Olvasónapló

Expressz ajánlott!

(Iselin C. Hermann)

Mindenki hajtogatja a magáét... (2011-07-15)

[...] Delphine-t beszippantja a festő, már csak a levelek érkezését várja, nem éli a saját, független életét, nem érintkezik a kortársaival, hanem valósnak vélt érzelmeitől függve csak az idős férfira gondol és a kettejük kapcsolatára.Bár egyre merészebbek a levelek, szexuális tartalommal, mégsem válik vulgárissá a levelezés, vagyis maga a levélregény nyelvezete, hanem Hermann végig finoman egyensúlyoz, hogy mégis megmaradjon az ésszerűség látszata, vagy nem is tudom hogyan nevezzem, hiszen mégiscsak két értelmiségi emberről beszélünk, az egyiket a beteljesületlen fiatal vágyai hajtják, a vágy arra, hogy valakit szeressen és viszontszeressen, ami a közvetlen környezetében nem tudott megvalósulni, a másiknak meg gondolom (vagyis egészen nyilvánvalóan) imponáló, hogy férfiként tekint rá egy nála jóval fiatalabb nő [...]

Cs. P. könyvesblogja (2011-05-21)

[...] :) Amikor elkezdtem olvasni, elsiklottam a dátum fölött, először azt gondoltam, a közelmúltban játszódik a történet, annyira mai életérzés szerintem ellenállhatatlanul vonzódni valakihez, akivel az életben soha nem találkoztunk, csak az írásain keresztül ismerjük. A személyes találkozás kétesélyes, csalódással végződik, avagy sem. (Mondhatnám, hogy mindkettőben volt már részem, és ez kb. igaz is lenne…) Valójában azonban a hetvenes években játszódik, egy dán lánynak Delphine Havnak megtetszik egy festmény (őszintén remélem, hogy kicsit szebb, mint ami a borítón szerepel), és elkezd levelezni a festővel [...]

Könyv, egó, entrópia (2011-01-24)

[...] Természetesen a személyes találkozó gondolata is hamar felvetődik, ám a randevú végül nem egészen a vágyott módon valósul meg. A regényről több helyen olvastam, hogy döbbenetes és drámai csavarral végződik, amely egészen letaglózza az olvasót. Engem viszont a végkifejlet egyáltalán nem lepett meg, mert előre tudtam [...]

KÖNYVMOLYOK (2011-01-20)

[...] Kicsit nekem túlzó volt a dolog,már ami a testiséget illeti ,a levelek zöme a művészeten túl szinte csak erről szólt,hogy egyikük mit tenne a másikkal...már már közönségesen,nyersen megfogalmazva. A könyv amúgy sem terjedelmes,de a közepénél már-már úgy gondoltam,hogy ez nem nekem való,nem olvasom tovább.Aztán mégis a kíváncsiság nem hagyott nyugodni,hogy hova is fajul ez a levelezés,meddig bírják egymás nélkül,mennyire valódi ez a vágy, a vonzódás a szerelem ami levélpapírra került? Az utolsó oldalakon teljes az izgalom Delphine sorsdöntő lépésre szánja el magát [...]

Betűvető (2011-01-18)

[...] Kicsit nekem túlzó volt a dolog,már ami a testiséget illeti ,a levelek zöme a művészeten túl szinte csak erről szólt,hogy egyikük mit tenne a másikkal...már már közönségesen,nyersen megfogalmazva. A könyv amúgy sem terjedelmes,de a közepénél már-már úgy gondoltam,hogy ez nem nekem való,nem olvasom tovább.Aztán mégis a kíváncsiság nem hagyott nyugodni,hogy hova is fajul ez a levelezés,meddig bírják egymás nélkül,mennyire valódi ez a vágy, a vonzódás a szerelem ami levélpapírra került?   Az utolsó oldalakon teljes az izgalom Delphine sorsdöntő lépésre szánja el magát [...]

Annamarie irkál (2010-11-26)

[...] Ha reális akarok lenni, akkor megkérdőjelezem azt, hogyan lehetséges, hogy szerelmesek legyünk valakibe, akivel még sohasem találkoztunk, sőt még csak nem is láttunk? Lehetséges ez vajon? Azt gondolom, hogy igen, nagyon is.  Magányos, csalódott emberek, bezárkózva kicsiny világukba beengedhetnek egy kis fényt, és ez a fény utat törhet magának. Épp csak azt érzem, hogy egy ilyen ember, nem biztos, hogy a másikba szeret bele, sokkal inkább magába a szerelembe [...]