Régóta gondolkodtam ezen a könyvön, de csak nem akarta senki antikváriumba adni ezért nem került terítékre. Most azonban a sors közbevágott, mert Alexnek az idei évben a szerelmes könyv kategóriában listás lett és közösen én kitaláltam vele, hogy milyen jó lesz majd ezt kiolvasni.

Persze ő csak halogatta ez elkezdését és gondoltam majd én megmutatom neki mekkora jó könyv és kiolvasom néhány nap alatt, és aztán majd ettől ő is kedvet kap.

Ha-ha.

A példa statuálás nem jött össze. Több hét alatt olvastam ki. (Persze három könyvet olvastam egyszerre, de ha ez annyira jó lett volna, akkor a másik kettő simán a háttérbe szorult volna.)

Persze közben ő meggondolta magát, kölcsönkért egy Tajtékos napok olvasónaplót és azzal próbálta megoldani az írást. Arról azonban percek alatt kiderült, hogy a Google keresésben az első helyen megjelent oldal alapján írta a gazdája…Na ezt hívják 19-re lapot húzoknak.

Szóval szükségmegoldásként összehoztunk egy Tajtékos napok olvasónaplót az internet alapján, persze sokkal okosabban, mint az ismerős. Utólag a Tajtékos napok jobb választásnak tűnt volna, így majd szánok rá időt, hogy alkalomadtán elolvassam.

Persze most nem erről a könyvről kellene írnom.

A Szerelem a kolera idején nagyon gazdagon és élvezetesen van megírva. Az egyetlen baja, hogy nem törénik benne semmi. Az első jelenet után visszaugrunk a múltba, hogy megtudjuk miként jutottunk el idáig. Ehhez potom 50 évnyi történést kell behoznunk.

Ennek az 50 évnek a legelején a fiú szerelmes lesz a lányba és a lány a fiúba. Persze ezt nem nagyon tudják megbeszélni, mert a találkozásra nincsen vagy legalábbis rősen korlátozottan van lehetősgük.

A nagy szerelemnek a lány hirtelen kiábrándulása vet véget. Ezután már csak 49 évet kell várni (a lány későbbi férjének haláláig), hogy a fiú ismét esélyt kapjon. 70 éves korukra össze is jönnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

És mi történik az alatt az amonózus 49 év alatt? Na erről szól a könyv. A fiú folyamatosan szerelmes a lányba és szinte minden cselekvése a 49 év múlva bekövetkező eseményre készül fel. Építi a karrierét, figyelemmel kíséri a lány életét, aggódik érte, képességeit más nőkön csiszolja. Én nem hittem, hogy a végén ez a stratégia sikerre visz – pedig igen. A végén egymásra találnak és élvezik, ami az életükből még hátravan.

ui.: időnként a bizalom és a szeretet olyan szintre jut a párok között ebben a könyvben, hogy egymásnak adnak beöntéseket…  ez biztosan a kornak valami sajátossága lehet, vagy csak én vagyok lemaradva ezen a téren.

Fülszöveg:

“Florentino Ariza egy szokványos házasság szüzességétől fosztotta meg, amely ártalmasabb volt, mint az eredendő szüzesség vagy az özvegyi önmegtartóztatás. Megtanította rá, hogy semmi sem erkölcstelen, ami az ágyban történik, ha arra jó, hogy fenntartsa a szerelmet. És még valamire, ami attól kezdve az élete lett: meggyőzte arról, hogy az ember a maga kiszámolt homokszemeivel jön a világra, és azok a szemek, amelyeket bármi okból, önmaga vagy más miatt, szándékosan vagy kényszerűségből nem használ fel belőlük, örökre elvesznek…”

Nem kedvelem azokat, amelyek száraz dokumentumregényként írják le azokat a világokat.

Ez a könyv a kettő között van: nincs történet, de vannak adatok. Szerencsére nem szárazak és sok-sok kép gondoskodik arról, hogy ne csak a betűs agyrészünk, hanem a vizuális is ki legyen elégítve.

