsony. A rendetlen viselkedést nem tűrik (és itt nem bűncselekményekről van szó), mindennek megvan a maga büntetése. A rendőröknek igen nagy tekintélyük van. Ezekhez mind van egy-egy történet is és ettől lesz érdekes a könyv.
Az iskolások életébe is beleshetünk egy kicsit, megismerjük a diákcsínyeket, partykat, éjszakai kalandokat.
A végén utazgatunk is egy kicsit Amerikában (Hawaii, Mexikó).
Pár órás olvasmány. Talán azért tetszett, mert itt-ott megadta azt az érzést, hogy “jé ez tényleg így van, tanúsíthatom”.
Kávé érték:
Ennek a könyvnek hosszú története van. Antikváriumból ajándékkönyvként kaptam egy Granasztói könyvet, de nem tűnt túl szimpatikusnak ezért elajándékoztam. Helyette az új tulajdonos ezt a könyvet ajánlotta, mint Granasztói Pál talán egyetlen valamirevaló könyvét.
Eleinte sokat szemeztem vele, mert belelapozva igen tömör oldalak fogadtak.
Aztán eljött az a nap, hogy éppen nem volt mit olvasnom, beraktam a táskámba és a metrón belekezdtem. A huszonegynéhány perc gyorsan elrepült, csak arra eszméltem, hogy már le is kell szálnom.
Ebből talán már kiderült, hogy érdekesen indult a könyv, két világháború közötti időszakba Budapestjébe csöppenünk bele és a kis Palikát látjuk felcseperedni.
Bevallom ez a rész volt a legjobb. Talán Márai Egy polgár vallomásaihoz hasonlítható a leginkább.
Persze Pál elkezd felnőni, iskolába jár, szakmát választ, dolgozni kezd, írásba fog, politikai és szakmai ideológiák között keresi a helyét, utazgat, megnősül, vidékre költözik…
Valahogy idáig jutottam. A Vallomás rész végéig.
A Búcsúnál nagy törés történt, nem tudott tovább lekötni és visszakerült a tulajdonosához. Bocs.
Kávé érték:
Birkakergető nagy kaland
Legyek ura
Akit üldöznek a nők