Olvasónapló

Sok hűhó Emmiért

(Aszlányi Károly)

Amadea blogja (2009-12-17)

[...] Szintén ekkor történik, hogy Gáborról kiderül valami, a történetben megint minden tótágast áll. A legjobban a kalandokkal alaposan megfűszerezett "road movie" tetszett [miután roppant meg voltam elégedve magammal, hogy hozzácsatoltam ezt a fogalmat a párocska gyalogtúrájához, jöttem rá, hogy ez a borító hátulján is szerepel, ügyes vagyok], Emmiékkel annyi minden történik, hogy az már maga megérne egy külön könyvet + erős nosztalgikus érzéseket keltett bennem [mármint a nyár iránt:] Nem tetszett olyan nagyon, mint másoknak, akiknél olvastam erről a könyvről, de kellemes, vicces kis történet, kedélyjavítónak kiváló volt [...]

Amadea blogja (2009-07-26)

[...] szégyelltem, hogy nem tetszik, úgy vagyok vele, megvárom, amíg stabilabb állapotba kerülök és jobban tudom értékelni [...]

Keményfedél (2009-01-30)

[...] Aztán szépen megy a történet a maga útján, Emminek hála, igen sok lehetetlen kalandba keverednek, és mindezt tetézi, hogy mindketten merengő alkatok. Emmi elfilozofálgat mindenféle kérdésről, a lehető legváratlanabb pillanatokban, és a legváratlanabb témákat ötvözi, Gábor pedig visszaemlékezve mereng már nem egészen ifjú, de annál szebb napjain [...]

Könyvesblog (2007-10-02)

[...] Zabolázható-e a pszichopata? Kezesbárány-, vagy legalábbis derékasszonka-irányba fordítható-e a „nemszeret, nemszorong, nemtanul” szentháromsággal leképezhető antiszociális személyiségfejlődés; válhatik-e Hannibal Lecterből trubadúr? Aszlányi Károly – a könyvborító szerint a „magyar irodalom egyik legnagyobb tehetségű” írója, hm – a kortárs pszichopátia-kutatóknál derűsebb képet fest a kilátásokról. Málnássy Vénkecske Gábor, beparázván a nászéjszakával járó férjfiúi kötelezettségektől, inkább megnyalja a show-t: a bizonytalan identitású, hol csepürágó, hol tarisznyás bölcsész, hol bekattant dzsentri címszereplővel ródmúvizni indul az Alföldön [...]