Olvasónapló

(1823-1864)

1823 januárjában született Alsósztregován, nemesi családban. Anyja, Majthényi Anna művelt asszony volt. Gazdag lányként került a Madách családba: az ő hozománya volt a csesztvei kúria és birtok, mely később fontos szerepet játszott a költő életében. Tanulmányait magánúton végezte; vizsgáit a piarista gimnáziumban tette le. Később a pesti egyetemen filozófia tanfolyam és a jogi kar hallgatója volt. 1840-ben megjelenik első verseskötete, Lantvirágok címmel. Ezek a versek a kor más költőinek hatásával íródtak. Találhatunk köztük bibliai tárgyú verseket is. A színház felkelti érdeklődését, színműírással próbálkozik. Műveltségét, művészi és tudományos érdeklődését segítette, hogy latinul, németül, franciául olvasott. 1845-ben elveszi Fráter Erzsébetet. 1848-49-ben betegsége miatt nem vesz részt a fegyveres harcban. Öccse, Pál, aki részt vesz a szabadságharcban, meghal. Mária, a nővére, akinek a férje átállt császári tiszt volt, román parasztok ölték meg családjával együtt. 1852-ben egy évre börtönbe zárják, mert birtokán rejtegette Kossuth volt titkárát. Mikor hazatér, a két asszony, a felesége és anyja között háborúskodást talál. Ez a két nő személyiségének alapvető különbözősége miatt fordulhatott elő. 1854-ben elvált feleségétől. A válás után elszigetelten élt és a gondolati költeményekre fektetett hangsúlyt. A civilizátor című komédiája a Bach-rendszert gúnyolja ki, de egyben a magyarság hibáit is kifigurázza. 1859. február 17-től 1860. március 26-ig írja Az ember tragédiáját. Madáchot Szontagh Pál segítette a mű megírásában. A remekművének sikere ismerté teszi. Szerepet kap a 60-as évek politikai életében, része lesz az irodalmi közéletnek, feladja zárkózottságát. 1860-61-ben megírja Mózes című drámai költeményét. 1861-ben Nógrád megye országgyűlési követévé választotta. A költő 1862-ben a Kisfaludy Társaság, majd 1863-ban az Akadémia is a tagjai sorába választotta 1864. október 5-én Alsósztregován halt meg.

Az ember tragédiájának keletkezési körülményei

A mű keletkezési ideje is sokat elárul a tragédiáról: egy csüggedt kor végén és egy újra reménykedő korszak végén alkotta meg. A mű ellentmondásossága, következetlensége, a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakadt. Az az ifjú nemzedék melyhez az író is tartozott, a forradalom előtt feltétlenül hitt a liberális eszmék diadalában, a társadalmi haladásban, az osztályellentétek kiegyenlítődésében, a jobbágyhelyzet javulásában.
Személyes csalódások, egyéni csapások is érték ekkor, melyek növelték kétségbeesését. Nővérét és családját feldühödött román parasztok felkoncolták, ennek hatására kezdett kiábrándult a népből, a tömegekből. Feleségétől szerelmet, földöntúli boldogságot várt. Életének ez az eseménye jelentős szerepet kapott Éva megformálásában is.
Világszemléletét komorabbá tették a XIX.századi természettudományok új tanításai, főleg a determinizmus, melynek fő gondolata az emberi végzet elkerülhetetlensége, a társadalmi haladás nem léte. A tudomány rávezette a valóságra, romantikus eszméi összeomlottak, de ő ennek ellenére is hinni akart bennük, ugyanakkor meg is cáfolta ezeket.
A lelkében dúló vihart, ide-oda ingadozását a műben Ádám és Lucifer képviseli. Ádám idealista, Lucifer csak a valóságra támaszkodik. Az ember tragédiájában nem a történelmet, hanem a különböző eszmerendszereket akarta bemutatni.
A művet 1859-60-ig írta, majd 1962-ben jelent meg.

A tragéda alapkérdései:

Van-e értelme az emberi létnek? Mi célra vagyunk a világon? Létezik-e emberi fejlődés, emberi tökéletesedés? Érdemes- e küzdeni, harcolni egy célért?

Műfaja: 15 „felvonásos” drámai költemény. Párbeszédes formában megírt, filozófiai tartalmú verses mű.

