Olvasónapló

Senki ne akarjon cyber-cowboy lenni. Nem kellemes a környék. Nem jó a pia. Nincs pénz. Olcsó az emberélet. Mindenki kábítószerezik, nyerészkedik, elárulja a másikat, embert öl… Az ember nem is biztos, hogy ember. Az is elképzelhető hogy testük egy része már mesterséges, esetleg már a tudatuk is az. Nem beszélve a párhuzamos világról – a mátrixról – ahol semmi sem természetes, és mégis emberinek akar látszani.

Ebben a világban játszódik a történet, ahol mesterséges intelligenciák küzdenek egymással a nagyobb hatalomért, de a mesterséges intelligenciákra vonatkozó törvényeket önmaguk nem tudják felülbírálni, így emberi segítségre van szükségük.

Erre kell a cowboyunk, aki korábban elveszített mesés tudását kapja vissza cserébe, így aztán a hülyének is megéri.

Őszintén szólva nem tudom mi kötött le ebben a könyvben, de nagyon gyorsan kiolvastam. Időnként kicsit visszalapoztam, mert nem állt össze a történet, aztán ha megértettem folytatam.

A végén aztán elolvastam a Wikipedián is a leírást, ami befoltozott néhány további lyukat. Emiatt kicsit aggódom hogy hülyülök és lassan át kell térnem a nagybetűs mesekönyvekre…

Érdemes elolvasni a trilógia többi részét is?

Fülszöveg:

Megrázó erejű vízióival és egyedi hangulatú univerzumával William Gibson a közeljövő egy olyan lehetséges változatát vetítette elénk, mely két évtizeddel első regényének kiadása után lassan megvalósulni látszik. A globális számítógépes hálózatok robbanásszerű fejlődése és a multinacionális cégek befolyásának következtében ma már hihetőbbnek tűnik ez a jövőkép, mint korábban bármikor.

A Neurománc 1984-es megjelenésével új irányzat született, a cyberpunk, mely visszavonhatatlanul megváltoztatta a sci-fi műfaját. Regényével elsőként nyerte el egyszerre a műfaj három legrangosabb elismerését, a Hugo-, a Nebula- és a Philip K. Dick-díjat. A nyitókötetet további két regény követte: a Számláló nullára és a Mona Lisa Overdrive. A három írás most egy kötetben – az első kettő jelentősen átdolgozott, javított fordításban – olvasható.