Olvasónapló

20 évvel a háború után egy háborús hős megpillant egy embert, aki nagyon hasonlít arra a tisztre, aki komolyan megkeserítette az ő és mások életét is.

A történet innentől két szálon halad tovább. Egyrészt megismerjük egy csapdába került orosz hadtest vergődésének történetét, benne a kegyetlen tiszttel, másrészt a háborús hős viskodását önmagával, hogy tényleg ugyanaz az ember-e, akit lát. Mindkét szál izgalmas, fordulatos.

A korábbi háborús könyveimtől eltérően itt az ellenség a saját hadtesten belül volt, ráadásul egy erősen nyerésre áll hadseregben. Szenvedés, lövöldözés, hősiesség itt is volt. Sokan meghaltak, megsebesültek – de sajnos a háború ilyen.

Érdekes könyv volt.

Fülszöveg:

Bikov sok vitát kiváltó regénye nem háborús kalandokat rögzít. A történelem egyik legsúlyosabb fordulóját rajzolja meg, egy generáció nehéz, problémákkal terhes életútját, az igazság és emberség szenvedélyes, nemes indulatával. Húsz évvel a háború befejezése után a regény hőse, a rokkant frontkatona, Vasziljevics alhadnagy váratlanul találkozik valakivel, aki a háború idején mint hadbíró ártatlan embereket küldött a halálba. A találkozás megrázó emlékeket kavar föl az egykori katona lelkében, megelevenedik előtte a múlt, barátainak pusztulása, azok a tragédiák, amelyeket a gyáva, minden parancsot a maga bőrének mentése érdekében végrehajtó hadbíró idézett elő. Vasziljevicsnek mintha újból számot kellene adnia önmaga előtt mindenről, ami azokban a napokban történt, amikor a hősiességgel és tragikummal teli események viharos gyorsasággal követték egymást. Vannak tragédiák, amelyek megtisztítanak, s megerősítik szívünket. Bikov fordulatos könyveiből ezeket a tragédiákat ismerjük meg.