Olvasónapló

Judit ...és az utóhang

(Márai Sándor)

Csillagpor könyvsarok (2010-04-11)

[...] Az ...utóhang pedig Judit egyik szeretője, akinek a saját monológját mondta el, a mesélője, egy besúgás elől menekülő, majd Amerikába emigráló dobos életútjának egy apró szelete. Ez a rész már éppen elég rövid volt és éppen annyi, ami még kellett kimosni a rossz szájízt Judit elbeszélése után. [...]

Cs. P. könyvesblogja (2009-08-25)

[...] (És van még a mindent lecsengető, rövidebb utóhang, ismét egy negyedik szereplőtől.)  Nagyon tetszett, ahogy az elbeszélésmóddal játszott Márai. Az első két rész, a feleség, majd a férj monológjának alaphelyzete például tökéletesen rímel egymással. Mindenki visszatekint már, hiszen a feleség monológjának idején sincsenek már együtt, elváltak, ugyanakkor a férj, majd Judit, s végül az emigráns bármixer monológja mind-mind időben egyre később hangzanak el [...]

Szilvi olvas (2009-08-16)

[...] Az előző két szereplő okosan gyakorlatias és intelligens megszólalásai után Judit nagyon finom humorú, irónikus hangnemet üt meg, amit nagyon élveztem olvasni. Ő főleg a polgárok, \"az urak\" életmódján, szokásain élezi a nyelvét. Ebből látszik, hogy Márai milyen hihetetlen finom öniróniával tekintett saját társadalmi rétegére. Nem csak felmagasztalni, őrizgetni akarta annak értékeit, de képes volt kikarikírozni is, ami számomra nagyon szimpatikus [...]

Könyvek az életemből (2008-10-19)

[...] és az utóhang pedig a szerető, az egykori cselédlányból nagyvilági hölggyé változó, a „mellékutca" helyett a házasság biztonságát kiharcoló asszony története - a háttérben a második világháború után lassan éledező Budapest, majd a New York-i emigrációs lét érdekes tablójával."  Már régóta listán volt Máraitól Az igazi, de állandóan a Judit...és az utóhang volt benn egyedül, azzal meg ugyebár bajos lett volna elkezdeni. Főleg, hogy azon még most, hogy elolvastam Az igazi-t sem rágtam át magam, Márai jellegzetes, "tömény" stílusát pihentetni kell [...]