Olvasónapló

Vájtfülűek brancsa

(Nick Hornby)

Könyvvizsgálók (2009-05-02)

[...]     Szerencsés esetben a könyvek egymáshoz vezetnek, egymást ajánlják, ilyenkor van Hornby elemében, egy-egy könyv kapcsán számtalan másikról ír, összefüggéseket fed fel a különböző könyvek közt, és ami nekem különösen tetszett, nem csak a könyvek és írók közt, hanem a saját életét, és úgy globálisan a világ működését is mintha az olvasmányai alapján magyarázná meg, írná le. Szeretem ezt az írói-kritikusi attitűdöt, ahol nem az a lényeg, hogy egy könyv formailag milyen, nem szigorúan lefektetett szempontrendszer szerint kell elemezni valamit, nem önmagában való entitásként kell kezelni egy könyvet, hanem az a lényeg, hogy az olvasóiból, belőlünk mit vált ki, milyen érzéseket, élményeket hoz felszínre, mi jut eszünkbe róla [...]

Olvasóblog (2009-04-18)

[...] A kritika nem jelenti egyértelműen azt a kiadóknak, hogy kevesebb fogy a könyvből, maximum vitákat gerjeszt, ami az adott újságnál úgy tűnik, hogy nem divat. Lehet, hogy a könyvkiadók támogatják a rovatot?:) Na, de nem gyártok összeesküvés-elméleteket: egyszerűen nem szórakoztató csak jó könyvekről olvasni, még akkor sem, ha a szerző szinte szerelmes szavakkal illeti Dickens írásait, vagy az egekig magasztalja Wolffot, egyébként nagyon jó stílusban [...]

Megidézett írók - irodalmi iwiw (2009-03-22)

[...] Nick Hornby olvasónaplót vezetett egy magazinnak. Az ott megjelent cikkeket aztán gyűjteményesítve kiadták. Rengeteg szerző, könyv, film, együttes, focicsapat stb. szerepel a kötetben. [...]

Könyvespolc (2009-01-01)

[...] arról, hogy ha az olvasás jól megy, akkor egyik könyv vezet a másikhoz, az meg a következőhöz, téma és jelentés összefüggés-láncolataként; és hogy amikor nem megy jól, amikor egy könyv nem ránt vagy nem tapaszt magához, amikor az ember hangulata meg a könyv hangulata hadilábon áll egymással, akkor jószerivel bármihez több kedve van, mint hogy nekiugorjon a következő bekezdésnek, pláne hogy tizedszer olvassa újra az előzőt.\" így kerül egymás mellé a David Copperfield („Jó, igaz, illett volna ismernem a David Copperfield-el, és ezért megérdemlem a büntetést\"), Flaubert és Csehov levelei, a művelt barátai által ajánlott írók, akiktől nem éppen gyalogol bele a lámpaoszlopba, ha az utcán olvassa őket, 600 oldalas („Az isten szerelmére!\") irodalmi életrajzok - de képregények, sikerkönyvek, kezdő írók első kötetei, sportemberek biográfiái és versek is. [...]

RandomSky (2008-12-17)

[...] Azon kevesekről, amiket én is olvastam, nem feltétlenül egyezik 100%-ban a véleményünk (Hornby, lévén maga is író, nyilvánvalóan hajlamos fennakadni olyan apróságokon, amiken az egyszeri olvasó nem), de tény, hogy minden esetben alapos odafigyelés és éleslátás áll a leírt sorok mögött. És bizony a maga módján jó alaposan odamond mindenkinek, aki egy kicsit is kamuzik. Meg elég szépen kifejti a magas művészettel kapcsolatos fenntartásait is, amiket, kövezzetek meg, magam is osztok. Viszont amit Iain M. Banks Holtpont c [...]

Szeretem a könyveket (2008-12-03)

[...] Olyan jó olvasni, hogy jókedvű, hogy mókázik, remek dolog, hogy magazinok is foglalkoztatnak "rendes, komoly" írókat, végre elengedhetik magukat egy kicsit. Nekem legalábbis ez volt az érzésem, hogy Hornby nagyon lubickolt. Vicces volt, okos, kedves és szerény, bár ez utóbbit nem tudom elképzelni, hogy tényleg ennyire keveset tartson magáról. Főleg, amikor amerikaiaknak ír, még ha egy irodalmi lapba is. Ha tényleg ennyire kevésnek érzi magát, akkor őszinte együttérzésem a feleségének, mert szar lehet a folytonos nyavalygást hallgatni [...]

Olvasónapló (2008-11-08)

[...] Mindenesetre élmény az is, mennyire élvezi azt Hornby, hogy csupa olyan könyvet olvas, ami nem különösebben akasztja ki. Minden hónap elején felsorolja a könyveket amiket megvett és amiket elolvasott. Ez utóbbiakról rövidebb-hosszabb bekezdésekben ír is. Jópofa benne, hogy lépten-nyomon összehasonlítja az angol és amerikai kultúrát: elvégre angol létére egy amerikai lapnak ír, olvasmányai főleg angolszászok és a kortársaktól, néhány klasszikustól valamint barátoktól és családtagoktól valók [...]

Könyvesblog (2008-11-07)

[...] A kedves lúzer hősök, a nemzedéki tematika, a történetek és a hangvétel szimpatikussá tették, ám esztétikai szempontból mindig kissé felszínesnek találtam. Vagy úgy is mondhatnám, még fellengzősebb modorban, hogy mondatai nem elégítették ki maradéktalanul irodalmi szükségleteimet. Annak idején olvastam néhány fejezetet a Focilázból, tetszett is, hiszen én sem vetem meg a remek focit, érteni véltem, hogy a labdarúgás itt metaforaként is működik, ez a fanatikus labdamánia mégis túl tömény volt nekem [...]

Poggi Könyvespolca (2008-10-21)

[...] Ezért ért nagy meglepetésként, amikor visszamentem dolgozni (egy röpke egyhetes szabadság után), és a gondos kollégák tudván, hogy a szerző iránt némi elfogultsággal bírok, a pultra készítették nekem a jobboldalt ékeskedő könyvet. Az első gondolatom az volt, hogy "De hát Hornby tökkopasz, hogy rajzolhattak neki hajat!?" a következő pedig az, hogy "Azért a Penguin-féle borító sokkal szebb volt" [...]