Olvasónapló

Petronius, Arbiter (? – Kr. u. 66), római író. Minden valószínűség szerint azonos azzal a Caius Titus Petroniusszal, akiről Tacitus ír „Annales” (Évkönyvek) című művében, mint Nero egyik áldozatáról. Előkelő származású politikusként Bithyniában proconsuli, később (talán 62-ben consuli tisztséget viselt, és korabeli források szerint igen jól látta el feladatát. Nero udvarának egyik sajátos és feltűnő alakja volt, Tacitus „arbiter elegantiarum”-ként (a választékos ízlés mestere) említi, az ő véleménye döntött a rafinált luxus és a legválogatottabb szórakozások kérdésében, s e minőségében nagy befolyást gyakorolt Neróra. 66-ban a császár a Piso-összeesküvésben való részvétele miatt öngyilkosságra kényszerítette. Halála ugyanolyan sajátos volt, mint élete: lakomázás közben vágatta fel, s hol elköttette, hol újból megnyittatta ereit, verseket, zenét hallgatott, végrendeletét pedig elküldte Nerónak, amelyben – sok más áldozattal ellentétben – nem hódolt neki, hanem felsorolta gaztetteit, megjelölve azok idejét, helyét és a neveket.