Olvasónapló

CSELEKMÉNY:

Oidipusz király országában is hasonló a helyzet mint a valóságban. Oidipusz prológoszából derül ki, hogy Thébaiban dögvész dúl, a városba fejetlenség dúl. A kétségbeejto jelen a múltból fakad. Kreon azt a jóslatot kapja, hogy a járvány okozó-ja Laiosz király gyilkosa, mint kiderül Oidipusz király, aki akkor már két évtizede ural-kodik. Oidipusz megigéri, mert kötelessége, hogy megkeresi Laiosz gyilkosát. A drámai konfliktus innen fakad és most nem két ellentétes egyéniségu ember megütközésébol. Oidipusz egyre közelebb kerül Laiosz gyilkosához. A drámának, tehát az adja meg sajátos, feszültségét, hogy a nyomozó és a keresett tettes ugyanaz a személy, így a konfliktus mindkét oldala egyetlen személyben jelent-kezik. Végül is a fohosnek kell rádöbbennie saját borzasztó múltjára. A darab sajátos idoszerkezete az ellentétes irányú mozgás az idoben. Mialatt a cselemény egyre halad elore az idoben, úgy tárul elénk egyre részletesebben a múlt is. A dialógus egyszerre visz elore és visszafele. A cselekmény menetét késlelteto mozzanatok lassítják. ? Prológosz: Expozícó (bevezetés), drámai szituáció. A darab jelenideje csak néhány óra. A pusztító pestis miatt a nép Oidipuszhoz fordul segítségért. Hiszen már egyszer megmentette oket. Kreón “jó hírt” hoz. Közben kiderül, hogy a királyt idegenben gyilkolták meg, kíséroit egy kivételével mind megöl-ték, talán útonállók, gyilkosok ölték meg. Oidipusz megígéri, hogy felkutatja oket. Ez az elso léps Oidipusz saját romlása felé.

Paródosz: A kar aggódva kérdi, hogy mit tartalmaz isten üzenete, majd isteneket kérnek meg a járvány megállítására. (Athén, Apollón, Artemisz) Megkezdodik Oidipusz “nyomozása”. Oidipusz felszólítja a népet, hogy mindenrol számoljanak be amit a gyilkosságról tudnak.. Megjelenik Teiresziász, aki a király ér-dekében nem hajlandó elmondani az igazságot. De addig rágalmazza Teiresziászt míg el nem mondja az igazságot, amit Oidipusz személyes támadásnak vél. A vád annyira homályos és talányos, hogy nem tudja elhinni. Egyre jobban kételkedik ab-ban, hogy Polübiosz az apja és Meropé az anyja. Ismét felderül valami a múltból. Laioszt nem saját fia ölte meg, mert o csak há-rom napig élt, hanem ismaretlen rablók, egy hármas keresztúton. Az ido és a hely egyezése szornyu gyanut kelt Oidipuszban. Lehet, hogy o a gyikos. Egyetlen remé-nye, hogy ok többen voltak. Mindenképpen találkozni akar az egyetlen megmaradt tanuval. Miközben elmeséli Iokasztének élete történetét, neveltetésérol, származásá-ról, a keresztúti eseményekrol. Ekkor jön egy késlelteto mozzanat. Hírt kapnak Polübiosz haláláról. Ami azt jelenti Oidipusz számára, hogy apját nem fia ölte meg, aminek nagyon örül. Oidipusz mégsem mer hazamenni mert a jóslat másik fele még mindig rettegésben tartja. Újból folytatódik a múlt szövedékének fölfeslése, szétzúzva az elozo örömhírt. A követ ?megnyugtatja? Oidipuszt, hogy Polübiosz Meropé nem vér szerinti szülei. Iokaszté most látja meg a szörnyu valót. A jóslat beteljesedett. Oidipusz azonban még mindig vak, nem lát semmit, most már csak származása iz-gatja, a város megmentésének érdeke egyre jobban elhalványul elotte. Félreérti Iokasztét is. A kar sem lát tisztán, sot örömtáncba kezd, mert lehet, hogy valamely isten szülötte. Elérkezünk a tetoponthoz, a katasztrófához. Megérkezik Laiosz szolgája. Kez-detben nem akar emlékezni semmire, vonakodika vallomástól, mivel rosszat sejt tudat-lanságot színlel. Mikor a szolgát eroszakkal kényszerítik a valoomástételre, bekövet-kezik a katasztrófa. Thébai királya egy pillanat alatt a szerencsés sorból szrencsétlen sorsba, a magasból a mélybe zuhan. A kar is gyászolja Oidipusz sorsát.

Exodosz: Megoldás, végkifejlet. A második hínök számol be a palotában történtszörnyu eseményrol. Iokaszté felakasztotta magát. Oidipusz Iokaszté kön-tösének kapcsaival szúrta ki saját szemeit, számuzi önmagát. ? Kommosz: A kar és Oidipusz egybefonódó gyászdala. ? Exodikon: A kar azonosulva a fohossel egyes szám elso személyben foglalja ösz-sze a tanulságot:
Vakon élni, nem kutatni a Sors titkait, nem lázadni ellene,hanem fájdalmasan beletörödni abba, ami megváltozhatatlan. Azt a felfogást, hogy az ember tehetetlen báb, játékszer a Sors kezében, legjobb vakon és és vaktában, mert így elviselhetobb élni, nem a foszereplo, hanem más szereplok képviselik. Arra figyelmeztet, nincs he-lye semmiféle önámításnak, következetes bátorsággal kell szembenézni a valóság-gal., ne higgyünk a csalóka látszatnak, tépjük szét a hamis illúziókat. Teiresziász, bár sejti az igazságot, meg akarja hagyni a fohost vakságában., hiszen úgy is be fog következni, amit meggátolni nem lehet. Hasonlóképpen viselke-dik Laiosz szolgája is, jóllehet o mindent tud, o adta át annak idején Poübiosz pász-torának a gyereket, egyetlen szemtanuja volt a király halálának, s látta természetesen a gyilkost is. Oidipusz trónra lépése után elhagyta a királyi palotát. Húzódik a nyílt válaszoktól. Nem akar bajt okozni az új királynak. Csak a kényszernek engedve tesz vallomást. Iokaszté próbál ellenszegülni a Sors akaratának, mert nem találja igaznak. Ezen a kar is megbotránkozik. Késobb mikor már rájön az igazságra esedezve kéri férjét, hagyjon fel a kutatással. Célja a közeledo katasztrófa elkerülése, a Sors akara-tának ellenszegülése.

Főszereplő jellemzése:

Szophoklész Oidipusza más mint a mítoszé. • Ott menekült a végzet elöl, itt szembenéz vele. • Ott meg akarta változtatni sorsát, itt elé megy, vállalja. • Véletlen buneiért is érzi a feleloséget, önmaga szabja ki saját buntetését. • Megalkuvásra, önámításra képtelen. • A városért, a közösségért fogott nyomozásba, s ezt saját katasztrófáját látva sem hagyta abba. • Az igasság kiderítése nemcsak saját származásának kiderítésére irányult, hanem uralkodói kötelessége is volt. Ezért áldozta fel önmagát. • Saját magát feláldozva megszunt a buntetés, a rég várt erkölcsi világrend helyreállt.
A tragikum nagy emberi értékek elkerülhetetlen, visszafordíthatatlan pusztulá-sa. Ezért érezzük tragikusnak Oidipusz sorsát. Tragikus hos, átlagon felüli, de nem tökéletes (hírtelen harag,királyi gog,hevesség), nem hibátlan jellem. Éppen ezért érezzük emberinek, hozzánk közel állónak

Forrás: olv.freeweb.hu