Olvasónapló

John Reisman őrnagy, a nevezetes Piszkos Tizenkettő egykori parancsnoka 1944 őszén új hadszíntérre és új bevetésre indul. Küldetése ezúttal Indokínába szólítja, ahol minden körülmények között meg kell szerveznie a japánok elleni titkos arcvonalat. Régi kommandójából, a Piszkos Tizenkettőből hárman csatlakoznak hozzá. A nagy fontosságú akció sikere annál inkább bizonytalan, mert a térségben hol szövetséget kötő, hol egymás ellen forduló japánok, franciák, kínaiak, vietnamiak magatartása teljességgel kiszámíthatatlan. És mindenütt korrupció, pénzsóvárság, kábítószer-kereskedelem és árulás. Reismanék lépten-nyomon ellenségbe botlanak, akik jóbarátként igyekeznek feltüntetni magukat, de néha barátokra is lelnek, akik viszont először ellenségként viselkednek. Vajon feltalálja-e magát ez a négy ember egy számukra idegen terepen, érthetetlen és kiszámíthatatlan viselkedésű ügynököktől körülvéve, az éppen meginduló japán offenzíva napjaiban? Feltalálják-e magukat és végre tudják-e hajtani több mint kockázatos feladatukat? Útjukat merényletek, gyilkosságok, hullák szegélyezik.

(kép és fülszöveg antikvarium.hu)

Ajándékkönyv az antikváriumos megrendelés csomagjában. A borítón csillogó dombornyomott cím már eleve nem sok jót ígért, de azért belekezdtem, mert a Piszkos tizenkettő folytatása, amit szintén nem olvastam, de rémlik, hogy Charles Bronson szerepelt benne.

Tovább

Már nem emlékszem milyen okból akadt meg ezen a könyvöm a szemem a MEK RSS csatornájában, de akkor felraktam a PDA-mra és aztán egyszer elkezdtem olvasni.

A borítót is feltöltve és megnézve azt hiszem az fogott meg.

Tovább

Oscar Wilde klasszikus regényének hőse, a gazdag, gyönyörű és naiv fiatalember, Dorian Gray megszállottja annak a gondolatnak, hogy örökké fiatal és szép maradjon, s ezért még akár a lelkét is eladná. Miután az egyik barátja megfesti portréját, a fiú csak azt fájlalja, hogy az ő szépségét az élet és az idő hamar lerombolja majd, míg a képe örök marad, s azt kívánja, hogy bárcsak ez fordítva lenne. A fiatalember hamarosan cinikus barátja, Lord Henry Wotton befolyása alá kerül, aki ráébreszti az élet ízeire. Dorian átadja magát az önző és rafinált élvezeteknek, férfiakat és nőket taszít a bűn útjára, majd egyre mélyebbre süllyed, s a züllés minden nemét és formáját megtapasztalja. Az események egyre riasztóbb fordulatot vesznek, mivel nemsokára megtudja, hogy kívánsága teljesült. Legnagyobb csodálkozására ugyanis csak a róla készült kép öregszik. Arca és szeme őrzi az ártatlan ifjú szépségét, a festett arcmás viszont, amelyet gondosan elzárva tart háza egy titkos helyiségében, híven mutatja az idő és a bűn rombolását vonásain. Ekkor úgy érzi, itt az ideje megváltoztatnia az életét. Hogy teljesen tisztára mossa magát, bűnös múltjának tanúját, a szörnyűséges képet meg akarja semmisíteni…

(Kép és fülszöveg www.antikvarium.hu)

Ez egy olyan könyv, amit azt hiszem önszántamból sosem vettem volna le a polcról, pláne nem vettem volna meg. Azonban egy kedves ismerősömnek nagyon tetszett – ráadásul kölcsön is adta – így nem volt menekvés.

Azt hiszem azt már az elején elárulhatom, hogy nem csalódtam a könyvben: nem tetszett. Ennek azonban a valódi okára nem sikerült rájönnöm.

Tovább

Hangoskönyvnek indult, de rádiójáték lett belőle.

Kicsit elsuhant mellettem, nem vagyok letaglózva. Próbálok egy kis lelkiismeretfurdalást összeszedni…

Talán ha tényleg elolvasnám könyvben is, másként lenne, de egyelőre nincs rá terv.

A lövöldözős effektek azért nagyon jók voltak, tetszett a macska a csilláron.

Kövezzen, aki akar.

[2009.02.10]

Találtam hozzá egy elemzést az Olvasókuckón.

A polcon találtam ezt a könyvet, valószínűleg a feleségem poros készleteiből került oda.

A borítója igencsak alultervezett, egy ősi görög drámára emlékeztet… Valószínűleg ezért nem tűnt fel az elmúlt 10 évben.

Nem indult könnyű olvasmányként, kevés cselekmény és sok filozofálgatás volt benne. Sokszor volt túl színpadias vagy túl tanító szándékú. (Pl egyszer a tömegből egy embert kiemelve megemlíti a szerző, hogy ő Hess András – de aztán semmi szerepe sehol…)

Az biztos, hogy a politikai élet akkoriban sem volt könnyebb, mindenki mindenki ellen volt és igencsak olcsó volt az emberélet.

A végén már igencsak erőltetett menetben olvastam (igazán csak a könyv felénél kötött le egy kicsit aztán az is elmúlt). Sokszor hőköltem vissza lapozás után, amikor nem láttam bekezdéseket az új oldalon, csak tömör szöveget… Szóval nem túl barátságos.

Ja, a történet a Mátyás korabeli és közvetlenül utána következő idők viszonyaiba enged egy kis bepillantást. A lényeg, hogy szinte mindenki mindenki ellen volt – de ezt már írtam.

Csak nagy-nagy könyvínség esetén javaslom az olvasást (pl. egy lakatlan szigeten, ha már az összes könyvünk többször ki van olvasva…)

(A képet az antikvarium.hu -n találtam.)