jan
10
2013
Lawrence Block-tól korábban olvastam egy betörős könyvet és gondoltom vele fogom kipróbálni a telefonos ebook olvasást. Ez már nem mostanában volt…
A könyv talán a Betörő, aki parókát viselt volt, de nem mernék megesküdni rá. Az biztos, hogy volt benne egy nő is, akivel Bernie összejött – talán ő volt a szomszéd a gyilkosság helyszínén? Nem is fontos…
A telefonon olvasás bejött, másodiknak Lawrence Block bérgyilkosát választottam: Bérgyilkos a célkeresztben. Sajnos nem tudtam magam túltenni azon, hogy mintegy mellékszálként embereket öl a főhős, de ez sem kedvetlenített el az új, digitális médiumtól.
Harmadiknak Matthew Scrudder jött, aki egy ex-zsaru New Yorkból. Elsőnek a Hosszú út a sírkertbecímű könyvet olvastam és érdeklődve figyeltem, hogy milyen módszerekkel dolgozott egy 80-as évekbli nyomozó. Nem hackelte meg a rendőrség adatbázisát, nem zoomolt bele 2500 millió szorosára egy fekete-fehér utcai kamera rögzített képébe, hanem
- Emberek keresésére ott volt a telefonkönyv a címekkel és telefonszámokkal
- Mobiltelefon híján rendszeresen fel kellett hívnia a szállodája recepciósát, hogy jött-e üzenetet
- Ha régebbi információkra volt szüksége, akkor elment a könyvtárba és végignyálazta az újságokat vagy skubizta a mikrofilmeket.
- Amennyiben telefonálni akart bement a kedvenc kocsmájába (Armstrong), betámasztotta magát a nyilvános telefon fülkéjébe és dobálta a pénzt…
- Ha ezek után sem volt meg a kellő mennyiségű információ, akkor éjfél után elindult és New York minden bárjában megivott egy kávét, kérdezett valamit a csapostól majd otthagyott egy 10-est a bárpulton. Aztán egyszer valaki visszahívta. (Persze nem őt, hanem a hotel recepcióst, de ő a második pontban említett módszer segítségével előbb vagy utóbb tudomást szerzett róla.)
- Végezetül iszonyatos mennyiségű kávét megivott. Hajnalban is.
Nem kis meglepetésemre egészen megkedveltem a megkeseredett, minden mindegy modorát. Szerencsére Lawrence nem fukarkodott as történeteivel, így volt mivel folytatnom. Sajnos fizetés nélkül csak angolul voltak, de sebaj, sosem elég a gyakorlás.
Elkezdtem a történetét az első könyvétől, amelyben még iszik mint a gödény. Idejének nagy részét az Armstrong nevű bárban tölti bourbont (Wild Turkey) vedelve. Ha már unja az ízét, akkor kávéba tölti… Könyvenként egyszer megverik, összejön egy-egy nővel és természetesen mindig megfejti a a megfejthetetlen rejtélyt.
Engem leginkább az a szál érdekelt, hogy miként jut majd el a névtelen alkoholisták klubjába, ezért igyekeztem időrendben olvasni őket:
- The Sins of the Fathers
- In the Midst of Death
- A Stab in the Dark
- Eight Million Ways to Die
- When the Sacred Ginmill Closes
- Out on the Cutting Edge (talán…)
Itt már benézett a gyűlésekre, de időnként még engedett a csábításnak és öntött a vad pulykából. Az azonban látszott, hogy hamarosan jó útra fog térni. De már nélkülem, mert monotonná vált az egész és miután ötödször is elaludtam a történeten szépen “becsuktam” a könyvet.