Egy sorozat része ez a könyv, több hasnonló is létezik kezdve az ókori Rómától a Kádár korszakig. Nem vagyok meggyőződve, hogy mindet végig fogom olvasni – leginkább borsos áruk miatt. (Nem is külön-külön borsos, hanem sok van belőlük)  Talán ha majd akciók lesznek.

(x) Az akciós árakat pedig mától kezdve lehet figyelni a Könyvajánlókon is, amikor egy-egy konkrét könyvet nézünk. Ilyenkor körbenéz az öt lgnépszerűbb könyvesboltban és megtudhatjuk, hogy éppen mennyibe kerül a könyv.

Vissza a könyvhöz, jó kis album, amit időnként leemelve a polcról két-három oldalt elolvasva lassan lehet benne haladni. Méreténél fogva nem alkalmas kádban ill. WC-n olvasáshoz. Képeket érdemes nézegetni, érdekességeket emészteni. (Pl. a nyugat felfedezésének korában leginkább férfiak éltek ott, különösen bányászvárosokban. Ilyenkor a táncban azok a férfiak táncolták a női szerepet, akiknek folt volt a nadrágjukon. Talán azért, mert a  foltozás női feladat.)

Fülszöveg:

Hogyan éltek az asszonyok az amerikai Nyugat meghódítása idején? Kik voltak a cowboyok: hősök vagy egyszerű tehénpásztorok? Milyen szabályok szerint zajlottak a rodeók? Miért vágtak neki a farmerek a nagy útnak, hogyan rendezkedtek be a Vadnyugaton? Mit ettek a cowboyok, mi volt a kedvenc ételük?
E kötet valóságos időutazás: elénk tárja, hogyan töltötték mindennapjaikat Nyugat-Amerika pionírjai. Róluk szól Philippe Jacquin író-történész élvezetes, színes stílusában írt munkája, kiegészítve számos értékes, korabeli dokumentummal.

Azonban kiderül, hogy a szegény kislány sokkal talpraesettebb és tapasztaltabb a modern világ kérdéseiben, mint a kissé maradi vidéki rokonok.

Városi viselkedésével felszítja a megbúvó ellentéteket, mindekninek ad egy kicsit magából, amivel közelebb érzik magukat a megvetett hívságokhoz, végül…

…na ja. El kell olvasni. Lényeg, hogy jó a vége is.

Fülszöveg:

A századelő népszerű regény- és drámaírójának három regényét adjuk most közre. Csathó Kálmán színes, joviális írásainak cselekményvezetése szórakoztatóan fordulatos, alakjai lélegeznek, élnek. Csathó kerüli a zord hangulatokat, sötét tónusokat, a megoldhatatlan konfliktusokat – a fenyegető fellegeket lehetőleg elhárítja kedves figuráinak feje felől, a szerető szíveket összeboronálja, s ezen közben hiába vesznek hatalmas vagyonok: a veszteségből is származik haszon. Ennek a nosztalgikus idillnek a hátterében persze az olvasó, ha érzékeny a társadalmi mozgásokra, felfedezheti a századforduló gazdasági átrétegződésének farkastörvényeit – hiszen az úri osztály eladósodása, a hozzá nem értő gazdálkodás következtében elfoszló nagybirtokok, a pénz és a születési előjogok különválása és szembefordulása – akárcsak a Móricznál, Csathónál is – gyakran a regények alaphelyzete, sötét kontúrja. A kereteket azonban a szerelmi bonyodalmak fodulatai töltik meg, s karakteres, markánsan jellemzett alakok: kedves, bohókás, naiv vagy éppenhogy akaratos, céltudatos leányok; csélcsap, léha – vagy ellenkezőleg: korrekt, tisztességes, feddhetetlen – fiatalurak, és a zsánerfigurák: zsörtölődő, kuporgató vagy éppen nagyvonalúan tékozló, vendégszerető, de csaknem mindig csőd felé haladó földbirtokosok, savanyú vénkisasszonyok – a régi úri Magyarország megannyi jellegzetes kövülete.

