Olvasónapló

A Titán szirénjei

(Kurt Vonnegut)

KÖNYVMOLYOK (2009-06-02)

[...] )révén most úgy közlekedik a Naprendszerben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bizonyos időközönként megtestesül a Földön, szóval ez az ember elrepíti Malachit és sok ezer más földi halandót a Marsra, hogy aztán megtámadják a Föld országait. Hogy miért? Hogy észhez térjen végre a Föld nevű bolygó lakossága... Malachinak és a többi ember többségének a Marson kitörlik a tudatát korábbi emlékeiktől [...]

Olvasószoba (2009-05-31)

[...] Nem elég, hogy elpárolgott a szerencséje, de még a Marsra is került ahol még az emlékezeteitől is megfosztották. Aztán valahogy megindult a háború a mi kis Földünk ellen...Amikor kezembe vettem a könyvet és elolvastam nem éppen arra gondoltam, hogy valami science fictiont fogok a kezembe venni, úgyhogy azt hiszem jól meglepődtem. :) Így az első pár oldalán elgondolkodtam azon, hogy biztos el akarom-e ezt olvasni, ugyanis nem értettem, mit akar kihozni ebből az egészből, de aztán hagytam magam hadd sodorjanak az események [...]

Olvasószoba (2009-05-31)

[...] Nem elég, hogy elpárolgott a szerencséje, de még a Marsra is került ahol még az emlékezeteitől is megfosztották. Aztán valahogy megindult a háború a mi kis Földünk ellen...Amikor kezembe vettem a könyvet és elolvastam nem éppen arra gondoltam, hogy valami science fictiont fogok a kezembe venni, úgyhogy azt hiszem jól meglepődtem. :) Így az első pár oldalán elgondolkodtam azon, hogy biztos el akarom-e ezt olvasni, ugyanis nem értettem, mit akar kihozni ebből az egészből, de aztán hagytam magam hadd sodorjanak az események [...]

Keményfedél (2009-05-31)

[...] Anomália Úr Isten próbál lenni, a szerencse fia emberségéhez próbál visszatalálni. Lehetne még hámozgatni a könyvet, kezdve azzal, hogy a marsi sereg katonáit miért kellett zombikká változtatni, hogy a szirének mekkora kísértés volt a földi szerencse fiának, és mivé vált a sokat megélt univerzumembernek, vagy hogy a jövőbe látás által a jövőben látott események előidézése most akkor valóban jövőbe látás, vagy csak egy magasabb hatalom magasabb játszmája, és van-e akkor önálló döntés, vagy csak kiszolgáltatott végrehajtók vagyunk? Jelentősége van a bolygók teremtményeinek, akár természetes módon jöttek létre, akár kreatúrák, de nem akarom túlokoskodni, ezek azok a dolgok, amikbe mindenki más láthat bele, és ki tudja, Vonnegut minek szánta őket [...]

Keményfedél (2009-05-31)

[...] Anomália Úr Isten próbál lenni, a szerencse fia emberségéhez próbál visszatalálni. Lehetne még hámozgatni a könyvet, kezdve azzal, hogy a marsi sereg katonáit miért kellett zombikká változtatni, hogy a szirének mekkora kísértés volt a földi szerencse fiának, és mivé vált a sokat megélt univerzumembernek, vagy hogy a jövőbe látás által a jövőben látott események előidézése most akkor valóban jövőbe látás, vagy csak egy magasabb hatalom magasabb játszmája, és van-e akkor önálló döntés, vagy csak kiszolgáltatott végrehajtók vagyunk? Jelentősége van a bolygók teremtményeinek, akár természetes módon jöttek létre, akár kreatúrák, de nem akarom túlokoskodni, ezek azok a dolgok, amikbe mindenki más láthat bele, és ki tudja, Vonnegut minek szánta őket [...]

Szilvi olvas (2009-05-31)

[...] révén most úgy közlekedik a Naprendszerben, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, és bizonyos időközönként megtestesül a Földön, szóval ez az ember elrepíti Malachit és sok ezer más földi halandót a Marsra, hogy aztán megtámadják a Föld országait. Hogy miért? Hogy észhez térjen végre a Föld nevű bolygó lakossága... Malachinak és a többi ember többségének a Marson kitörlik a tudatát korábbi emlékeiktől. Malachi azon szerencsések közé tartozik, akik a Föld-Mars háború után életben maradnak és további küldetése a Titán nevű bolygóra vezényli [...]

Poggi Könyvespolca (2009-05-31)

[...] A pályája egybeesik a Nap és a Kaszás-csillag között terjedő krono-szinklasztikus infundibulummal, ami a tér és főleg az idő olyan elhajlása, amely félelmetes tudással és képességekkel, de emellett szörnyűséges érzelmi terhekkel ajándékozza meg azt a szerencsétlent, aki belekeveredik. Tartózkodik továbbá a Titánon a krono-szinklasztikusan infundibulált Winston Niles Rumfoordon és kutyáján kívül a Tralfamador bolygó egy lakója, akinek küldetése van. Hogy egészen pontosan kicsoda is Winston Niles Rumfoord, hogy miért kerül még három másik ember a Titánra, hogy miért dönt valaki úgy, hogy a Merkúr barlangrendszerének mélyén tölti élete hátralevő részét, hogy miért emigrálnak emberek a Marsra, hogy utána a Föld elleni hadviselésben hősi halált haljanak, csupa nagyon jó kérdés, de egyikre sem adok választ [...]

Lulin olvas (2009-05-30)

[...] Ezt pedig a „krono-szinklasztikus infundibulum” teszi lehetővé, ami valami olyasmit jelent, hogy általa egyszerre tudunk létezni múltban, jövőben, sőt általa képesek vagyunk testet ölteni más-más bolygókon egyszerre. (Tudom, lehetne pontosítani a meghatározáson, de ennyire futotta.) Esetünkben Winston Niles Rumfoord lesz az a szerencsés, aki magáénak tudhatja az említett képességet, s általa, mint bábokat, mozgathatja embertársait, különös tekintettel két személyre: egykor volt feleségére és egy olyan fickóra, akit egész életében mindig, mindig csak szerencse ért [...]

Lulin olvas (2009-05-30)

[...] Ezt pedig a „krono-szinklasztikus infundibulum” teszi lehetővé, ami valami olyasmit jelent, hogy általa egyszerre tudunk létezni múltban, jövőben, sőt általa képesek vagyunk testet ölteni más-más bolygókon egyszerre. (Tudom, lehetne pontosítani a meghatározáson, de ennyire futotta.) Esetünkben Winston Niles Rumfoord lesz az a szerencsés, aki magáénak tudhatja az említett képességet, s általa, mint bábokat, mozgathatja embertársait, különös tekintettel két személyre: egykor volt feleségére és egy olyan fickóra, akit egész életében mindig, mindig csak szerencse ért [...]

Könyvek az életemből (2008-09-19)

[...] Vonnegut remekművének szereplői a tér és idő titkos korlátain áttörve érik el a lelki béke katartikus boldogságát, de a mulatságos, felemelő és elképesző történet olvasója is részese lehet a vonneguti üdvözülés torokszorító élményének." Szépen sorjában haladok a Vonnegut-regények olvasásával, és minden egyes könyv elolvasása után azt gondolom, az Vonnegut legjobb könyve [...]