Olvasónapló

Az eddigi háborús regényekkel ellentétben ez a történet a spanyol polgárháborúban játszódik. Ez annyit jelent, hogy a vonalak mögötti emberek nem arctalan ismeretlenek, hanem talán a pék az utcából, a polgármester, a tűzoltó, de akár a szomszéd is lehet.

Egyedül azért vannak a frontvonal két oldalán, mert más a társadalmi/politikai meggyőződésük. Szóval ez egy polgárháború – mégpedig a spanyol, ahol a fasiszták és a köztársaságiak harcolnak egymás ellen.

A furcsaság a történetben az, hogy Robert Jordan amerikai, aki meggyőződésből és a jó ügy érdekében harcol a köztársaságiak oldalán. (Hiszen Hemingway Papa is ezt tette.)

Feladata egy – az ellenséges vonalak mögötti – híd felrobbantása a Nagy és Titkos offenzíva kezdetén a köztársasági partizáncsapatok segítségével. Ezek a partizáncsapatok valójában “műkedvelő” polgárok, akik a polgárháború kezdetén egy jobb világ reményében fogtak fegyvert. A háború valamint a mindkét oldalon elkövetett túlkapások azonban fásulttá tették őket, minden egyes golyó kilövése előtt lelkiismeretfurdalásuk van.

Most, a Nagy és Titkos offenzíva miatt kicsit visszatér a harci kedvük és hősiességük, habár már az elején sejtik, hogy ennek nem lesz jó vége. Közben kiderül, hogy a Nagy és Titkos offenzívából a Titkos részt ki lehet húzni, hiszen már mindenki tud róla – legfőképpen az ellenség.

Robert felismeri ezt és próbálja a parancsnokság tudomására hozni, de a Nagy offenzíva lendülete már nem állítható meg, ebből pedig sejthető a vége – persze az már egy másik könyv. Ebben csak a híd felrobbantása a cél – bármi áron.

Robertnek meg kell küzdenie a partizánok fásultságával, háborús ismereteik/képzésük hiányával, valamint a szerelemmel is.  Azonban már a könyv címe is sugallja az akció végkifejletét, így azt már nem mesélem el.

Azért szól a harang mert meghal vagy mert elveszi a fiatal – háború által megrágott és kiköpött – feleségét?

Fülszöveg:

“Így vagy úgy, egy embernek önmagában semmi esélye sincs.” A Gazdagok és szegények című regényeben írta le ezt a mondatot Hemingway, a huszadik századi amerikai próza óriása. Sportviadalok, vadászkalandok, légibalesetek legendás hőse és diadalmas túlélője. Mintha következő regényének, az 1940-ben megjelent Akiéri a harang szólnak az üzenetét fogalmazta volna meg előre: a spanyol polgárháborúban játszódó történet erkölcsi tanulságát. (A regény az író személyes élményeinek köszönheti születését: 1936-38 során haditudósítóként szerzett sorsdöntő élményeket a Spanyol Köztársaságnak a francoista lázadókkal vívott küzdelméről, és a világ négy sarkából Spanyolországba sereglő antifasiszta önkéntesek hősiességéről.) Az utóbbiak közé tartozik Róbert Jordán is, az Akiért a harang szól hőse. Magányos amerikai értelmiségi, a harcot vállaló, bár a küzdelem céltalanságát nagyon is tudó, a pusztulással mégis hősies méltósággal szembenézni képes Hemingway-hős újabb alakváltozata. Ám az ő esetében ez a keserű és lemondó heroizmus értelemre és célra talál: a partizánok között töltött három nap során részesül a közösségi szolidaritás magasztos adományában, s hősi halála előtt a boldogságot is megleli élete legnagyobb és legigazibb szerelmében. Ennek a pillanatnak a maradandó irodalmi foglalata ez a nagyszerű regény.