Olvasónapló

Kedves és szeretett olvasóim!

Kommentjeiteket megkaptam és örömmel újságolom, hogy nagyon jól vagyok. Éppen befejeztem egy könyv olvasását, a címe: A 22-es csapdája.

Ezt a könyvet már többször is olvastam angolul. Mindig azon filóztam, hogy vajon magyarul hogyan mondanám azt, hogy ficky-ficking. Erre most fény derült, mert magyarul tömi-töminek mondjuk. És igen, azt jelenti.

A 22-es csapdája az a helyzet, amikor A nem lehetséges, amíg B nem lehetséges. De B csak akkor lehetséges, ha A lehetséges. Ez több helyen is megjelenik a könyvben, de leginkább a következőről szól:

“Csak egy csapda volt, és ez a csapda a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben  saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz tanúbizonyságot. Orr őrült, tehát le kell szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége…”

Ezt a háborút az egész vezérkar a saját karrierjének építésére próbál felhasználni, vagy ha éppen nincs ilyen ambíciója, akkor saját őrült hajlamainak a kiélésére.

Az egyik ilyen szál az a hazautazáshoz szükséges bevetések számának folyamatos emelése, hogy jobban teljesítsenek, mint a többi repülős hadosztály. Ez az olvasónak azért egy kicsit jó is, mert az éppen szükséges bevetések számából tud következtetni az időrendiségre.

A szereplők nagyon színesek, mindenkinek megvan a saját – és persze őrült története:

• Félkupica Fehér főnök: indián, akinek menekülnie kellett otthonról, ugyanis törzse akaratlanul is mindig ott telepedett le, ahol olaj volt. Persze a monopóliumok követték őket és mindig elzavarták, hogy kiaknázhassák az olajat. Aztán egyszer odáig jutottak, hogy nem követték őket hanem próbáltak előttük járni és ott fúrni, ahol éppen le akartak telepedni. Így már nem volt hová menniük.
• Őrnagy Őrnagy Őrnagy: apja kamikázeakciójának eredményeként kapta ezt a nevet, ami igencsak meghatározta a karrierjét. Utál másokkal beszélni, ezért csak akkor lehet bemenni az irodájába, ha ő nincs ott. (Ez is egy 22-es csapdája).
• Milo Mindenbinder: GH-s tiszt. Ügyeskedő. Csak a pénz mozgatja, annak eredete és ára számára nem érdekes. Egyszer a németek számára pénzért bombázza a saját táborukat.
• Orr: mindent képes megszerelni, folyton bütyköl, minden bevetés után kényszerleszállást hajt végre, míg egyszer eltűnik a gépe. A végén pedig kiderül, hogy mindez mire volt jó.
• A halott ember: újonc, aki éppen beköltözött de hivatalosan még nem vették névjegyzékbe, mert bevetésre kellett menni. A bevetésen meghalt, de mivel sosem jelentkezett be ezért senki sem volt hajlandó elvinni a csomagjait, hiszen azok nem is léteztek
• Danekaa doki: szegény, félt a repüléstől. Emiatt mindig csak felvették a repülési listára, de valójában sosem szállt fel. Egyszer aztán lelőtték a gépet, amelyikre fel sem szállt és meghalt. Legalábbis hivatalosan. Emiatt teljesen magára maradt.

Az egész könyv egy görbe tükör a háborúnak, minden benne van ami egy háborúban benne van, de mégsem olyan háborús könyv.

Sokadszor olvastam, most egy darabig megint polcra kerül de még mindig az egyik kedvenc könyvem.

Megfogadtam, hogy utánanézek mi a hivatalos rangsor a katonáéknál, mert sosem tudom, hogy a tizedes vagy az őrvezető a magasabb rang.

Ezzel zárom is soraimat,

spg

Cenzúrázta: Washington Irving

Ja, filmen ne nézze meg senki!