Olvasónapló

Nesze Neked Terézanyu!

(Rácz Zsuzsa)

Ninetta és a Könyvmolyok (2010-03-01)

[...] nem tudom megmagyarázni, hogy mit...de nem is kaptam meg a végére sem...kissé hiány érzetem volt...Bár irigykedtem a nagymamájára és a kapcsolatukra...és szerettem volna ha nekem is megadatott volna egy ilyen kapcsolat.Irigykedtem, hogy a elfutott az Óperencián túlra...én is szívesen futnék...Összességében tetszett a történet [...]

Olvasónapló (2010-02-22)

[...] Katának meg kell küzdenie saját démonaival, leszámolni Terézanyuval és nem ártana, ha kész lenne egy igazán tartós kapcsolatra. Kéki Kata mintha más nővé vált volna, mint aki az én emlékeimben élt. Szimpatikusabb lett. Sokkal többet mesél gyerekkoráról és arról, mennyire tisztában van azzal, hogy miért is érzi kudarcnak még a sikerét is, mert az egyetlen ember, akinek jó szavára amióta az eszét tudja vágyik és akinek bizonyítani akar, nem adja meg neki amire vár [...]

zsebibaba olvas (2010-02-08)

[...]   Várva várt folytatás! :) Most kijelenthetem, hogy még jó párszo r el fogom olvasni, mert szórakoztató, kedves, elgondolkodtató és legfőképpen magamra ismertem a sorok között. Kéki Kata ma már boldogan él (reméljük!) férjével és kislányával, de az odáig vezető út korántsem volt egyszerű, kezdve azzal, hogy egészen az USA-ig kellett érte menni [...]

Bridge olvas (2010-02-06)

[...] ) Szóval a Nesze Neked Terézanyu! egy rettentően vicces regény: sokszor hangosan visongtam a nevetéstől (igen kínos az éjszaka közepén), hiszen Kata nagyon szellemes és mindenen tud nevetni. Főleg önmagán. És az is igaz, hogy a Nesze Neked Terézanyu! egy rettentően szomorú könyv: hét évvel az előző regény után mind a szerző, mind a főszereplő is rengeteg új tapasztalattal és bölcsességgel gazdagodott, és persze új problémákkal szembesült, új döntéseket kellett meghoznia [...]

Ninetta és a Könyvmolyok (2010-01-09)

[...] „Nagy hatalmú képviselő fánkok csókoltak kezet neki, püspökkenyerek adták reá áldásukat, indiánerek hordták lábai elé a vadon kincseit, habos túrósok vetették rá ragyogó mazsolaszemeiket, női szeszélyek sóhajtoztak elégedetten kezei alatt, császármorzsák rebegtek vallomásokat neki lekvárban úszó szemeikkel, vargabélesek integettek porcukortól felhős tekintettel, búrkiflik mentek harcba kegyeiért, akár az angol királynéért, máglyarakások lobbantak olthatatlan lángra iránta, Esterházy-torták emelték meg diós kalapjukat előtte [...]

KönyvesBlog (2009-11-17)

[...]         Ugye tudja, hogy maga nem egy Esterházy Péter?      – vont kérdőre az Állítsátok meg Terézanyut! című könyvem bemutatóján, szigorúan összehúzott szemöldökkel, egy neves lap irodalmi szerkesztője.      Szaporán bólogattam. Milyen hülyén is festenék fiatal nő létemre hullámos ősz sörénnyel – gondoltam. – Persze hogy nem vagyok Esterházy. Akkor például nem a nyolckerben élnék, hanem egy családi háznak látszó kastélyban valahol jó levegőn. Ahol sok fa van. Saját platánok, például [...]