Olvasónapló

Most már tudom: nem szeretem a szerelmes regényeket. Különösen nem a reménytelenül szerelmeseket, ahol a reménytelenül szerelmes nem jön rá, hogy mennyire reménytelen a szerelme. Az sem változtat ezen a tényen, hogy az a reménytelenül reménytelen szerelem aztán a végére majd mégis beérik és igazi szerelem lesz belőle. Kinek van ideje erre várni? Kinek van ideje ezzel eltölteni egy egész életet? Talán csak egy kitalált szereplőnek: Florentino Arizának.

Na és ő tényleg kivárja???

Kedvelem az olyan könyveket, amelyek olyan helyekre-világokba juttanak el a történetük keretében, amelyekre egyébként nem jutnék el.

Nem kedvelem azokat, amelyek száraz dokumentumregényként írják le azokat a világokat.

Ez a könyv a kettő között van: nincs történet, de vannak adatok. Szerencsére nem szárazak és sok-sok kép gondoskodik arról, hogy ne csak a betűs agyrészünk, hanem a vizuális is ki legyen elégítve.

Egy sorozat része ez a könyv, több hasnonló is létezik kezdve az ókori Rómától a Kádár korszakig. Nem vagyok meggyőződve, hogy mindet végig fogom olvasni – leginkább borsos áruk miatt. (Nem is külön-külön borsos, hanem sok van belőlük)  Talán ha majd akciók lesznek.

(x) Az akciós árakat pedig mától kezdve lehet figyelni a Könyvajánlókon is, amikor egy-egy konkrét könyvet nézünk. Ilyenkor körbenéz az öt lgnépszerűbb könyvesboltban és megtudhatjuk, hogy éppen mennyibe kerül a könyv.

Hol lehet olvasni ezt a könyvet?

Egy másik Csathó kisregény – ez alkalommal egy vidéki büszke család kap hírt arról, hogy egy korábban “megszökött” rokon kislánya árván marad, ezért megkönyörülnek rajta és magukhoz veszik.

Azonban kiderül, hogy a szegény kislány sokkal talpraesettebb és tapasztaltabb a modern világ kérdéseiben, mint a kissé maradi vidéki rokonok.

Városi viselkedésével felszítja a megbúvó ellentéteket, mindekninek ad egy kicsit magából, amivel közelebb érzik magukat a megvetett hívságokhoz, végül…

…na ja. El kell olvasni. Lényeg, hogy jó a vége is.

Tovább

Csathó Kálmán könyvét ajándékba kaptam az antikvárium rendelésem mellé. Első ránézésre Szilvásy Lajos valamelyik könyve jutott eszembe, amit gyermekkoromban láttam valakinek a könyvespolvcán. Azt hiszem csak a borító színei miatt.

A varjú a toronyórán egy szerelmi ötszög története. Sőt, egy pillanatig attól tartottam, hogy hatszög lesz belőle – de szerencsére nem történt meg.

Leginkább egy brazil vagy mexikói szappanopera száljainak kuszaságát idézi fel, azonban van benne valami báj, ami miatt nem tettem le. Nem tudom kinek szurkoltam, egyszerűen az érdekelt, hogy miként bogozódik ki a történet.

A másik ok, ami miatt a kezemben maradt az a századforduló (még az előző) előtti élet jellegzetességei, amiből itt van néhány ízelítő:

• hajóval jártak át a Margit szigetre
• lányok nem maradhattak kettesben férfiakkal (ez komolyan megnehezítette a megbeszéléseket)
• szerelmesek naponta hosszú leveleket írtak egymásnak a világ távoli részeibe
• egy kivillanó női boka volt az álmok netovábbja
• mi mindenre jó egy zárt és lefüggönyözött hintó
• fel és letörekvő osztályok keveredése

Szóval érdemes elolvasni, könnyed és fordulatos.

Tovább

Ebben a könyvében a szerző Három ember egy csónakban című, világhírű regénye hőseinek újabb kalandjait meséli el. A hősök egy kicsit közben megöregedtek, családot alapítottak, s most szabadságra készülődnek – Németországba. De nemcsak a hősök, azok fölött a megfigyelések fölött is eljárt kissé az idő, melyeket utazásuk során tettek. Viszont Jerome K. Jerome regényeiben úgysem a környezet leírásán van a hangsúly, hanem azokon a bájos, hihetetlen és roppant mulatságos kalandokon, melyeken hősei keresztülmennek. Ezek a kalandok pedig soha nem öregednek meg.

A várakozást megunva keresgélni kezdtem és a Guttenberg project oldalain meg is találtam. Persze csak angolul és digitálisan, de sebaj. A kényelmetlenséget majd az élvezet ellensúlyozza. Tovább