Olvasónapló

A penge élén

(Lawrence Block)

Amadea blogja (2009-08-18)

[...] Ha Blockot olvasok, akár NY-i exzsarut, akár antikvárius-betörőt, mindig hatalmas kínlódást jelent normális hosszúságú bejegyzést írni róla, mert eddig mindkét sorozat minden kötete ugyanazt a - nagyon jó - teljesítményt nyújtotta, egyszerűen nem tudok újat mondani. Most is ez a helyzet, csak ugyanazokat tudnám ismételni (úristen, és az első három résszel még le is vagyok maradva postilag), úgyhogy inkább nem is mondok semmit, olvassa el a másik két bejegyzést, aki kíváncsi rá [...]

jeges-varga (2009-04-23)

[...] A penge élén című kötetben egy aggódó apa keresi fel az ex-hekust, hogy kutassa fel eltűnt lányát, aki szebb álmok reményében érkezett Indianaból Manhattanbe, de most hűlt helye, eltűnt anélkül, hogy bárkinek üzent volna. A történet másik szálán egy az AA-gyűléseken frissen megjelent fiatal férfi kezd barátkozni Scudderral.Abban mit sem változott a Scudder regények világa, hogy komor képet festenek New York sötét sikátorairól, utcáiról [...]

Olvasónapló (2009-04-15)

[...] Viszont a srác közvetve hozzájárul, hogy Scudder ismét szert tegyen egy hölgyismerősre, akivel még bensőségesebb viszony is kialakulhat.  Szóval most már Matt két ügyben nyomoz és járja New York Pokol Konyhájának nevezett részét, ahol Mickey Ballou, a hentes az úr. Róla mindenféle legendák terjengenek, s mikor találkozik Scudderrel, valami felparázslik köztül [...]

(2009-02-23)

[...] Most Manhattanben próbál józan maradni az AA (Anonim Alkoholisták) Újrakezdés csoportjában tartott gyűlések segítségével. Közben egy színésznőt, Paula Hoeldke-t keresi a lány apjának kérésére. Paula nem sokkal New Yorkba költözése után eltűnt. Nyomozása során megismerjük a Pokol Konyháját, New York egy olyan arcát, ami mocskos utcákból és sikátorokból áll [...]

Könyvesblog (2009-02-12)

[...] Akár egy váratlan ütés a gyomorszájra” – idézi a New York Daily Newst a borító, hát nem tudom, nekem már volt részem ilyenben, és nem pont a „kivételes” szót használnám, de persze érteni vélem, mire gondolt a tengerentúli kritikus. A Matt Scudder-sorozatról mindig kötelező elmondani, hogy a hardboiled (mondjuk: kemény) krimi legjobb hagyományait folytatja, minden mondat olyan, mint egy jól kiszárított bikacsök, amivel a szerző odasuhint ennek a rohadt életnek a szeme közé [...]

Könyvesblog (2009-02-03)

[...] A Szerzetesek meg... Nos, a szerzetesek se nem színészek, se nem úriemberek, de úgy tesznek, mintha azok lennének. Nem tudom, Jenkins-Lloyd melyik társasághoz tartozott. Amikor találkoztam vele, rendszerint részeg volt, és úgy tett, mintha józan lenne. Az Armstrongban piált egy ideig, ami akkor a Kilencedik sugárúton volt az Ötvenhetedik és az Ötvennyolcadik utca között [...]