Olvasónapló

Most már tudom: nem szeretem a szerelmes regényeket. Különösen nem a reménytelenül szerelmeseket, ahol a reménytelenül szerelmes nem jön rá, hogy mennyire reménytelen a szerelme. Az sem változtat ezen a tényen, hogy az a reménytelenül reménytelen szerelem aztán a végére majd mégis beérik és igazi szerelem lesz belőle. Kinek van ideje erre várni? Kinek van ideje ezzel eltölteni egy egész életet? Talán csak egy kitalált szereplőnek: Florentino Arizának.

Na és ő tényleg kivárja???

Kedvelem az olyan könyveket, amelyek olyan helyekre-világokba juttanak el a történetük keretében, amelyekre egyébként nem jutnék el.

Nem kedvelem azokat, amelyek száraz dokumentumregényként írják le azokat a világokat.

Ez a könyv a kettő között van: nincs történet, de vannak adatok. Szerencsére nem szárazak és sok-sok kép gondoskodik arról, hogy ne csak a betűs agyrészünk, hanem a vizuális is ki legyen elégítve.

Egy sorozat része ez a könyv, több hasnonló is létezik kezdve az ókori Rómától a Kádár korszakig. Nem vagyok meggyőződve, hogy mindet végig fogom olvasni – leginkább borsos áruk miatt. (Nem is külön-külön borsos, hanem sok van belőlük)  Talán ha majd akciók lesznek.

(x) Az akciós árakat pedig mától kezdve lehet figyelni a Könyvajánlókon is, amikor egy-egy konkrét könyvet nézünk. Ilyenkor körbenéz az öt lgnépszerűbb könyvesboltban és megtudhatjuk, hogy éppen mennyibe kerül a könyv.

Hol lehet olvasni ezt a könyvet?

Első mondatomban szeretném leszögezni, hogy Márai a legzöldebb (értsd legkörnyezetbarátabb) író, akinek a könyvét valaha is olvastam. Nem pazarolja a papírt, nem készít félsorokat csak ha már abszolút elkerülhetetlen. Emiatt egy oldal max 2-3 bekezdésből áll – a sorok jobb és bal oldala szépen és folyamatosan kitölti a lapokat.

Azért döntöttem e mellett a könyv mellett, mert egy korábbi könyvemben azt olvastam, hogy jó képet ad a századforduló utáni világról. Nem is tévedett a könyv.

Az első részben a sűrűn teleírt oldalak ellenére élvezetes volt végigjárni szülővárosát, amit ugyan név szerint nem említ, de sikerült kikövetkeztetni, hogy Kassa volt az. Kissé gyermekszemmel nézhetjük végig a mindennapi élet eseményeit, a visszásságokat és a polgári élet furcsaságait.

A  második részben eljutunk Németországba, ahol a háború utáni útkeresés zajlik éppen és itt már ifjúként próbálja megtalálni magát… ez a rész nem hagyott bennem maradandó nyomot, nehezen is rágtam át magam rajta. Azt hiszem az volt az oka, hogy ebben a részben kicsit befelé forduló gondolatok voltak  a korábbi leírásokkal ellentétben.

A következő részben Párizsba kerül, megházasodik, ismét izgalmasabbá válik a történet, sok érdekességet tudunk meg, majd az utolsó részben “hazatér” Budapestre és visszatér az első rész hangvétele – innen megint nagyon tetszett.

Márai háza Kassán (Wikipedia)

Utólag visszagondolva nem bántam meg, hogy elolvastam, mert a nekem tetsző részek tényleg olyan nyelvezettel voltak leírva, hogy szinte én is ott jártam, tanultam a sötét hátsószobában a többi gyerekkel együtt, amíg a semmire sem használt napfényes szalonban csak a bútorok álltak és port törölgetni jártak be a lakók.

Megtudtam, hogy a fiúgyermekek mellé felfogadott kisasszonyok voltak hivatottak átvezetni a gyermekeket a nemiség első lépcsőfokán, hogy a kávéházak voltak a világ közepe, a pesti élet pedig teljesen más, mint a budai… Mindezeket érdekesen és hosszan elmesélve.

A történet hátterében pedig végig ott van a történelem: az első világháború, trianon, gazdasági világválság és már hallatszik a második világháború rezgése is.

Összegzés: időnként vontatott, párbeszédektől mentes, de élvezetes olvasmány. Azonban egy darabig nem nyúlok másik Márai könyvhöz, annyi más pörgős és érdekes könyv áll már a polcomon.

Tovább

Robert Merle második regénye a Mesterségem a halál, megrendítő figyelmeztetés: lelkiismeret ébresztő kiáltvány a jó szándékú emberiséghez. De nemcsak ennyi, hanem csupa kérdés, döbben rácsodálkozás a kor ijesztő képtelenségeire. Hogyan válhatott az ember a nácizmus pokoli gépezetének érzéketlen alkatrészévé? Hogyan gyakorolhatta Rudolf Lang ugyanolyan lelkiismeretesen és pontosan és szenvtelenül a halál “mesterségét” mint ahogy egy pedáns adótisztviselő az adótartozásokat könyveli a tartozás követel rovatokba? Mi történt ezzel az emberrel? Tébolyodott-e vagy épelméjű? Hiszen bizonyára Rudolf Lang is normális csecsemőként született. Mi okozta ház jellemének iszonyú károsodását? Ki a bűnös? Hol végződik környezetének felelőssége és hol kezdődik az övé? És Robert Merle válaszol: sallangtalan, de drámai eszközökkel tárja fel Vilmos császári , a prefasiszta és a fasiszta kort és jellegzetes alakjainak kórképét.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Rudolf Lang egy olyan ember, aki szereti a szabályokat. Emellett végtelenül dacos és büszke is. Ez lesz az ő végzete.

Gyermekkorában apja zsarnoksága alatt saját büszkesége miatt eltávolodik az egyháztól. Apja végakaratát csak azért nem teljesíti be, mert azt a szerepet az apja szánta neki.

Tovább

Hőse, Stas, példaképe lehet minden fiatal fiúnak. Jól tanul, jól sportol, figyelő szemmel jár-kel a világban, ismeri és szereti a természetet, lovagias bátorsággal vigyáz védencére, Nelre. A két gyerek viszontagságai bővelkednek izgalmas fordulatokban, s miközben sorsukért aggódunk, kitárul előttünk a csodás afrikai táj, és megismerkedhetünk a fekete földrész bennszülötteinek életével. A Sivatagon és vadonban az ifjúsági irodalom örökbecsű nagy értékei között foglal helyet.

(kép és szöveg antikvarium.hu)

Fiamnak írták fel kötelező olvasmányként erre az évre sok más könyv között – ő azonban nem ezt választotta. Mivel még nem ismertem és az antikváriumban is megvolt ezért megrendeltem.

Tovább