Olvasónapló

Igazság szerint ezt a könyvet kerestem, miközben Hunter-re akadtam, azonban ebből nem találtam meg a magyar verziót.

Hunter könyvének 2/3-ánál eszembe jutott, hogy az Amazonon biztosan meglesz és valóban, kb. 1500 Ft-ért házhoz is szállították Angliából.

Hunter polcra került Sonny pedig a kezembe a nyár eddigi legmelegebb hetében.

Jó volt újra angolul olvasni, jó volt hogy sokkal jobban megértettem még a szlenget is, mint azt vártam volna. Kicsit beletanultam a motorkerékpárok szakkifejezéseibe is, megtanultam mi az a fender és a full dresser.

Sonny előadásmódja sokkal élvezetesebb, mint Hunteré volt. Valószínűleg őt nem kötötte a gonzó hírnév. Neki ráadásul nem 2-3 évnyi történésekből kell megtöltenie egy könyvet, hanem egy egész életnyi alapanyaga volt.

Ennek az életnek szinte minden napjára jut olyan esemény, amelyet a hivatali szerveknek jegyzőkönyvben kell rögzíteniük. Provokció, polgárpukkasztás, céltalan rombolás vagy egyszerűen csak egymás durva ugratása mindig elősegíti ennek bekövetkeztét a csendesebb napokon is.

A sok-sok jegyzőkönyv miatt szinte törvényszerű, hogy időnként hiba csúszik a számításaikba és mindegyikük töltött több/kevesebb időt börtönben is. Ettől azonban nem esnek kétségbe és kikerülve még elsimertebb Angyalok lesznek.

Semmit sem tudunk meg az Angyalok másik oldaláról, arról amit nem a motorokon töltenek, hanem munkában vagy családdal. Van egy olyan érzésem, hogy sokuknak már nem is volt másik oldala, ők egyszerűen és örökre angyalok lettek. Legalábbis amíg a földön éltek. Haláluk után erre már kevesebb esélyük volt.

Egy film is készült velük, amelyben “élőben” találkozhatunk a könyben megismert szereplőkkel. Egyikük sem különösebben szép ember.

A film egy jelenetében találtam meg azt az érzést, ami számomra az egész Hell’s Angelt összefoglalja: Sonny berúgja a motorkerékpárját és ebben a mozdulatban benne van az erő, a vadság és bizony a méltóság is…

Híres Zenész Barátom ajánlotta, hogy Kurtnak ezzel a könyvével lezdjem az életművét az előző sikertelen kísérletem után. Szerencsére megláttam valakinél és sikerült tőle kölcsönkérnem, mielőtt a köny meg-wc-sedett volna.

A legfeketébb fekete humor.

Tényleg sokkal jobb volt mint a Börtöntöltelék, de azért nem bántam különösebben, amikor az utolsó oldalra értem. Azt hiszem végeztem a fekete humorral.

Olvasási sebességem meglehetősen lelassult és ennek több oka is van. Elsősorban nem találom azokat a könyveket, amelyek tényleg lekötnek. Másodsorban a televízió közelebb került az ágyamhoz így esténként a csendes olvasás helyett gyakrabban hallgatom Jay Leno előző napi vicceit.

Egyszer aztán hirtelen felindulásból elmentem venni egy könyvet, mert jó lenne már olvasni valamit. A Börtöntöltelék lett a nyertes, de mindjárt az első este beletört a bicskám az Előbeszédbe. Második este is csak odáig jutottam, de már nem volt másik bicskám.

Később erőltetett menetben aztán érezhető  lett a haladás, de akkor egy másik meglepetés ért: folyton egy olyan szereplőre utaltak vissza, aki nálam nem volt meg. Valószínűleg az egyik este már félálmomban jelent meg és a rögzítőszalagok már nem forogtak. És ki volt az?

1000 Ft-ért vettem valami kiárusításon a könyvet, mert a “Milliós sikerkönyv Kínában!”  meggyőzően hangzott. Milliós: nagyon sikeres; Kína: misztikus.

Nagy várakozásokkal indultam neki tartott is a lendület egy darabig, de nem végig. Kicsit félretettem majd ismét nekiindultam, de aztán olvastam ezt a leírást róla és rádöbbentem hogy ez egy grammal sem lesz jobb, kár az időért.

Ha kár hát kár. Írtál még valamit róla?

Gyermekkorom könyvtárba járása során a Rakéta Regénytár könyvei midig misztikusak voltakk. Zsebkönyvnyi méretük vonzó, többnyira egyszerű címlapjuk elegáns volt.

Azonban akárhányszor vettem ki egyet, mindig beletört a bicskám, mert nem értettem vagy egyszerűen unalmas volt.

Antikváriumi látogatásom során ismét elkapott ez a misztikus érzés és vettem két darabot belőlük – ez lenne az első.

Dél Afrikában játszódik a Holdraszállás idejáben. A történet egy öngyilkosság köré van szőve, ennek kapcsán nyerhetünk betekintést az akkori dél-afrikai fehérek életébe.

Nem azokról a fehérekről van most szó, akik az apartheid pártolói voltak – hanem azokról, akik tettek ellene valamit. Kommunista és egyéb csoportokat szerveztek, Dél Afrika új jövőjéről álmodoztak, feketékkel találkoztak, segítették őket. Ezen kívül…

Ennyi maradt meg a könyvből. Semmi izgalom, lapos kerettörténet, semmi újat nem tudunk meg az akkori emberekről életrükől. Ebből úgy tűnik, hogy ennek a kései polgárvilágnak igencsak unalmas élete volt annak ellenére, hogy sokat kockáztattak ezekkel a szerveződésekkel. Vagy csak a szerző nem tudta ezt visszaadni.

Ha a második RaRe köny is ilyen lesz, akkor végleg szertefoszlik a misztikum. (Talán nem véletlen a 170 Ft-os ár ezekre a könyvekre az antikváriumban?)

Tovább