Olvasónapló

Gépnarancs

(Anthony Burgess)

Bizarr kiskönyvtár (2011-05-16)

[...] a naccat szleng szláv szavainak van-e köze mondjuk a ’60-as éves hidegháborús szovjet aggályaihoz, vagy valami tök másból jönnek, egyáltalán következnek-e bármiből, és hasonlók.Elismerem, hogy ez a regény fontos témát jár körbe, hogy egy lényeges morális kérdéskört feszeget, és Burgess egy abszolút járható úton írta meg (a szláv szavakon kívül a játékos, becézett szóalakok, a hangutánzó szavak ismételgetése, a cselekményorientált elbeszélésmód együtt egy egyedi, sodró és szürreális légkört adnak a szövegnek), de hozzám ez a fajta megközelítés sosem állt különösebben közel [...]

Könyv, egó, entrópia (2011-02-17)

[...]   (Bár nem a filmről akarok írni, azt azért muszáj megjegyeznem, hogy én ugyan nagyon kedvelem Kubrick szürreális, színesen burjánzó képeit és különleges stílusát, és feltételezem róla, hogy okkal csinálta a filmjeit éppen olyanra, amilyenek lettek, de azt nehéz volt lenyelnem, hogy a tizenéves kicsi Alexet és bandáját huszonéves, és nem is túlzottan fiatalos külsejű színészek alakították. Az Alexet játszó Malcolm McDowell pl. huszonnyolc éves volt, amikor a film készült, és ránézésre a többiek is inkább a harminchoz vannak közel, mint a tizenöthöz.)   Kb. tíz éve olvastam először a Gépnarancsot, és leginkább csak arra emlékeztem, hogy szinte semmit nem értettem a nyelvezetéből, mégis nagyon tetszett [...]

Ekultura.hu (2009-08-21)

[...] fiatalkorú bűnöző, aki rendkívüli szókimondással írja le saját és bandájának kegyetlenkedéseit, ám miután elkapják, intézményesített erőszakkal, negatív reflexek kialakításával ölik ki belőle a durvaságra való vágyat. Ám vajon joga van-e az államnak így beleavatkoznia az egyén életébe? [...]

Nani&Zitus (2009-06-19)

[...] Amikor túljutottam azon a problémán, hogy nem értem ezt a fene se tudja milyen szlenget, amin a szereplők beszélgetnek egymással – hihetetlen, de tényleg túl lehet jutni rajta, az ember egy idő után a szövegkörnyezetből kikövetkezteti az egyes szavak jelentését – azon kezdtem tipródni, hogy én most szeretem vagy utálom ezt az Alex fiút? És erre persze a mai napig nem tudok válaszolni. Könnyű volt utálni addig, amíg ölt, rombolt és pusztított, szimpatizálni is könnyű volt vele, mikor a börtönben arra használták fel, hogy a legújabb orvosi kutatások keretein belül meglehetősen vitatható módszerekkel kiirtsák belőle a brutalitást, az erőszakot és a kegyetlenséget, de végső konklúziót felállítani a személyét illetően annál nehezebb [...]

Writers Cut (2008-09-13)

[...] Ez abban az időben, a tinikultúra és a bandázás kialakulásában éppúgy félnivaló volt, mint manapság. Burgess regénye tehát nem avul el ilyen szempontból, erőszakossága túl reális, az elbeszélés pedig élvezettel beszél róla, természetesen. A kormány, amely az erőszakosság ellen fellép, már fiktívebb, de disztopikus jellemzői közé tartozik, hogy igenis elképzelhető, ha Orwellnél ezt már leszögeztük [...]