Szerkezete

A 15 részből álló költemény első három színe(I. A mennyben; II.A Paradicsomban; III.A Paradicsomon kívül) és az utolsó szín (XV..A Paradicsomon kívül) keretbe foglalja a közbensőket, ezért keresztszíneknek nevezzük őket. Ezek külön drámai egységet alkotnak. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer fellázad az Úr ellen, tagadja a megteremtett világ jogosultságát, tökéletességét, s legfőbb művében, az emberben akarja az Urat vereséggel sújtani: az embert akarja megsemmisíteni, kiiktatni a teremtésből. Az emberre bocsátott álom segítségével célját már-már eléri, de Éva anyasága meghiúsítja terveit, s Lucifer végül is elbukik.

Tartalma

I.szín: A menny

Az Úr megteremti a világot. Az Úr és Lucifer között konfliktus támad. Lucifer célja az Úr világát megdönteni. Be akarja bizonyítani, hogy nincs értelme az életnek.

II.szín: Az éden

Lucifer rábeszéli Ádámot és Évát, hogy egyenek a tiltott fák gyümölcséből. A bűn elkövetése miatt el kell hagyniuk a Paradicsomot.

III.szín: Az édenen kívül

Ádám számára elkezdődik a megismerés, meg akarja látni jövőjét. Lucifertől tudást kér, hogy a jövőbe lásson. Lucifer egy manipulált történelmet mutat be. Ádámot, Lucifer végigkíséri az emberiség múltján. Az első álomkép az ókor.

IV. szín: Egyiptom

Ádám ifjú fáraó, minden dicsőség és hatalom az övé. Mindezek ellenére mégsem boldog, hiszen ezeket nem magának köszönheti, nem megküzdött értük. Halhatatlanságát akarja megvalósítani, ennek érdekében rabszolgák milliói piramist építenek neki, így remélve a halandóság legyőzését. A dicsőséget szomjúhozza. Értelmetlennek találja, amit milliók szenvedésével érhet el, erre Éva teszi érzékenyé. Ez menti meg erkölcsileg, ez teszi képessé megérteni korábbi, önző dicsőségvágyának voltát. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja népét. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy szabad állam, ahol minden ember egyenlő.

V.szín: Athén

A szabadság-eszme, az egyenlőség torz megvalósulása taszítja a lelkesült Ádámot csalódásba, kiábrándultságba. A nép, az egyes ember szabad ugyan jogilag, de valójában mégsem az, hiszen ki van szolgáltatva a gyáva és jellemtelen demagógoknak. A félrevezetett nép nem bírja elviselni, ha valaki különb nála, ezért a szabadság védelmezőjét, Miltiádészt, a perzsa háborúk hősét halálra ítéli. Ádám keserűen látja be, hogy a szabadság elvesztését, a vérpadot azért kell elviselnie, mert nagy eszme lelkesítette. Ebben a színben jelenik meg először a nagy ember és a gyáva, a nyomor által szolgává süllyesztett tömeg ellentéte. Ádám csalódásból menekülve a gyönyörben, a kéjben keres feledést.

VI.szín: Róma

Éltető eszme híján a közösség széthullott, egyedekre bomlott, lezülledt. Ádám is részt vesz a vad mulatozásban, azonban nem találja benne örömét. Éva felébreszti Ádámban az elveszített Éden utáni nosztalgiát. Mindkettejük lelkében már végbement a fordulat, a meglevő világ elutasítása, mielőtt a döghalál megrendítette a többieket. Péter apostol szavaiban új eszme tűnik fel a kereszténység hitvallásaként. A szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül Ádám. Ezért kíván csatázni megint. Ádám új világot akar teremteni.

VII.szín: Konstantinápoly

Ádám győztesen érkezik meg seregei élén a korai kereszténység egyik fővárosába, Bizáncba, hogy szállást kérjen a városban. A polgárok riadtan elhúzódnak tőle, hiszen tartanak rabló ill. eretnek voltától. Ezáltal tapasztalnia kell, hogy az egyház tanításai merev és embertelen dogmákká váltak. Eltorzult, önmaga visszájára fordult a keresztény tan, a testvériség-eszme. Kiüresedtek a lovagi ideálok, Évától pedig elválasztja az apácazárda fala. A nagy és szent eszmékért vívott harcaiban Ádám másodszor szenvedett súlyos vereséget. Nem akar többé semmiért lelkesülni, kiábrándultan a tudományba, a tudós szemlélődésbe menekül, pihenni akar.

