Olvasónapló

Kész. Ezennel hivatalosan is leszámoltam a RaRe könyvek misztikumával.

Ezt sem bírtam kiolvasni. Túl sok szálon futott a történet, nagyon nehéz volt kitalálni éppen hol vagyunk és ez miként kapcsolódik az eddigiekhez…

Még az agyonlövésig sem jutottam el. Talán ha nálam van a fegyver, akkor én már lőttem volna.

Fülszöveg:

Egy férfi agyonlőtet a feleségét. Bíróság előtt áll.
A bíróság szemében inkább áldozat, mint tettes. Az asszony el akarat hagyni a férjét, el akart válni, az asszonynak nem volt elég a dolgos és tisztes családi élet, a szorgalmas szerényeket megillető szűk világ: a tragédiáért ő volt a felelős, a halott.
A tragédia megtörtént. A regény valóságra, bírósági dokumentumokra épül. Az írónő szuverén és végletesen feszült regénnyé avatja a dokumentumot, és pontosan érzékelteti, mi történt valójában: egy értelmes, érzékeny, tanulni vágyó, büszke, megalkuvásra képtelen fiatalasszony és egy ösztöneire hallgató, örömét a mindennapos fizikai munkában lelő, magát csak a természetben jól érző férfi – szorongató, szegényes, a munkaadó kényén-kedvén-hegyén múló egisztenciális helyzetben – szükségképpen egymás ellen fordulva. A szabadság és az önmegvalósítás vágya összeütközött az igénytelenséggel, a szerzés és birtoklás primitív vágyával, és az egyik kockára tette az életét, a másik kioltotta.