Olvasónapló

Vigaszág

(Anna Gavalda)

Jó könyvek (2011-05-23)

[...] A sztori lényege nem sokban különbözik Gavalda többi írásművétől, és ez a mondanivaló, hogy minden bánat és sérülés után sincs késő újrakezdeni, mindig vár a vigaszág, ez az, ami miatt végső soron mégis csak inkább szeretem a szerzőt mint nem. Még akkor is, ha nem tudja eldönteni magáról, hogy ő most igényes szórakoztató irodalmat ír, vagy romantikus szépirodalmat, ebben a regényében nekem így tűnt legalábbis. Mit szenvedtem az első résszel (és ahogy hallom nem csak én), mert egyszerűen csakúgy mint a főhős, nem találtam a helyem, nem volt komfortos elmerülhetnék érzésem, hanem folyamatosan kapkodtam a fejem a mindenféle mesterségbeli trükkök láttán [...]

Annamarie irkál (2010-06-10)

[...] Most néztem meg a Molyon, hogy két hétig olvastam, becsúsztatva közé a Manderley-ház asszonyát is. A kétség és fájdalom között vergődő Balanda érzéseinek visszaadásához az írónő egy szinte széteső, agyon szabdalt, hiányos textusban megjelenített formát választott. Sokszor azt sem tudtam kiről van szó, majd ötven oldal után megadja a választ [...]

Könyvbarlang könyvmolyoknak (2010-04-30)

[...] Végtelenül sajnálom, nem szeretem feladni, de ez most nem megy tovább nálam.Talán később újra megpróbálom! :-) A hivatalos fülszöveg: Charles Balanda sikeres párizsi építész, szép feleséggel, egy kamaszodó nevelt lánnyal és gigantikus megrendelésekkel. Egy napon levelet kap, mely csak két szóból áll: „Anouk meghalt [...]

Cs. P. könyvesblogja (2009-11-29)

[...] És akkor kiderült, hogy mégse jó semmi, mert ahogy az lenni szokott, Charles visszatekint az egész addigi életére. És mire végére jár mindennek, és rájön, hogy sz.rt sem ér az egész, addigra elkezdődik a második rész, találkozik egy nővel... aki valahogy nagyon emlékeztet valaki másra... akivel nagyon elbánt az élet... és persze, aki őt teljesen elbűvöli [...]

Könyvvizsgálók (2009-10-26)

[...] Ugyanakkor, most éreztem először azt, hogy az írónő egy nagyon „divatos” témához nyúlt, a negyvenes, sikeres, minden jóval körülvett férfiak-nők válsága oly sok könyv és film alapjául szolgált már. Ami mégis kiemeli a Vigaszágat a többi közül, az Gavalda nagyon is franciás stílusa, az a bájos, csevegő hangnem, amivel olykor ki-kiszól az olvasóhoz, folyamatosan váltogatva a nézőpontokat, az idősíkokat, mintegy ránk bízva, mit hámozunk ki ebből az egészből, milyennek találjuk Charles-t [...]

KönyvesBlog (2009-10-21)

[...] Különösen, mert az asszonyt ő is kicsit anyjának, játszópartnerének, bálványának, szerelmének tekintette. Charles tehát otthagyja álmodozó, a valahai asszonyra emlékező énjét a szülői ház előszobatükrében – később úgy tűnik, mégis éppen önmaga józan, kiegyensúlyozott részét hagyta el –, hogy tovább tudja élni eddigi életét, beletörődve a veszteségbe, elzárva magától a fájdalmat [...]

KÖNYVMOLYOK (2009-10-19)

[...] Charlesnak immár oka van arra, hogy felhívja Anouk fiát, Alexist és számon kérje nemcsak anyja halálával kapcsolatban, hanem a húgának okozott fájdalomról is... Azt hittem ez a történet majd Charles fiatalkori szerelméről, Anoukról szól majd, de Anouk a könyv felénél eltűnik és szerteágazó lesz a történet. Charles a múlt lezárása és új utak keresése közben sok mindent elenged, átértékel és olyan emberekre bukkan, akiket egész életében hiába keresett [...]

Betűvető (2009-10-19)

[...] Charlesnak immár oka van arra,hogy felhívja Anouk fiát Alexist és számon kérje,és nemcsak anyja halálával kapcsolatban hanem a húgának okoztott fájdalmoról is..... Azt hittem ez a történet majd Charles fiatalkori szerelméről Anoukról szól majd,de Anouk a könyv felénél eltűnik,és szerteágazó lesz a történet.Charles múlt lezárása,és új utak keresése közben sok mindent elenged,átértékel,és olyan emberekre bukkan akiket egész életében hiába keresett [...]

KönyvesBlog (2009-10-13)

[...] Jó lenne még velük időzni, de tudjuk: egyelőre csak nekik sikerült. Aki szerette az Amélie csodálatos élete című filmet, szeretni fogja Charles Balanda szokatlan és nem kevésbé franciás útkeresését. Anna Gavalda könnyedén, érzékenyen meséli el a sírnivalóan szép történetet: nagy élethazugságokról, még nagyobb tragédiákról, elszalasztott lehetőségekről és szerelemről [...]

Olvasóblog (2009-09-22)

[...] Természetesen az út végén a férfit ott várja a nő, akit immár nem plátói szerelemmel szerethet, akiben ott az elvesztett spontaneitás, mindaz a bolondság és szabadság, ami ellenállhatatlanná teszi. Varázslatos történet (lehetne), de engem mégsem ragadott magával. Talán zavartak a félbehagyott mondatok, amiknek sokszor nem láttam okát. Talán zavartak a váltogatott síkok, amiket időnként öncélúnak éreztem [...]