Olvasónapló

Pedro Juan nem változott meg. Igazság szerint egyetlen kislemez az egész élete, amelyet újra és újra lejátszik nekünk ez a könyv:

Meglát egy nőt, megítéli hogy le akar-e feküdni vele (99%) és aztán legtöbbször meg is teszi. (Aztán a B-oldalon egy kicsit éhezik, dolgozik, majd ismét A-oldal)

Persze mindehhez ő kevés lenne, mert a másik oldalnak is benne kell lennie. Ezzel azonban nem szokott gond lenni: “A rabszolgád akarok lenni, papito. Kötözz meg! Itt a kötél, meg egy bőröv. Azt akarom, hogy üss meg, hogy négy férfival baszass meg egyszerre. Kurva akarok lenni, és a szemed láttára akarok lefeküdni azokkal a pasikkal. Ah, élvezz engem. Nézd csak, milyen kemény seggem van. Ez a tiéd, te buzi, a tiéd. Ha akarod, leszbi leszek a kedvedért. Keress egy szép fehér lányt, és meglátod, hogy fölfűtöm neked. A te rabszolgád akarok lenni, papi. Üss meg! Korbácsolj meg, papito! Harapj! Hagyd rajtam a fogad nyomát! Dugd be az ujjad a seggembe.”

Közben megfejtettem a könyv születésének körülményeit: Gutiérrez bácsihoz bekötötték az internetet és rákattant a pornófilmekre. Ezek annyira megvezették, hogy már csak ezen a ködön keresztül tudja a világot nézni, minden értelmes gondolatát átszövi.

A könyv végére azonban már ebben a ködben sincsenek új ötletei, Pedro Juan is elfárad, megállapodik egy nőnél (persze ettől nem lesz monogán). Aztán a könyv legvégére teljesen el is tűnik a könyvből, az utolsó fejezetekben új szereplők jelennek meg egy-egy epizód elejéig. Ki tudja ezt követni?

Csak azért olvasható a könyv, mert az ember kíváncsi még, hogy mit lehet még kihozni ebből. Elárulom: semmit.

Kettes tanulság: nem szabad a borító alapján kkönyvet venni. Mert ennek szép a borítója.

Fülszöveg:

“Ha az ember feje felett ciklonok vonulnak, és lába alatt feneketlen szakadék tátong, ha minden összeomlani látszik, célja csak egy lehet: túlélni valahogyan. Pedro Juan egy régi bérház tetején lakik, Havannában. Körülötte jó ideje a feje tetejére készül állni a világ, de legalább van rálátása a dolgokra -szó szerint és képletesen is-, a városra és lakóira, az alant zajló életre.
A helyszín tehát Kuba, a 90-es évek. A Szovjetunió összeomlása után éhínség, munkanélküliség, nyomor tombol a “kommunista paradicsomban”, de mindezek mellett és mindennek dacára boldogságot csempész a szívekbe a féktelen vigasság és a túláradó, fülledt erotika. Hiszen másként talán túl sem lehetne élni. Az egyik percben Pedro Juan nyakig süpped a mocsokba, a másikban latin zene, rum, marihuána és milliónyi nő illata repíti távol az átpolitizálódott hétköznapoktól.
A könyv szerzője egy olyan világot mutat be, amelyről csak foszlányokban lehetnek elképzeléseink. Történeteit a félreismerhetetlenül nagy írók tehetségével és változatos eszköztárával meséli el.”