Az Eight Million Ways to Die-ból film is készült, de nem sok köze van a könyvhöz, ráadásul közel sem olyan a főszereplő, amilyennek én képzeltem. Nem is beszélve arról, hogy hihetetlenül nehezen érthető a strici által használt 80-as évekbeli new york-i szleng…
Az egész a telefonon olvasástól indult és a kísérletem eredménye az, hogy meg lehet csinálni. Természetesen egy Nook vagy Kindle jelentősen kényelmesebb lehet, de cserébe a telefont előkaphatom a zsebemből a villamoson állva és már olvashatom, ahogy folyik a bourbon Matt kávéjába.
Egyébként a Moon Reader nevű programnál állapodtam meg a végén, mi több még meg is vásároltam (Moha, tudom mit gondolsz…).
Ui: nem is volt olyan rossz Matt Scrudder, így néhény hónap után talán ismét be kellene néznem az Armstongba egy bourbonra. Persze csak nekem, Matt már nem ihat.
UiUi: Ja! Ha még nincs Dropbox-od, akkor itt az ideje és regisztrálj!
Kávé érték:
Nincsenek hozzászólások | címkék: 1960-as évek, 1970-es évek, 1980-as évek, 2000-es évek, 4 kávé, A Betörő aki parókát viselt, A Stab in the Dark, angolul, Bérgyilkos a célkeresztben, ebook, Eight Million Ways to Die, Hosszú út a sírkertbe, In the Midst of Death, lawrence block, new york, Out on the Cutting Edge, The Sins of the Fathers, usa, When the Sacred Ginmill Closes
júl
26
2012
Steve Jobs halála óta rendszeresen találkozom vele, szinte minden reggel és este. Összejárni ugyan nem szoktunk, de egy a barátságunkat megerősítő pillantást azért mindig váltunk.
Kicsit csalóka ez a kapcsolat, mert ez a nyugodt “életmód” nem volt ám jellemző rá, amíg élt. Egész életében megállíthatatlanul az öteleteinek a megvalósításán dolgozott. Ebben nem akadályozhatta meg őt senki és semmi – beleértve a lehetetlent is.
Attól tartva vettem a kezembe a könyvet, hogy egy cenzúrázott életművet fogok olvasni, mert nehezen tudtam elképzelni azt, hogy Steve Jobs a saját rossz hírét biztosan ismerve azt ráadásul még írassa valakivel.
A szerző sikeresen győzött meg ennek az ellenkezőjéről és úgy érzem, hogy a belőle megismert Steve Jobs tényleg az a személy, akit istenítettek és még sokáig isteníteni is fognak.
Sok mindent kiemeltek már az életéből, bármit írnék már közhely lenne, ezért inkább irigylem őt….
Irigylem, de nem a pénzéért vagy a zseniális tudásáért, hanem mert az élete eljutott arra a pontra, ahol ő dönthette el: “Én akkor most íratok egy életrajzot”. És biztosan tudta, hogy az emberek el fogják olvasni. Nem csak azok, iPhone-nal a zsebükben / iPaddel a hátizsákjukban / fehér fülessel a fülükben rohangálnak, hanem a többiek is. Mint én…
Kávé érték:
2 hozzászólás | címkék: 1960-as évek, 1970-es évek, 1980-as évek, 1990-es évek, 2000-es évek, 5 kávé, angolul, ebook, életrajz, usa, walter isaacson
szept
15
2011
Igazság szerint ezt a könyvet kerestem, miközben Hunter-re akadtam, azonban ebből nem találtam meg a magyar verziót.
Hunter könyvének 2/3-ánál eszembe jutott, hogy az Amazonon biztosan meglesz és valóban, kb. 1500 Ft-ért házhoz is szállították Angliából.
Hunter polcra került Sonny pedig a kezembe a nyár eddigi legmelegebb hetében.
Jó volt újra angolul olvasni, jó volt hogy sokkal jobban megértettem még a szlenget is, mint azt vártam volna. Kicsit beletanultam a motorkerékpárok szakkifejezéseibe is, megtanultam mi az a fender és a full dresser.
