Olvasónapló

Pokoli báléjszakák

(válogatás)

Könyvvizsgálók (2009-08-19)

[...] Egész jó ötlet az örök „bálkultuszt” a most épp nagyon trendi dark-kultusszal vegyíteni, az amerikai tiniknek biztos nagyon bejött…    Nyilván nem véletlen, hogy leginkább Meyerrel reklámozzák a könyvet, mint ahogy az sem, hogy a kötetben az ő novellája szerepel utolsóként, mert eléggé ráver a többire. Noha nem szeretem, azt meg kell hagyni, hogy van fantáziája, a sztori ötletes, van benne némi humor, épkézláb szereplők, akár még izgalmasnak is mondhatnánk. Az összes szereplő közül Sheba volt a legjobb karakter, ha nem lenne benne semmi természetfölötti, akkor is megállná a helyét, hiszen ki ne hallott volna olyan démoni kis tinikről, akiknek minden vágyuk, hogy tönkretegyék mások szórakozását, miközben valójában csak arra várnak, hogy egy kedves, angyali fiú megszelídítse őket?    Meyeren kívül a legismertebb szerző Meg Cabot, tőle nem olvastam semmit (nem is valószínű, hogy fogok), de ezen egész jól szórakoztam [...]

KÖNYVMOLYOK (2009-08-12)

[...] Madison Avery és a Nagy Kaszás történetében feltűnnek fekete és fehér kaszások is. Madison halála után nem távozik a földről és egy különleges kő segítségével újra testet ölt. Kim Harrison a halált és az azt követő életet új perspektívába helyezte. A történet olvasása közben egész sor kérdés merül fel az olvasóban [...]

Amadea blogja (2009-08-06)

[...]  Ötletes történet, még nevetni is lehet rajta őszintén, a kívánságokon (\"A pokolba veled, Jezebel! / Kösz Sheeb, hasonlókat neked is!\") meg olyan szavakon például, hogy pokolkutya bőr vagy tollashátú (értsd: angyal:D), a végére pedig azt lehet mondani, aki másnak vermet ás... az maga esik bele. Kim kisasszony a mi kis kakukktojásunk, nálunk elég botrányosan debütált, már attól felállt a pihe a hátamon, hogy láttam, őt is fel kell írnom a dolgozatírók listájára, emiatt meg emiatt  [istenem, köszönöm, hogy nem vettem meg], de hálistennek ezúttal nem rontja az átlagot, habár kurvára bocsánat akarom mondani, eléggé (egy tanár mégse káromkodhat!) nem lehet belőle semmit érteni, fehér kaszás, fekete kaszás, nagy kaszás, feldobta az érméjét, ezt nem ártott volna bővebben kifejteni, mondjuk egy hosszabb monológ formájában, hogy az olvasó ne érezze kifejezetten hülyének magát [...]

Annamarie irkál (2009-07-03)

[...] Igazából az öt történetből kettő tetszett, Lauren Myracle: A virágcsokor, és Michele Jaffe: Csók és ármány (talán ez utóbbi volt a legjobb) Tudom, hogy írni kéne valami magyarázatot is, miért nem jöttek be a történetek, de csak az jut eszembe, hogy fantáziatlanok, korlátoltak voltak. Teljesen azt éreztem, hogy talán még az oldalszámot is megadták az íróknak, mennyi lehet.  Az események  nem keltik fel az emberben az izgalmat, sem a félelmet (pokoli???) S [...]