
Hosszú út lefelé
(Nick Hornby)
Olvasmányaim (2010-03-30)
[...] Abban nem igazán voltam biztos persze, hogy mennyire nekem való egy öngyilkosságról szóló regény, de Hornby mégis csak Hornby, gondoltam csak nem fordulok be tőle. Nem is tettem volna, de közben jött a tényői gyilkosság, és igencsak megzakkantott, de azért olvastam tovább a könyvet rendületlenül, hátha a végén pont ez mutatja meg a kiutat, hogy miért ne legyünk öngyilkosok [...]
Könyvespolcom (2008-07-09)
[...] Az elbeszélések között nincsenek átfedések, minden jelenetet valaki más ad elő, természetesen más stílusban, más szemszögből, de végig sok humorral. Számomra egyedül Maureen karaktere volt igazi, akivel együtt tudtam érezni, aki érthető és valamennyire szerethető volt. Az ő helyében engem nem lehetett volna egykönnyen visszatartani, az biztos. Jessből túl sok volt, egyrészt mert be nem állt a szája, másrészt mert ő volt a fő szervező, a kezdeményező [...]
Könyvek (2007-05-15)
[...] Ez alapján lehetne valami hollywoodi történet is, szép szirupos happienddel, de nem az. Mert attól, hogy lejöttek, még nem fordulnak jobbra a dolgok, sőt, mintha egy kicsit még rosszabodnának is, és az se tekinthető egyértelműen pozitív fejleménynek, hogy most már ismerik egymást, és megállapodásuk alapján rendszeresen találkoznak (egészen Valentin-napig, amikoris majd újra felmennek, és \"majd meglátják\"), hiszen nem sok közös vonás van bennük, őszintén szólva egy kicsit mennek egymás idegeire. De azért mégiscsak elkezdődik valami, és a könyv végére eljutnak oda, hogy rájönnek, mi is az, ami igazán hiányzik nekik, mit kérnének Kozmikus Tonytól, aki nem olyan hatalmas, mint Isten, da azért kisebb dolgokat el tud intézni, olyasmit, ami talán nekik is sikerülne. [...]
Könyvmolyoló (2006-11-01)
[...] Nézzük az öngyilkosjelölteket. Martin tévés műsorvezető, akinek a házassága és a karrierje romokban hever, és ezt csak magának köszönheti. Maureen középkorú asszony, aki belefásult abba, hogy egyedül gondozza lassan felnőttkorba forduló magatehetetlen fiát, és szégyelli, hogy titokban a halálát kívánja. Jess 18 éves lány, aki teljesen meg van zavarodva, és egy családi tragédia után nem találja a helyét sem a világban, sem a családjában. És utolsónak érkezik JJ, a pizzafutárként dolgozó amerikai rockzenész (ez már jó), akit elhagyott az együttese és a barátnője. [...]
RandomSky (2006-07-01)
[...] Persze így, hogy összetalálkoznak ott fenn a háztetőn, már egyiküknek sem fűlik a foga az ugráshoz, ellenben valami furcsa csapattá kovácsolódnak. Ez persze elég bizarr gondolat, négy ennyire eltérő ember esetében, de Hornby ennél meredekebb dolgokat is elhitetett már velünk.A könyvben mind a négy főszereplő mesélő is egyben, fejezetek helyett az tagolja a sztorit, ahogy egymástól átveszik a szót [...]
Olvasónapló (2005-12-09)
[...] JJ bukott amerikai rokzenész, kinek a bandája még azelőtt oszlott fel, hogy igazán befuthattak volna, ráadásul a barátnője is elhagyta, feketén pizzafutár egy idegen országban, s úgy érzi, zene nélkül képetelen tovább élni. Ez a fura szedett-vedett társaság aztán rájön, hogy igazából nincs merszük az öngyilkossághoz, de B tervvel egyikük se készült, s bár mind nagyon különbözőek és nem is feltétlenül kedvelik egymást, valahogy mégis együtt maradnak [...]
Nincsenek hozzászólások a(z) “Nick Hornby : Hosszú út lefelé” ajánló(k)hoz
Válasz