Olvasónapló

Angyali játszma

(Carlos Ruiz Zafón)

könyvjelző (2011-03-02)

[...] azonban a nagy siker közepette kiderül, hogy súlyos beteg, iszonyatos fejfájásai vannak, ami nem hagyja dolgozni. ekkor felkeresi egy Andreas Corelli nevű félelmetes-titokzatos férfi, aki rengeteg pénzt ajánl azért, ha Martín ír neki egy könyvet. mindeközben a fiú beköltözik a \"tornyos házba\", persze ettől mindenki óva inti, mert hogy mennyi rejtélyes dolog és szörnyűség történt már ott [...]

Jó könyvek (2010-10-31)

[...] Az Angyali játszma sokkal komorabb, gótikusabb, rémregényesebb volt mint a Szél árnyéka, de feltűnnek a már ismert és imádott helyszínek, mint Semperéék könyvesboltja meg az Elfeledett Könyvek Temetője, és Zafón stílusa, tehetsége is ugyanaz, megetette velem ezt a tőlem kissé távolabb álló történetet is. Még pont annyi volt benne az izgalom, vér és hullák, amennyit el bírok viselni, és közben úgy csillogott a humor, a humánum, sorjáztak a kedves szereplők,  hogy csak úgy faltam az oldalakat. Habár nem állt teljesen össze a kirakós, de azért érteni vélem a regényt, nem maradt bennem nagy hiányérzet, számomra elfogadható a lezárás is, de mivel nem teljesen ezt vártam, ez sorolja nálam egy kicsit Zafón előző műve után ezt a történetet [...]

Csillagpor könyvsarok (2010-09-26)

[...] Zafón telepakolta rengeteg szállal, rengeteg szereplővel, rengeteg katyvasszal. A végén pedig nem illesztette őket össze, mert nem is lehetett volna, mert nem tartoztak össze. Nagyon sok miértet hiányoltam. Rendben, hogy találjam ki én magam, hogy gondolkodjak el rajta, de azért valamiket ő is megmagyarázhatott volna. Így olyan érzetet keltett, mintha ő sem tudta volna, hova akar kilyukadni [...]

Cs. P. könyvesblogja (2010-09-24)

[...] Hogy tudniillik nem elég, ha a sztori viszi a könyvet. Kéne valami lélekrajz is, az meg nincs. Egyáltalán. Csak találgatjuk, hogy Martín mit miért csinál, hogy miért szereti Cristinát, aki egy liba, hogy miért nem szereti Isabellát, aki egy angyal, ellenben Isabella végtére is mit akar tőle? Ilyesmik. Egyszerűen a szereplők motivációi nélkül zavaros a sztori, és ezt már akkor is így gondoltam, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy még rendes vége se lesz [...]

nandras olvasónaplója (2010-06-21)

[...] smét egy könyv amiről sok jót olvastam és a nagy várakozással együtt is tetszett. Kb. az első harmada teljesen magábaszívott és utána is nagyon élveztem annak ellenére, hogy a rossz időbeosztásom miatt sok apró részletben tudtam csak folytatni. A szél árnyéka most a feltétlen beszerzendők közé került, Zafón pedig az erősen figyelendők közé [...]

KÖNYVMOLYOK (2010-05-06)

[...] Ezen a helyen örökké élnek a könyvek, amelyekre senki sem emlékezik, amelyek elvesztek az időben, de mindvégig várják, hogy felfedezze őket egy új olvasó, egy új lélek…”Az örök szerelem sem hiányzik a könyvből, bár egészen a végéig rejtve maradt előttem a kimenetele. Nagyon drukkoltam az egyik szereplőnek… A könyv utolsó bekezdése nagyon megérintett, szerintem gyönyörű: „Akkor értettem meg, hogy minden percet, ami megmaradt nekünk, arra szánok, hogy őt boldoggá tegyem, hogy begyógyítsam a sebet, amit ejtettem rajta, és visszaadjam neki, amit nem adhattam meg [...]

Könyvvizsgálók (2010-04-04)

[...] Mondhatni, klasszikus eszközökkel operál, a kortársi irodalmi eszközök – keleti emo, posztmodern nyeklés, önfelfejtés, nyelvi attrakciók stb. – alig használódnak. Azt hiszem, most már kénytelen leszek elolvasni A szél árnyékát is… Aki még nem olvasta a könyvet, az innen ne olvassa tovább. 1987-ben jött ki Alan Parker eszelősen kegyetlen, a maga nemében klasszikus filmje, az Angyalszív. Aki azt a filmet látta, annak a történetvezetés minden írói fogása hamar elemeire bomlik, az a könyv alig harmadától felismerheti Corellit a maga teljes mivoltában, megfosztatik a Martín által lefolytatott „nyomozás” meglepetés-faktorától, a cselekmény keltette izgalmi tényezőtől [...]

