Olvasónapló

Szegény Mary Poppinst utolérte a vég, azaz pontosabban szólva az érdektelenség. Persze ez nem csak úgy jött, ebben komoly szerepe volt a nyárnak és a nyaralásoknak is, keveset voltunk otthon együtt.

Azonban akkor sem gyakoroltak rám nyomást ezzel a könyvvel kapcsolatosan a hallgatók, amikor lehetőség lett volna olvasni. Talán egyszerűn nem volt érdekes.

Nem is igazán amlékszem arra a néhány történetre, amit elolvastunk…

Mit akarok ezzel mondani? Szóval…

Utolsó könyv az év végi sorozatból. Ráadásul a leggyengébb is.

A világirodalom 12 híres nőalakjának történetét ismerhetjük meg “humoros”  szemszögből.

Kezdődik Évával, majd Delila, aztán Kleopátra, Madame Pompadur…

Körülbelül idáig jutottam. A viccek annyira laposak voltak, hogy leginkább sírhatnékom támadt miattuk és visszasírtam a régi Hahoták “magas” humorszínvonalát.

Persze ezt nem kötelező elhinni, szóval itt egy példa: “… nagyon nyeregben érezte magát, de leszállították a magas lóról és megtették királyi főlovászmsternek…“. Ha ezen valaki nevet, kérem hagyjon egy kommentet.

Azért volt benne egy kis pozitívum is: kicsit leporolta emlékeimet ezekről a történelmi személyekről.

Tovább

Gyermekkorom könyvtárba járása során a Rakéta Regénytár könyvei midig misztikusak voltakk. Zsebkönyvnyi méretük vonzó, többnyira egyszerű címlapjuk elegáns volt.

Azonban akárhányszor vettem ki egyet, mindig beletört a bicskám, mert nem értettem vagy egyszerűen unalmas volt.

Antikváriumi látogatásom során ismét elkapott ez a misztikus érzés és vettem két darabot belőlük – ez lenne az első.

Dél Afrikában játszódik a Holdraszállás idejáben. A történet egy öngyilkosság köré van szőve, ennek kapcsán nyerhetünk betekintést az akkori dél-afrikai fehérek életébe.

Nem azokról a fehérekről van most szó, akik az apartheid pártolói voltak – hanem azokról, akik tettek ellene valamit. Kommunista és egyéb csoportokat szerveztek, Dél Afrika új jövőjéről álmodoztak, feketékkel találkoztak, segítették őket. Ezen kívül…

Ennyi maradt meg a könyvből. Semmi izgalom, lapos kerettörténet, semmi újat nem tudunk meg az akkori emberekről életrükől. Ebből úgy tűnik, hogy ennek a kései polgárvilágnak igencsak unalmas élete volt annak ellenére, hogy sokat kockáztattak ezekkel a szerveződésekkel. Vagy csak a szerző nem tudta ezt visszaadni.

Ha a második RaRe köny is ilyen lesz, akkor végleg szertefoszlik a misztikum. (Talán nem véletlen a 170 Ft-os ár ezekre a könyvekre az antikváriumban?)

Tovább

Furcsamód az előzőleg félbemaradt Granasztói könyvből pont a Búcsú rész maradt le, erre itt gy másik, ami szintén A búcsú…

Antikváriumból rendeltem, a Modern Könyvtár sorozatból szemezgeteve (még mindig csak az A betűsök között lapozgatok – ha valaki esetleg figyelte az előző két hasonló könyvet is.

Arról kellene szólnia, hogy egy házaspárból a férfi minden reggel vissza kell térjen a hajóra, mert nem tudni kikor fognak kifutni. A sorakozó után kiderül hogy nem és akkor visszatérhet a partra.

Érdekesnek találtam ezt a szituációt és megvettem a könyvet, de nagy csalódás volt.

Nem kellett hozzá 3 (igen, három) nap és bekattant a pasi. Szóval valami nem volt rendben ezzel az egésszel. Ha 3 napot nem bír ki, akkor nem is érdemel egy könyvet.

Időnként elkalandozott emlékszálakon a múltba, de ezek nem igazán építették a történetet, csak az oldalakat foglalták. Lehet, hogy ettől kattant be az ürge.

Volt egy barátja is, aki pont annyira lakott otthonról, hogy az egy napos eltávozásokon otthon a peronon lassító vonatról dobhatott volna egy puszit a csajának, majd fordulhatott is volna vissza… Ő is bekattant 2 (kettő) nap után: vízbe ugrott majd 2 nap múlva újra megjelent a sorakozón.

Lényeg, hogy a főhős három nap után nem ment többé haza. Mondhatom, hogy szerencsére.

Csak azért nem hagytam félbe, mert rajtam egy ilyen vékony és kicsi könyv ne fogjon már ki!

Tovább

A nyolcéves Konrád egy újonnan épült, kertvárosi lakótelepre költözik öccsével és szüleivel, és feltérképezi a terepet: melyik házban lakik alkalmas játszótárs.

Persze csakis fiú jöhet számításba. A telep egyetlen elhanyagolt kertjében egy belga óriásnyúlra bukkan. A házból kinéző néni behívja Konrádot a nyúl gazdájához, Marcihoz, de sajnos kiderül, hogy az illető nem Márton vagy Marcell, hanem Marcella, és ádáz tervei vannak a nyúllal. Bosszút akar vele állni állandóan síró, az alvásba menekülő mamája bánatáért azon a Claudián, aki magához láncolta a papát. Claudiáról köztudott, hogy allergiás a nyúlszőrre. Marci a jámbor Konrád segítségével szeretné Claudia lakásába csempészni a nyulat: legyen tőle halálos beteg és adja vissza a papát.

Konrád, a jó kisfiú, hatalmas dilemma előtt áll: mi ilyen helyzetben a teendő? És hogy kérhet egy férfiember segítséget a szüleitől, ha közben meg kell őriznie barátnak is beillő barátnője titkát? Természetesen az esti közös mesélésbe rejtett virágnyelven, illetve ez esetben Anabasis, a rejtélyes erdei kígyó közvetítésével.

Burkhard Spinnen számos nyelvre lefordított, modern Két Lotti-története fantáziadús mesebetétjével egyben a Michael Ende-i hagyományt is folytatja ezért is lett az utóbbi évek legsikeresebb gyerekregénye.

Egyébként ismét elolvasva ezt a ajánlót ismét megvenném ezt a könyvet. Ahogy megtettem kb. 5 évvel ezelőtt is, hogy majd a fiam elolvassa.

Egyébként ez egy szar könyv. De egyébkénttel nem kezdünk beszélgetést – tudjuk meg a könyvből – mert egyébkéntet csak akkor lehet mondani, ha már előtte is mondtunk valamit. Mivel az első mondat előtt még nem mondtunk semmit, ezért olyankor nem szabad mondani. Mindez a könyv nyelvezetében: Tovább