A varjú a toronyórán egy szerelmi ötszög története. Sőt, egy pillanatig attól tartottam, hogy hatszög lesz belőle – de szerencsére nem történt meg.

Leginkább egy brazil vagy mexikói szappanopera száljainak kuszaságát idézi fel, azonban van benne valami báj, ami miatt nem tettem le. Nem tudom kinek szurkoltam, egyszerűen az érdekelt, hogy miként bogozódik ki a történet.

A másik ok, ami miatt a kezemben maradt az a századforduló (még az előző) előtti élet jellegzetességei, amiből itt van néhány ízelítő:

• hajóval jártak át a Margit szigetre
• lányok nem maradhattak kettesben férfiakkal (ez komolyan megnehezítette a megbeszéléseket)
• szerelmesek naponta hosszú leveleket írtak egymásnak a világ távoli részeibe
• egy kivillanó női boka volt az álmok netovábbja
• mi mindenre jó egy zárt és lefüggönyözött hintó
• fel és letörekvő osztályok keveredése

Szóval érdemes elolvasni, könnyed és fordulatos.

Fülszöveg:

A századelő népszerű regény- és drámaírójának három regényét adjuk most közre. Csathó Kálmán színes, joviális írásainak cselekményvezetése szórakoztatóan fordulatos, alakjai lélegeznek, élnek. Csathó kerüli a zord hangulatokat, sötét tónusokat, a megoldhatatlan konfliktusokat – a fenyegető fellegeket lehetőleg elhárítja kedves figuráinak feje felől, a szerető szíveket összeboronálja, s ezen közben hiába vesznek hatalmas vagyonok: a veszteségből is származik haszon. Ennek a nosztalgikus idillnek a hátterében persze az olvasó, ha érzékeny a társadalmi mozgásokra, felfedezheti a századforduló gazdasági átrétegződésének farkastörvényeit – hiszen az úri osztály eladósodása, a hozzá nem értő gazdálkodás következtében elfoszló nagybirtokok, a pénz és a születési előjogok különválása és szembefordulása – akárcsak a Móricznál, Csathónál is – gyakran a regények alaphelyzete, sötét kontúrja. A kereteket azonban a szerelmi bonyodalmak fodulatai töltik meg, s karakteres, markánsan jellemzett alakok: kedves, bohókás, naiv vagy éppenhogy akaratos, céltudatos leányok; csélcsap, léha – vagy ellenkezőleg: korrekt, tisztességes, feddhetetlen – fiatalurak, és a zsánerfigurák: zsörtölődő, kuporgató vagy éppen nagyvonalúan tékozló, vendégszerető, de csaknem mindig csőd felé haladó földbirtokosok, savanyú vénkisasszonyok – a régi úri Magyarország megannyi jellegzetes kövülete.

A várakozást megunva keresgélni kezdtem és a Guttenberg project oldalain meg is találtam. Persze csak angolul és digitálisan, de sebaj. A kényelmetlenséget majd az élvezet ellensúlyozza.

Minden adott volt, hogy a jól bevált recept ismét működjön: ugyanaz a három szereplő, ismét egy kalandtúra, magabiztos ötletek… Sajnos azonban nem jött össze. Sokat törtem a fejem, hogy miért nem tetszik annyira, mit az előző és a következőre jutottam: ebben a könyvben a az önirónia átbillen gúnyba és szegény németeket szapulja szinte az elejétől a végéig. Sajnos ez már túl sok.

Persze vannak jó pillanataik, még a gúny is úgy sül el néha, ahogyan a szerző szerette volna (Pl. a németeknél nincs szükség hóhérra, mert a halálraítéltek fognak egy kötelet és magukat akasztják fel. Mert ők annyira törvénytisztelők.) De ez kevés.

Sajnos.