Sonny előadásmódja sokkal élvezetesebb, mint Hunteré volt. Valószínűleg őt nem kötötte a gonzó hírnév. Neki ráadásul nem 2-3 évnyi történésekből kell megtöltenie egy könyvet, hanem egy egész életnyi alapanyaga volt.
Ennek az életnek szinte minden napjára jut olyan esemény, amelyet a hivatali szerveknek jegyzőkönyvben kell rögzíteniük. Provokció, polgárpukkasztás, céltalan rombolás vagy egyszerűen csak egymás durva ugratása mindig elősegíti ennek bekövetkeztét a csendesebb napokon is.
A sok-sok jegyzőkönyv miatt szinte törvényszerű, hogy időnként hiba csúszik a számításaikba és mindegyikük töltött több/kevesebb időt börtönben is. Ettől azonban nem esnek kétségbe és kikerülve még elsimertebb Angyalok lesznek.
Semmit sem tudunk meg az Angyalok másik oldaláról, arról amit nem a motorokon töltenek, hanem munkában vagy családdal. Van egy olyan érzésem, hogy sokuknak már nem is volt másik oldala, ők egyszerűen és örökre angyalok lettek. Legalábbis amíg a földön éltek. Haláluk után erre már kevesebb esélyük volt.
Egy film is készült velük, amelyben “élőben” találkozhatunk a könyben megismert szereplőkkel. Egyikük sem különösebben szép ember.
A film egy jelenetében találtam meg azt az érzést, ami számomra az egész Hell’s Angelt összefoglalja: Sonny berúgja a motorkerékpárját és ebben a mozdulatban benne van az erő, a vadság és bizony a méltóság is…
Kávé érték:
Nincsenek hozzászólások | címkék: 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek, 1980-as évek, 1990-es évek, 2000-es évek, 5 kávé, amazon, könyv, ralph sonny barger, usa
szept
10
2010
Egy csöppet sem csalódtam Murakami Harukiban. Végigolvastam a könyvet, megrágtam és megértettem minden szót, mondatot és bekezdést. Gondosan figyeltem a szereplőkre, neveikre, tulajdonságaikra, személyiségfejlődésükre. Mindig tudtam ki hol van, hogy hívják és mit csinál.
A végén mégsem értettem meg, hogy mi a helyzet.
A könyv címe erősen túlzó, senki ne várjon rohangálós nyomozást, ahol közelebb és közelebb kerülünk a megoldáshoz. Itt inkább karosszékkel és türelemmel haladunk a cél felé.
Ha már megjegyeztem a részleteket, akkor el is mesélem…
Kávé érték:
15 hozzászólás | címkék: 1970-es évek, 3 kávé, antikvárium, japán, könyv, murakami haruki
jún
16
2010
Olvasási sebességem meglehetősen lelassult és ennek több oka is van. Elsősorban nem találom azokat a könyveket, amelyek tényleg lekötnek. Másodsorban a televízió közelebb került az ágyamhoz így esténként a csendes olvasás helyett gyakrabban hallgatom Jay Leno előző napi vicceit.
Egyszer aztán hirtelen felindulásból elmentem venni egy könyvet, mert jó lenne már olvasni valamit. A Börtöntöltelék lett a nyertes, de mindjárt az első este beletört a bicskám az Előbeszédbe. Második este is csak odáig jutottam, de már nem volt másik bicskám.
Később erőltetett menetben aztán érezhető lett a haladás, de akkor egy másik meglepetés ért: folyton egy olyan szereplőre utaltak vissza, aki nálam nem volt meg. Valószínűleg az egyik este már félálmomban jelent meg és a rögzítőszalagok már nem forogtak. És ki volt az?
Kávé érték:
4 hozzászólás | címkék: 1920-as évek, 1930-as évek, 1940-es évek, 1950-es évek, 1960-as évek, 1970-es évek, 2 kávé, franciaország, könyv, kurt vonnegut, líra, németország, usa