KÖNYVMOLYOK (2010-04-04)

[...] Voltak mondatok amik a történet szempontjából nem voltak fontosak, de mégis olyan gyönyörűen fonódtak egymásba a szavak, hogy újra és újra vissza kellett térnem és elolvasni. Egyenként ízlelgettem a szavakat és a képeket amik mozifilmként peregtek le a szemem előtt. Nem haladtam vele gyorsan és fáradtan kifejezetten tilos olvasni. Az egész történet egy hosszú gasztronómiai utázás a betűk, szavak és az írás ínyenc világában [...]

Szilvi olvas (2010-02-03)

[...] Ami tetszett még benne, az az, hogy nincsen teljes letisztázása a történetnek, és ez így jó. Egy ilyen misztikus regénynél nem is kell, hiszen éppen ez a sajátossága, hogy nem derül ki minden világosan, mert akkor már nem is lenne misztikus. Olvastam, hogy sokan a végét hiányolják. Szerintem meg Zafón nagyon is jól megoldotta a befejezést, titokzatos, mégis jó lezárást választott [...]

Zenka szerint a könyvek (2009-11-04)

[...] Elkezdődik az angyali játszma, ahol szinte semmi sem az, mint ami, s mégis, el lehet-e dönteni, hogy a titokzatos történésekben mi az igazság? David megpróbálja kibogozni a rég elszakadt szállakat, hogy az életét mentse, s miközben egyre mélyebbre kerül Barcelona misztikus múltjában, a saját bőrén is megérzi, apja sorsát, hogy minden és mindenki csak egy apró játékszer a nagy játékosok kezében.  Arra nincs szó, hogy én mennyire szerettem ezt a könyvet. Egyszerűen már az első tíz-húsz oldal után annyira beszívott magába, hogy olykor csak azért tettem le (nagy erőszakkal), hogy másnapra is jusson belőle még [...]

Olvasónapló (2009-10-26)

[...] Mintha Zafón nem is akart volna választ adni olyan kérdésekre, mint hogy igazából ki volt ez az Andreas Corelli és mit akart? Mennyire volt épelméjű elbeszélőnk, mennyire hihetünk az egész történetnek? Erről a regényről frissen elolvasva kéne egy jót beszélgetni, hogy mindenki elmondja, mire is gondolt, mire jutott, ki hol vesztette el vagy éppen vette fel a fonalat Ami igazán csodás, az Barcelona leírása, ezé az elátkozott, kárhozott városé: a régi gótikus épületek, melyek kapui mögött titkok húzódnak, árnyas sikátoraiban, elfeledett temetőiben szellemek susognak és minden kőhöz valami babonaság, hihetetlen történet fűződik [...]

jeges-varga (2009-04-20)

[...] Zafón, mint ügyes konyhamester, megtalálja a kellő mértéket az egyes műfajok között, mindegyikből a szükséges mennyiséget csöppenti bele művébe (se többet, se kevesebbet) és tökéletes sorrendben adagolja a hozzávalókat, így egy kifejezetten ínyenc falatot tálal az olvasók elé.A hányattatott gyermeksorsú David Martín egy helyi lap lóti-futijából milliomos pártfogójának is köszönhetően újságíróvá növi ki magát [...]

Annamarie irkál (2009-03-14)

[...] S minden félelmetes jelenségnek egy ódon ház ad otthont, David háza, a toronyszoba s a bezárt ajtó, mely rég elfeledett fényképeket, avitt ruhákat, emlékeket takar, vagy esetleg valami mást is? A megbízó félelmetes alakja fel-fel tűnik látszólag a semmiből, várja  a kész könyvet, de az egyre lassabban készül, mert az író a ház múltjában kezd kutatni s felgöngyölíteni készül az előző tulajdonos életét. A kirajzolódó igazság azonban felfoghatatlan dolgokat hordoz magában.  Zafón zseniális író. Eszméletlenül jól ír. Hihetetlenül élveztem  a humorát.  A karakterei tetszettek, talán csak Christina alakja maradt távol tőlem. Egyébként mindvégig mindenkit gyanúsítottam [...]

RandomSky (2009-03-09)

[...] Zafón ebben a könyvében is megragadóan idézi fel a régi Barcelona ill. a zajló események hangulatát. Történelemből, korrupt rendőrökből nagyjából hasonló adagnyit használ fel, viszont sokkal erősebb a lektűr irodalom jelenléte, ami inkább abból fakad, hogy a Martínnal megtörténő dolgok tökéletesen illenének az általa írt A Kárhozottak Városa sorozat oldalaira, és biztos vagyok benne, hogy szerzőnk (mármint Zafón) direkt így akarta [...]

