feb
20
2010
John Updike: Nyúlcipő
Húzódozik már néhány hete ennek a bejegyzésnek a megírása és ennek egyetlen oka van: gőzöm sincs mit lehetne róla írni. Ennek ellenére nem akartam én is nyúlcipőt húzva megfutamodni előle.
Nem tudom sajnáljam-e vagy utáljam Nyulat. Nem tudom hogy önző-e vagy csak egyszerűen felelőtlen. Egyedül azt tudom, hogy nem okozott nehézséget végigolvasni, nem volt annyira unalmas – és mégsem jut eszembe semmi okos.
András?
Kávé érték:
Címkék: 1950-es évek, 2 kávé, antikvárium, john updike, könyv, usa
.Szólj hozzá vagy hagyj trackbak-et.
(Nekem személy szerint gőzöm sincs, hogy mi az a Trackback)
Kövesd a hozzászólásokat a hírolvasódban (RSS 2.0)
2010 március 10 21:07
Micsoda megtiszteltetés!:) Egyáltalán ne sajnáld, hogy nem jut az eszedbe a Nyúlcipőről semmi, ez a lelki higiénia jele. Én nem vagyok ilyen szerencsés, a Nyúlketrecnél tartok, de a Nyúlhájba már nem szeretnék belefogni.