Olvasónapló

23 000

(Vlagyimir Szorokin)

Könyv, egó, entrópia (2010-07-25)

[...] Szorokin nevét persze hallottam már, találkoztam a könyveivel a boltokban, de fogalmam sem volt, miket ír és hogyan, ám amikor lehetőséget kaptam, hogy elolvassam ezt a könyvét, természetesen nem mondtam nemet, annak ellenére, hogy a 23 000 a Jég-trilógia zárókötete, én pedig nem ismerem az első kettőt. A fülszöveg mindenesetre biztosított róla, hogy a könyv az első két rész ismerete nélkül is élvezhető, úgyhogy nem aggódtam – viszont egyáltalán nem tudtam, mire számítsak, hiszen a fülszöveg is inkább rejtélyes, mint informatív [...]

KönyvesBlog (2010-02-04)

[...] Elbizonytalanítja az olvasót atekintetben, hogy mi hordozza számára a valódi értéket: az utópisztikus tökéletesség, a teremtő Fény újjáéledése (akár nélküle is), vagy a trilógia folyamán eddig végig (jogosan és szemfelnyitóan) elidegenített emberiség történetének esetleges folytatása. Mégis: mennyiben emberi történet ez? Ha idegenek (saját felsőbbrendűségük tudatában) ennyire hidegen beszélik el őt, és azt, ami vele az utóbbi bő száz évben történt, mennyire érezhetjük magunkénak ezt az embert? Az egyetlen esélye Szorokinnak arra, hogy átfordítsa ezt a gondosan megszervezett idegenkedést (azon túl, hogy fel-feladja a kék szemek átható tekintetét) abban rejlik, hogy idővel elér a világba, amit az olvasó is ismer [...]

KönyvesBlog (2009-12-07)

[...] – Jó reggelt, Mickey Rourke! – mondta a kisfiú, becsukta a púderes szelencét, és letette. Kihúzta a kredenc fiókját. A fiókban evőeszközök voltak. A kisfiú fogott egy kanalat, lehasalt a padlóra, és megpróbálta előcsalogatni a kanállal a narancsot. Nem sikerült. – Letartóztatlak, csecsen! – hörögte a kisfiú a poros linóleum felé, és megzörgette a kanalat a kredenc alatt [...]