VIII.szín:Prága I.

A középkor alkonyának világában vagyunk, a bomló feudalizmus ideje. Eszménytelen, értékvesztett világ ez, akárcsak a római. Ádám lemond az aktív cselekvésről, a szemlélő szerepét veszi át. Ádám mint Kepler a zseniális tudós elveszti reményét. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a legdrámaibb. Ebben a fásult és unott korban Ádám a bor mámora segítségével olyan jövőről álmodik, mely nem retten vissza a nagy eszközöktől.

IX.szín: Párizs

Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban, s legelső szavai az „egyenlőség, testvériség, szabadság” lesz. Ádám újra cselekvő hős lesz. Éva kettőségének hatására következetessége egyszer mégis megrendül. A forradalom menete elsodorja Dantont, Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesen ébred fel álmából. Szerkezetileg ez a szín abban különbözik a többitől, hogy álom az álomban.

X.szín: Prága II.

A jövő álmaiból visszatért Ádám ill. Kepler rajongással emlékezik vissza a forradalomra. Az újra fellelkesült Ádám hittel, bizalommal tekint a jövőbe. Kepler felvilágosítja legjobb tanítványát a középkori tudományok értéktelenségéről, szellemi önállóságra buzdítja.

XI.szín:London

Madách jelene a kapitalizmus kora. Ettől a színtől kezdve Ádám már nem aktív, középkori hős, hanem ismét szemlélődő. A jelenben Madách a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek megcsúfolását, elárulását látja csak. Éva alakja most is komplex. Ádám most is csodálja, bár rokonszenvét csak hazugsággal és hamis ékszerekkel tudja megszerezni. Ádám látja ennek a világnak elkerülhetetlen bukását, halálraítéltségét.

XII.szín:Falanszter

Ez a szín a jövőbe mutat. Ettől kezdve a determinizmus ( az ember sorsa meghatározott) és a szabad akarat problémájával foglalkozik. A tudomány célszarűsége uralkodik a falanszterben, melynek tudománya kizárólag természettudomány. Nincs egyéniség, szépség, család, szerelem, virágok. Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik meg őket. Kiürült, rideg, boldogtalan világ ez, ami mindenkinek rossz.

XIII.szín: Az űr

Ádámnak lehetősége van- szemben a végzettel- elszakadni a Földtől. Lucifer korán örül: a Föld szellemének hívásának hatására Ádám felismeri, hogy vissza kell térnie a földre. Ádám szerint az ember lényege: cél nélkül is küzdeni.

XIV.szín: Az eszkimó világ

Az Egyenlítő táján éppen csak tengődik a lét, az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsult: fő vonásai, a félelem és az éhség. Itt már nem születhetnek új eszmék, nem lehetséges a küzdelem. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó szégyenletes felvonása. Lucifer egyre aktívabb, érvei meggyőzőek: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja, a természeti törvények vergődő foglya. Véget ér az álom.

XV.szín:Az édenen kívül

Lucifer megpróbálja elbizonytalanítani Ádámot, aki a szabad akarat létét akarja bizonyítani. Ádám bízhat a szabad akaratban, de az egész emberi nemnek nincs szabad akarata. Ádám öngyilkos akar lenni: ő az első ember a világon, ezért halálával megakadályozhatja a jövőt. Ádámot Éva anyasága szólítja vissza az életbe: áldozata hiábavaló lenne, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Belátja, vállalnia kell az élete, az élet számára erkölcsi parancs. Elszakad Lucifertől, az Úr kegyeibe fogadja.

A szüntelen Újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek ez a bukásokkal szembenéző, kudarcokból fölemelkedő hősiessége nemcsak Madách korában volt mozgató erejű, hanem minden kor számára érvényes tanulság. Ádám, Lucifer és az Úr az emberi történelem céljaként a küzdést jelölik meg, ahol nincs értelme az eszméknek.

„Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!”

Forrás: olv.freeweb.hu