Olvasónapló

Olvasási sebességem meglehetősen lelassult és ennek több oka is van. Elsősorban nem találom azokat a könyveket, amelyek tényleg lekötnek. Másodsorban a televízió közelebb került az ágyamhoz így esténként a csendes olvasás helyett gyakrabban hallgatom Jay Leno előző napi vicceit.

Egyszer aztán hirtelen felindulásból elmentem venni egy könyvet, mert jó lenne már olvasni valamit. A Börtöntöltelék lett a nyertes, de mindjárt az első este beletört a bicskám az Előbeszédbe. Második este is csak odáig jutottam, de már nem volt másik bicskám.

Később erőltetett menetben aztán érezhető  lett a haladás, de akkor egy másik meglepetés ért: folyton egy olyan szereplőre utaltak vissza, aki nálam nem volt meg. Valószínűleg az egyik este már félálmomban jelent meg és a rögzítőszalagok már nem forogtak. És ki volt az?

A fiam nyolcadikos évzáróján az osztálytanító minden gyereknek egy könyvet adott, ami általában jól lefedte a gyerek érdeklődését. Kaptak a gyerekek erotikus, sport és divat ténájú könyveket egyaránt – ezeket a tanító könyvtárak kiárusításain szerezte.

Nekünk ez a könyv jutott, amire persze Alex nem vetette rá magát – és belátható időn belül nem is fogja – így nem akadályozott engem abban, hogy én azonnal elolvassam. Mert engem azonnal megfogott a fülszöveg.

A történet kibontakozására nem kellett sokat várni, azza indult a könyv, hogy késésben vannak a szigetre induló vonathoz. Így egykettőre eljutottunk oda, hogy Reine otthon van az üres lakásban, tervezgeti a nyarat, amely során még meg sem fogalmazott kérdésekre keresi a választ.

A kezdetektől fogva pontosan építi az álcáját, anyukájának rendszeresen leveleket ír, amelyben a gyermekek szigetén megesett kalandjait meséli.

Elég hamar rájön, hogyha túl akarja élni a nyarat, akkor munkát kell keresnie. Már-már könyvbe illő szerencsével talál is egyet: halotti koszorúkra fest szövegeket nyugdíjas nénik között.

Közben felbukkan anyjának a volt pasija, akit aztán igen nehéz megvezetni és lerázni, elveszíti a lakáskulcsát, így egy ideig az erkélyen át mászik be a lakásba, majd amikor már ez sem megy, akor leköltözik a pincébe.

Nem szeretnék minden adut kiadni a könyvről, mert még ezeken túl is vannak fordulatok: fogunk bicózni az autópályán, rockorekkel randalírozni, pucér nő testét befesteni, “villamosszékben” ülni – és még mindig nem írtam le mindent!

Nagyon jó a nézőpont, a világot még kevésbé értő és éppen emiatt sokszor megmosolyogtató következtetésekre jutó gyerek: pl. azt tervezi, hogy a tolószékes nyugdíjas nénit megöli majd, és ennek biztosan a nyugdíjas néni is örülni fog – mert hát biztosan nem akar úgy élni, hogy mindenhová csak tologatják őt – csak kérni nem meri a többiektől.

Mindenképpen olvasandó, van benne egy kis Adrian Mole, Robinson Crusoe meg svéd húsgolyó.

Tovább

Sosem próbáltam még elbeszéléseket olvasni és ezt sem kezdtem volna el, ha a kezembe nem nyomja valaki, akitől már sok jó könyvet kaptam.

Az első elbeszélés után éreztem, hogy ez egy jó könyvnek ígérkezik. Kicsit talán tartottam is tőle, hogy nagyon magasan kezdett és nehéz lesz ezt a színvonalat tartani, de nem volt vele gond. Sőt.

Nem tudom vele estek-e meg ezek a kalandok (állítólag a legszemélyesebb történetek), vagy csak úgy potyognak belőle. Mindnek a végén azt éreztem hogy NA NEHOGY MÁR MOST LEGYEN VÉGE! Szívesen olvastam volna tovább is a 4-5 oldal alatt megismert és megkedvelt szereplőkről. Mind megérdemelne egy-egy könyvet.

Tóth Krisztinának a honlapja alapján még több kötete is van, majd vetek még azokra is egy pillantást.

Tovább

“Ajar könyvében egy gyermek szól koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.”

Figyelem, ha valakit zavarnak a “kurva”, “buzimaca”… kifejezések, inkább ne olvassa el ezt a könyvet és emiatt ezt a beszámolót sem…

Őszintén szólva fogalmam sem volt róla, hogy mi ez a könyv és egyáltalán miről szól. Még a borítója, vagy a fülszövege sem volt elérhető, mert egy HVG oldalba volt burkolva az egész – azt hiszem “Gázálom” volt kb. a cím helyére írva vastag betűkkel.

A könyvet kinyitva a Fehér Holló Könyvek logója és a kékes háttér már valami ízléseset sejtetett.

Tovább

Már nem emlékszem milyen okból akadt meg ezen a könyvöm a szemem a MEK RSS csatornájában, de akkor felraktam a PDA-mra és aztán egyszer elkezdtem olvasni.

A borítót is feltöltve és megnézve azt hiszem az fogott meg.

Tovább