Amadea blogja (2009-02-13)

[...] Ezek a "sötét elemek" már A szél árnyékában is megvannak a háttértörténet részeként, itt azonban teljesen előtérbe helyeződnek, ez a könyv maga a sötét múltbeli történet - és ami mögötte van, az már egyenesen hátborzongató. Nekem egyből olyan hangulatom lett tőle, hogy ez a nyomorult időjárás adta a másikat, pont illik a regény hangulatához [...]

Olvasó lány (2009-02-13)

[...] Zafón úgy ír, hogy simán be lehetne sorolni a szépirodalom témakörébe, de érthető és szórakoztató is. Olyan élvezet őt olvasni, mint forró nyári napon fagyikelyhet enni. A történet izgalmas, olvasás közben néha nevettem, néha szomorú lettem, néha meg visszafojtott lélegzettel vártam, hogy mi fog történni. A szereplői érdekesek és kifejezetten szerethetőek [...]

KÖNYVMOLYOK (2009-02-13)

[...] Ekkor lép be életébe egy titokzatos idegen egy titokzatos megbízással: rengeteg pénz és biztos (?) jövő fejében bizonyos határidőn belül Davidnek egy világot megrengető könyvet kell írnia. Nyilván ez nem megy simán, David mindent, de legfőképpen ártatlanságát veszti el lapról-lapra, közben a már említett baljós figurák, jóakarók és szerelmek tarkítják a képet.Talán meg sem tudom fogalmazni, miért csalódtam nagyot a könyvben mégis, hiszen adott volt (ld [...]

Könyvmolyok (2009-02-01)

[...] Ekkor lép be életébe egy titokzatos idegen egy titokzatos megbízással: rengeteg pénz és biztos (?) jövő fejében bizonyos határidőn belül Davidnek egy világot megrengető könyvet kell írnia. Nyilván ez nem megy simán, David mindent, de legfőképpen ártatlanságát veszti el lapról-lapra, közben a már említett baljós figurák, jóakarók és szerelmek tarkítják a képet.Talán meg sem tudom fogalmazni, miért csalódtam nagyot a könyvben mégis, hiszen adott volt (ld [...]

Keményfedél (2009-01-26)

[...] A főszereplő számomra igazánnagyon szimpatikus volt, egy tökös pasi, aki tudja, mit akar, egyébként pedig egy magányos oroszlán, aki a sebeit nyalogatva morog mindenkire.  A történet maga sokkal hátborzongatóbb, mint A szél árnyékában, igazi pszichothriller, sokkal sötétebb és idegborzolóbb. Azonkívül itt mintha Zafón úgy igazán a hangjára talált volna, a stílusa sokkal szabadabb, úgy érzem, itt már bármit le mert írni, ami és úgy, ahogyan az eszébe jutott, nem voltak óvatoskodó finomkodások [...]

Könyvesblog (2009-01-07)

[...] Éjjelente leültem a galérián a kandalló elé, hallgattam a csendet, vártam, hogy majd léptek hangzanak fel az ajtó előtt, reménykedtem, hogy Cristina visszatér, mert amint tudomást szerez Sempere bácsi haláláról, vissza kell térnie, ha csak sajnálatból is, hisz nekem már a sajnálat is bőven elég. Majdnem egy egész hét telt el öreg barátom halála óta, mire belenyugodtam, hogy Cristina nem tér vissza többé, és újra elkezdtem feljárni a toronyba. Előkotortam a főnöknek írt kéziratot a ládából, visszaolvasgattam, megízleltem minden bekezdését, minden mondatát [...]

isolde olvasónaplója (2009-01-03)

[...] Rengeteg pénzt is ad érte. Innentől aztán nincs megállás, baljós események történnek, egyre szövevényesebb a történet, sötét dolgok derülnek ki nagyjából mindenkiről, és a hatszáz oldalas könyv ötszázadik oldalán még mindig nem tudom, mi lesz ennek a vége, ki marad életben, ki bolondul(t) meg, bármi lehet [...]

Könyvesblog (2008-12-19)

[...] Adj nekik példázatokat, hősöket, mint ahogy minden rendszer próbálkozott is ránk húzni a saját történeteit. Valami ilyesmiket mond Andreas Corelli (az ördög?, a személyiség sötét oldala?, vagy csak egy szélhámos?) az Angyali játszmában. Zafón pedig ír is egy történetet.Carlos Ruiz Zafón 1964-ben született Barcelonában, Spanyolországban, de 1993 óta Los Angelesben él [...]