júl
10
2011
Faludy György életében nem volt egy pillanatnyi megállás sem. Ha a körülmények fizikailag mégis megállásra kényszerítették a gondolatai továbbra is megadták neki a szabadság élményét. Ezek segítettek neki túlélni mindazokat a megpróbáltatásokat, amelyeket a sors hozott neki és amelyeket ő időnként nem is akart elkerülni.
Ennek az életnek történetét meséli el ez a könyv. Meséli, mert szavait olvasva még a szenvedések is inkább kalandnak tűnnek.. Ilyen előadásmóddal a világháború utáni hatalmi harc, a szocializmus építése és annak egész megtorló gépezete csak bohózatnak tűnik.
Ennek talán legjobb példája egy recski elítélt, akit azért zártak be, mert részegen tiltott dalokat énekelt. Az elítélése után kiderült, hogy ő már régen részegen feküdt az asztal alatt, amikor a dalok elhangoztak. Ekkor a szabadon engedés helyett továbbra is fogva tartották, mert “ha józan lett volna, akkor ő is velük énekel”. Persze mivel ez volt maga a valóság nevetni nem lehet rajta, azonban a “rend” szánalmas küzdelmét jól jellemzi.
A könyvet egyébként a közepén majdnem félbehagytam, pár oldallal az előtt, hogy a 48-as cella ajtaja becsapódott mögötte. Kár lett volna, mert utána a közepesből letehetetlen sebességbe váltott.
Kávé érték:
1 hozzászólás | címkék: 1920-as évek, 1930-as évek, 1940-es évek, 1950-es évek, 4 kávé, afrika, antikvárium, budapest, faludy györgy, magyarország, párizs, usa
ápr
25
2011
A nagy utazás 4 és fél napig tart, de mégis hosszabb, mint az egész háború.
A történet az utazás előtt kezdődik és a jelenben végződik. Ennek az az oka, hogy először el kellett felejteni mindazt ami történt, hogy aztán el lehessen mesélni.
Azonban az utazás túléléséhez éppen az emlékek nyújtanak segítséget, amelyek felidézése egy kicsit feledtetni tudja a pillanatnyi nehézségeket. Ezeket az emlékeket el kell mesélni, jól meg kell rágni és ki kell elemezni őket. Alkalmanként ezek az emlékek össze is kapcsolódnak, közössé válnak és akkor még több időt el lehet velük tölteni. Még több időt az utazásból, amelyről nem tudni meddig tart, hová vezet, csak azt tudni/sejteni hogy a megérkezés még az utazástól is rosszabb lesz.
Konkrét borzalmakról, kegyetlenkedésekről nem is esik szó a könyvben – kivéve egy jelenetet. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem ezt a könyvet nem kellene tovább olvasnom. Ez a jelenet a zsidó gyerekek futását mesélte el.
Ugyan nem tettem le a könyvet, de a háborús könyvekkel végeztem. Sikerült relativizálni az életemet a kandalló mellett.
Kávé érték:
Nincsenek hozzászólások | címkék: 1930-as évek, 1940-es évek, 1950-es évek, 4 kávé, antikvárium, franciaország, Jorge Semprun, könyv, németország
okt
28
2010
Elvesztettem a szüzességem. Nem fájt és nem is féltem tőle. Még soha nem olvastam A Keresztapát – mi több – a filmet sem láttam.
Szakmai berkekben ezt az állapotot Godfather Virginnek nevezik és ez egy irigylésre méltó állapot.
Katica ajánlotta a könyvet, miután sokadik könyvnemtetszős bejegyzésem született. Sajnos neki már csak egy salátapéldánya volt belőle, ezért az Antikvárium előjegyzési listájára került.
A Keresztapa világa furcsa. Maga a Keresztapa is furcsa. Királyi méltóság, tudós bölcsesség, isteni jóság és diktátori kegyetlenség lakozik benne egyszerre. Ezek közül a diktátori kegyetlenség a legfontosabb, mert ezzel érdemelte ki a többi címet is.
Én is szeretnélek megkérni egy szívességre: Olvasd tovább
Kávé érték:
2 hozzászólás | címkék: 1920-as évek, 1930-as évek, 1940-es évek, 5 kávé, antikvárium, hollywood, könyv, las vegas, mario puzo, new york, szicília, usa
okt
8
2010
Haruki után egy olyan könyvet akartam olvasni, amelyiket biztosan meg fogok érteni. Persze nem én választottam, az antikváriumis csomagolólány küldte ajándékkönyvként.
Egy híres színésszel élhetünk együtt néhány hétig és megtudhatjuk tőle milyen is az, amikor üldöznek a nők.
Rossz.
De a könyv szórakoztató még akkor is, ha mindig tudható mi lesz a következő oldalon.
Kávé érték:
Nincsenek hozzászólások | címkék: 1930-as évek, 3 kávé, anglia, antikvárium, budapest, könyv, london, magyarország, spencer walls, usa
aug
27
2010

Mindig bajban vagyok az olyan szerzőkkel, akiknek ötnél több könyvük van egy könyvesbolt polcán. Sejtjük, hogy az író jó, mert ismerős a neve meg hallottunk is már róla más okos embereket beszélgetni. Na de melyik az a jó könyv? Melyikkel kezdjem, hogy ne egyből a kiábrándulás részhez jussak?
Sok ilyen író van, többek között Coelho, Márai, Nora Roberts [javítva].
Boris Viannal a tavalyi olvasónapló íráskor talákoztam, amikor is hirtelen egy Tajtékos napok olvasónaplót kellett teremteni a könyv nélkül.
Szóval most, amikor a könyvesboltban végül a V betűhöz értem már tudtam, hogy le fogom küzdeni ezt a sokkönyves akadályt és egy Vian könyvvel fogok hazatérni. Hogy melyik nyert? Ha a képből még nem derült volna ki, akkor itt elolvashatod.
Kávé érték:
2 hozzászólás | címkék: 1930-as évek, 1940-, 1950-es évek, 4 kávé, boris vian, könyv, líra, novellák, usa